"Az utóbbi évtizedekben nemcsak a kultúrpolitika, a pénzügyi és fiskális hatalom, hanem maga a magyar filmes arisztokrácia is mostohagyermeknek tekintette a dokumentumfilmet, és méltatlan körülmények közé szorította. Megalázott helyzetünket csak fokozta a magyar média elüzletiesedése és (...) a közszolgálati televíziók közönye, a forgalmazás erőtlensége" - sorolták panaszaikat néhány éve a dokumentumfilmes rendezők a Filmkör nevű szövetség megalapításakor kiadott nyilatkozatukban. A műfaj alkotói és szervezeteik a filmtörvény 2004-es hatályba lépése óta folyamatosan bírálják a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) tevékenységét, úgy vélik, hogy az állami támogatásokat szétosztó intézményt kisajátították a játékfilmesek, akik a dokumentumosoknak csak morzsákat juttatnak.
"Nem igaz, hogy nem vesszük komolyan őket, magam is jól ismerem a dokumentumfilmes szakma helyzetét, becsülöm a hagyományait, egyik szövegezője és aláírója voltam az 1969-es szociológiai kiáltványnak, mellyel a dokumentarizmus lett a vezető irányzat a Balázs Béla Stúdióban" - mondta a Narancsnak Grunwalsky Ferenc, az MMK kuratóriumának elnöke. Grunwalsky úgy véli, a mozgóképről szóló törvény csak a kereteket jelölte ki, a filmesszakmának kell az önigazgatás révén tartalommal megtöltenie. Három évre volt szükség ahhoz, hogy egy olyan, korszerű támogatási rendszert alakítsanak ki, mellyel a szakma többé-kevésbé függetleníteni tudta magát a politikai, pénzügyi ingadozásoktól. Ebben az időszakban a játékfilm húzta a mezőnyt, két év alatt a magyar film nézőszáma négyszázezerről kétmillióra ugrott. "Ez őrületes érv, amikor a mindenkori kormányzattal a költségvetési támogatásokról tárgyalunk.
Bizonyítottunk, most kerülhet sorra a többi
műfaj is" - szögezte le a kuratórium elnöke. Csakhogy a dokumentumfilmesek úgy gondolják, az MMK által biztosított keret 2004 és 2006 között méltánytalanul kicsi volt, ellehetetlenítette a műfajt. Elégedetlenségüknek 2004 novemberében adtak először nyilvánosan hangot, amikor az Odeon moziban tanácskozó alkotók élesen bírálták a közalapítványt. Szóvá tették, hogy az MMK a 4,6 milliárdos költségvetéséből mindössze 165 milliót különített el dokumentumfilm-gyártásra, ráadásul a normatív támogatásból a műfajt teljesen kihagyta. A dokumentumfilmesek szerint őket igazolja az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tavaly júliusban kiadott jelentése is, amely megállapította, hogy a közalapítvány 2002 és 2005 között a négyszeresére emelkedett költségvetési támogatásból (15,6 milliárd forint) 70 százalékkal több pályázatot tudott támogatni, mint a korábbi periódusban, ennek ellenére a dokumentumfilm-gyártásra nagyon keveset, mindössze 3,2 százalékot áldoztak. (Összehasonlításképp: átlagban egy magyar játékfilmre 200 millió állami támogatás jutott.) Jól illusztrálja a szakma nehéz helyzetét a közalapítvány 2006-os összegzése is: a 160 milliós keretre 982 milliós igény futott be. "Nem lehet eltekinteni a törvényi előírásoktól sem, amelyek leszögezik, hogy a pénzek 51 százalékát játékfilmkészítésre kell fordítani" - hangsúlyozta Grunwalsky Ferenc, hozzátéve: lehet, hogy első pillantásra a dokumentumfilmes keret kevésnek tűnik, de nem csak az MMK-hoz lehet fordulni, rajtuk kívül több alapítvány, intézmény is közel hasonló nagyságú összeggel támogatja a filmgyártást (lásd a Sok kicsi című keretes írásunkat). A dokumentaristák szerint az MMK rosszul értelmezi a jogszabályt, ugyanis az 51 százalék az egész estés filmekre vonatkozik, amibe a törvény idevágó passzusa alapján beletartoznak a dokumentumfilmek is. A közalapítványnál lapunknak egyébként azt mondták, első perctől nyitottak a párbeszédre, de a dokumentumos szakma rendkívül megosztott, ahogy egy szervezet előállt a maga koncepciójával, a többiek azonnal támadásba lendültek, márpedig nem a közalapítvány dolga igazságot tenni, a közös nevezőt megtalálni. A műfaj alkotói szerint tisztességtelen erre hivatkozni, ugyanis az MMK a tárgyalások során maga igyekezett megosztani a dokumentaristákat.
