film - Lorna csendje

  • Dercsényi Dávid
  • 2008. december 4.

Zene

"Ágnes aszszony a patakban / Fehér lepedőjét mossa; / Fehér leplét, véres leplét / A futó hab elkapdossa." - Jean-Pierre és Luc Dardenne Arany János e csengő sorokkal induló történetét dolgozza fel jó másfél évszázaddal később. Díjakkal szokás szerint dúsan dekorált filmjük kicsit emlékeztet Lars von Trier Aranyszív-trilógiájára, egy nő áll a történet középpontjában, Lorna, az albán bevándorló, aki az állampolgárságért érdekházasságot köt egy szenvedélybeteg férfival, majd egyre mélyebbre merül az élet sűrűjébe.
"Ágnes aszszony a patakban / Fehér lepedõjét mossa; / Fehér leplét, véres leplét / A futó hab elkapdossa." - Jean-Pierre és Luc Dardenne Arany János e csengõ sorokkal induló történetét dolgozza fel jó másfél évszázaddal késõbb. Díjakkal szokás szerint dúsan dekorált filmjük kicsit emlékeztet Lars von Trier Aranyszív-trilógiájára, egy nõ áll a történet középpontjában, Lorna, az albán bevándorló, aki az állampolgárságért érdekházasságot köt egy szenvedélybeteg férfival, majd egyre mélyebbre merül az élet sûrûjébe. Dardenne-ék a dán rendezõhöz hasonló ügyességgel bánnak a filmes hatáskeltés eszközeivel, a mese elõrehaladtával egyre jobban keverednek a szerepek, tettes és áldozat ügyében kezdünk összezavarodni, és kétszer is át kell gondolnunk, ki kivel is van itt. Az alkotók is többször élnek (vissza) késleltetõ technikákkal, mintegy rászedik a nézõt - lassacskán más lesz a történet tétje. Nevük áruvédjegy: alkotók a szokásos és elvárt eltartott dokumentarista stílben követik kedves példányaikat, mintha csipesszel emelnék ki õket a bolyból, ám az obszerváció hûvösérõl kisül, hogy csak álca: a Lorna csendje nem egy strófa az emberiség ellen íródott jeremiádban, s nem is a lélek hideg metszete, hanem igazi ballada, ami végsõ soron az emberben lakozó furcsa kis jószágot, a jóságot mutatja fel. Persze e jóságnak ára is van.

A film ellentmondásossága egyben a hitelessége is - a fõszereplõ Arta Dobroshi kétértelmû, rejtõzködõ játéka pedig nekünk különösen kedves: Nagy Mari A részleg-beli remeklésére rímel.

Forgalmazza a Cirkofilm - Másképp Alapítvány

****

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.