koncert - BACKYARD BABIES

  • - greff -
  • 2008. december 4.

Zene

Ha csupán a zenészek arcát, a négy darab fiatal, harmincas fejet néztük volna, nehezen hihettük volna el múlt hétfőn a hajón, hogy a svéd zenekar immár húsz éve küzd a pályán, de a Backyard Babies színpadi megszólalása valóban egy immár két évtizede változatlan felállásban játszó bandáé: rendkívül feszes, mint a leopárdmintás nadrágok a Dregen gitáros előtt az első sorokban összezsúfolódott fiatal lányok combjain. A barátságos kutyaképű, lila fejkendős, karika fülbevalós Dregenen (Snoopy kutya, Keith Richards és egy javasasszony mókás fúzióján) persze volt mit nézni, a legföljebb százhatvan centis gitárosnak még a számok között is megállás nélkül mozgott a lába, a szólókat a kontroll-ládákon pózolva vagy éppen Chuck Berry-stílben kacsázva pengette, a záróakkordokat pedig többnyire a levegőbe felugorva rázta ki hangszeréből.
Ha csupán a zenészek arcát, a négy darab fiatal, harmincas fejet néztük volna, nehezen hihettük volna el múlt hétfõn a hajón, hogy a svéd zenekar immár húsz éve küzd a pályán, de a Backyard Babies színpadi megszólalása valóban egy immár két évtizede változatlan felállásban játszó bandáé: rendkívül feszes, mint a leopárdmintás nadrágok a Dregen gitáros elõtt az elsõ sorokban összezsúfolódott fiatal lányok combjain. A barátságos kutyaképû, lila fejkendõs, karika fülbevalós Dregenen (Snoopy kutya, Keith Richards és egy javasasszony mókás fúzióján) persze volt mit nézni, a legföljebb százhatvan centis gitárosnak még a számok között is megállás nélkül mozgott a lába, a szólókat a kontroll-ládákon pózolva vagy éppen Chuck Berry-stílben kacsázva pengette, a záróakkordokat pedig többnyire a levegõbe felugorva rázta ki hangszerébõl.

Nicke Borg, az ujjperceitõl ádámcsutkájáig tetovált énekes-gitáros két éve a Millenárison egy Mike Nesstõl (Social Distortion) ismerõs fekete bõrkalapban, ezúttal pedig helyre kis micisapkában játszott, amilyet (minõ meglepetés) már szintén láthattunk korábban Ness fején. Szóval a Backyard Babies láthatóan tisztában van vele, sõt büszkén vállalja, hogy a legtöbb száma pont úgy szól, mintha a Social Distortion írta volna (a Guns N' Rosesszal és a Wildheartsszal), viszont legalább annyi jó daluk gyûlt már össze, mint a mintaadó kaliforniai veteránnak. A nyáron megjelent, Backyard Babies címû lemez adta a program gerincét, és bár erõs munkáról van szó, végigjátszani azért mégsem kellett volna, vagy legalábbis nem úgy, hogy közben az elõzõ két lemezrõl mindössze egy-egy dal került elõ. És mintha a mûsor csupán egyetlen számmal bõvült volna ahhoz képest, amit augusztusban (nem fõzenekarként!) játszottak a Szegedi Ifjúsági Napokon, bár ez legalább a lehengerlõ Bombed (Out Of My Mind) volt az európai glam-punk nagy pillanatát jelentõ 1998-as Total 13-rõl.

A38 hajó, november 24.

****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.