Kultúra

"Az autóbusz éjfél után két óráig jár. Csodálatos, nem?" - lelkesedik még az amúgy inkább fanyalgásra hajlamos Márai is 1933-ban. Ignotust negyed századdal korábban az nyűgözi le Berlinben, hogy "...ebben a világban a kultúra nem valami sznobizmus dolga, nem csakis divatos és kötelező játék és külsőség, nem szellő, melyben megmárthatják homlokukat, hanem, legalábbis a művelteknél, lélegző levegő lett, vagy mondjuk leszokhatatlan testi szükség, mint az angolszászoknál a fürdő". A magyar írók berlini novelláit összegyűjtő kötetben (Egy berlini lány, Noran, 2002) ahány írás, annyi részbenyomás a két világháború között csaknem négymilliósra duzzadó metropolisról.

Aki botránykönyvet vár, csalódik. Freud kitagadott "lieblingje" nem cibálja le trónjáról szellemi mesterét, a pszichoanalízis "atyját", de a bűnbánó tékozló fiú szerepét sem játssza el, miközben a freudizmus népszerűsítőjéből a szemünk előtt válik a bécsi orvos föltalálta tudományos irányzat megvesztegethetetlen kritikusává. Terápiás tapasztalatai alapján gondolta tovább mindazt, amit Freudtól tanult, s miután fölfedező-kutató kedve újabb és újabb határátlépésekre sarkallta, végül is önnön szellemi fejlődése tükrében magyarázta, szemléltette, védte, majd bírálta a lelki zavarok forrását a szexuális elfojtásokra visszavezető mester tanait.

Majdnem csupa rettenetes zenét válogattak a jövő hétre a hazánkba látogató karmesterek - így visszaélni a vendégszeretettel!

Bizonyos évszakokban igazán irigylem más népek étkezési szokásait. A hőmérséklet növekedésével párhuzamosan terelődik a figyelmem a mediterrán és a közel-keleti, ill. észak-afrikai kulináris világ felé.

kulthírek

Nagyot gondolt a Finn Zenei Információs Központ, és Helsinkibe csalt huszonhárom világzenei tótumfaktumot, hogy látástól rogyásig intézményeket és koncerteket látogassanak, aztán vigyék hírét a világban. Volt hozzá kaja, pia, szauna, szóval nem mondomÉ illetve mégis mondom, ha már Lőkös Csaba kollégámmal (Sziget Világzenei Nagyszínpad, Művészetek Palotája) magam is ott jártam.

Macskakínzás a Filmszemlén. Két és fél hónapos késéssel válik hírré, holott az Álszent című filmet levetítették, a szakma látta, sőt a zsűri díjazta. Két és fél hónap kellett az ébredezéshez, de a hosszúra nyúlt reggel után csak úgy peregnek az események: a múlt hét elején az egyik kereskedelmi tévé műsora és különböző online fórumok majdnem egyszerre röppentették a hírt: a 2007-es Magyar Filmszemlén a kísérleti filmes kategória különdíjasa olyan alkotás lett, amelyben egy kb. kétperces jelenetben vízbe fojtanak egy kismacskát.

A Párizsban élő művész (Temur Babluani grúz rendező huszonkilenc éves fia) első filmje, az enigmatikus című A 13-as (Tzameti) minden jelentős díjat learatott - 2006-ban Velencében a Jövő Arany Oroszlánját, a Sundance fesztiválon a fődíjat, továbbá 2007-ben a legjobb európai film díját -, és most már a pesti mozikban is látható.

Előbb Björk-videók és reklámfilmek alkotója, aztán a Libidó - vissza az ösztönökhöz és az Egy makulátlan elme örök ragyogása után itt a pesti mozikban Az álom tudománya, Gael García Bernallal a főszerepben. A rendezővel a Berlinalén beszéltünk.

A B-movie olyan, mint a négyes találat a lottón, elmegyünk vacsorázni, oszt' annyi. Stílben, helyesen: kurva jó, de feldughatjuk - vizsgált opusunkban alulról szagolja a félezret a kimondott fuckok száma, így még a "hajunkra kenhetjük" formula is merő szépelgésnek hatna.

Napos tenger, fölötte sirályok röpte, aztán a tarajos hullámok, ahogy gyémántporosan széttörnek a parti sziklákon, melyek kinyúló peremén egy öreg, megfáradt férfi áll, és a távolba mered. Csak nem a múltak ütemén mereng?! De bizony azokon, mert hamarosan felvillan egy másik képsor, amelyen fiatal párt látunk; eljátszódnak a tengerparton, olyannyira önfeledten, hogy a nő szép és nyilván frissen vásárolt kalapját a vízbe sodorja a pajk szél. Ezen lehet évődni tovább.

A Magyar Mozgókép Közalapítvány pályázati struktúrájának átalakítását és a támogatási keret bővítését követelik a dokumentumfilmes szervezetek, ugyanis a jelenlegi rendszer nem segíti elő a szakma megújulását, nemzetközi lehetőségeit. Bár a közalapítvány vezetősége nyitott a javaslatokra, pénzügyi kérdésekben hajthatatlan.

Nyolc kis kritika

Egy időben jelent meg új lemeze két zenekarnak, mindkettő a kardozós-partraszállós műfaj képviselője - mind az egyik, mind a másik a 90-es évek első felében indult és vált roppant sikeressé, hogy az ezredforduló táján aztán elhallgasson egy időre. Peter Steele és bandája, valamint Rob Flynn modernmetál-prófétái most új hanganyagokkal rukkoltak elő, és (újabb párhuzam) talán jobbak, mint valaha.