koncert - BACKYARD BABIES

  • - greff -
  • 2008. december 4.

Zene

Ha csupán a zenészek arcát, a négy darab fiatal, harmincas fejet néztük volna, nehezen hihettük volna el múlt hétfőn a hajón, hogy a svéd zenekar immár húsz éve küzd a pályán, de a Backyard Babies színpadi megszólalása valóban egy immár két évtizede változatlan felállásban játszó bandáé: rendkívül feszes, mint a leopárdmintás nadrágok a Dregen gitáros előtt az első sorokban összezsúfolódott fiatal lányok combjain. A barátságos kutyaképű, lila fejkendős, karika fülbevalós Dregenen (Snoopy kutya, Keith Richards és egy javasasszony mókás fúzióján) persze volt mit nézni, a legföljebb százhatvan centis gitárosnak még a számok között is megállás nélkül mozgott a lába, a szólókat a kontroll-ládákon pózolva vagy éppen Chuck Berry-stílben kacsázva pengette, a záróakkordokat pedig többnyire a levegőbe felugorva rázta ki hangszeréből.
Ha csupán a zenészek arcát, a négy darab fiatal, harmincas fejet néztük volna, nehezen hihettük volna el múlt hétfõn a hajón, hogy a svéd zenekar immár húsz éve küzd a pályán, de a Backyard Babies színpadi megszólalása valóban egy immár két évtizede változatlan felállásban játszó bandáé: rendkívül feszes, mint a leopárdmintás nadrágok a Dregen gitáros elõtt az elsõ sorokban összezsúfolódott fiatal lányok combjain. A barátságos kutyaképû, lila fejkendõs, karika fülbevalós Dregenen (Snoopy kutya, Keith Richards és egy javasasszony mókás fúzióján) persze volt mit nézni, a legföljebb százhatvan centis gitárosnak még a számok között is megállás nélkül mozgott a lába, a szólókat a kontroll-ládákon pózolva vagy éppen Chuck Berry-stílben kacsázva pengette, a záróakkordokat pedig többnyire a levegõbe felugorva rázta ki hangszerébõl.

Nicke Borg, az ujjperceitõl ádámcsutkájáig tetovált énekes-gitáros két éve a Millenárison egy Mike Nesstõl (Social Distortion) ismerõs fekete bõrkalapban, ezúttal pedig helyre kis micisapkában játszott, amilyet (minõ meglepetés) már szintén láthattunk korábban Ness fején. Szóval a Backyard Babies láthatóan tisztában van vele, sõt büszkén vállalja, hogy a legtöbb száma pont úgy szól, mintha a Social Distortion írta volna (a Guns N' Rosesszal és a Wildheartsszal), viszont legalább annyi jó daluk gyûlt már össze, mint a mintaadó kaliforniai veteránnak. A nyáron megjelent, Backyard Babies címû lemez adta a program gerincét, és bár erõs munkáról van szó, végigjátszani azért mégsem kellett volna, vagy legalábbis nem úgy, hogy közben az elõzõ két lemezrõl mindössze egy-egy dal került elõ. És mintha a mûsor csupán egyetlen számmal bõvült volna ahhoz képest, amit augusztusban (nem fõzenekarként!) játszottak a Szegedi Ifjúsági Napokon, bár ez legalább a lehengerlõ Bombed (Out Of My Mind) volt az európai glam-punk nagy pillanatát jelentõ 1998-as Total 13-rõl.

A38 hajó, november 24.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.