A Narancs által megkeresett producerek, rendezők szerint a legnagyobb probléma, hogy túl sok film (évente kb. 200-250) készül kevés pénzből, és a jelentős részük vitatható színvonalú. "Ki merem mondani, felhígult a dokumentumfilmes szakma, mind témájában, mind elkészítési gondosságában" - állítja Kozma Károly, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Mozgókép Szakkollégiumának tavaly leköszönt elnöke. "Nem tartozunk már a világ élmezőnyébe, a nagy nemzetközi fesztiválokon alig látni magyar alkotásokat" - mondta lapunknak Durst György producer, a Duna Műhely vezetője, akit éppen a győri Mediawave-fesztiválon értünk utol. Durst úgy véli, a hatvanas-hetvenes években kialakult szemlélet és módszerek elavultak, jelentős mértékben átalakult a közízlés. Ráadásul a rendszerváltozással eltűnt a második nyilvánosság, elveszett a tilos kimondásának varázsa. Olyan filmeket kellene készíteni, melyeket az európai közönség is befogad, és akkor lenne esély az uniós pénzek, a nagy francia, olasz, német tévétársaságok támogatásának megszerzésére. "Nem vitatom, újra kell fogalmazni magunkat, de a dokumentálás igényét és a társadalomkritikai szemléletet meg kell őrizni, különben a következő generációk képtelenek lesznek rekonstruálni, hogy mi történt a rendszerváltás óta tartó időszakban. Kihalófélben a szociográfia, alig találni riportokat az újságokban, a kereskedelmi tévék érzéketlenek, egyedül maradtunk a valóságfeltárásban" - értékelte a jelenlegi helyzetet Litauszky János rendező.
Külön probléma, hogy utóbbi években megjelent egy "megélhetési" dokumentumfilmes réteg, amely nem érdekelt a rendszer átalakításában, lejáratja a szakmát. Amolyan kényszervállalkozók, akik évente begyűjtenek pár millió forintot, aztán olcsó, rossz minőségű filmeket gyártanak, amivel kihúzzák a következő pályázati szezonig. Mivel a pályázatok kiírói filmterveket értékelnek, sokszor nehéz megállapítani, hogy miből lesz jó film, mit érdemes támogatni, így felaprózódik az a közel 500 millió forint, amit a különféle hazai intézmények, alapítványok osztanak szét. Kisfaludy András, a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesületének elnöke szerint úgy kell átalakítani a támogatási rendszert, hogy az elősegítse az egészséges szelekciót. Ezért nyitják meg az MMK-nál a dokumentumfilmesek számára is a normatív keretet, több pénzt biztosítanak majd a filmelőkészítésre, a kutatásra, továbbá szorgalmazzák, hogy a különféle kuratóriumokba kerüljön be minél több szakember.
Miután az év elején kiszivárgott, hogy az MMK ismét húzni akar a nadrágszíjon, és az állami támogatás 1,5 milliárdos csökkenésére hivatkozva mindössze 142 milliót szán a dokumentumosoknak, a szakmát képviselő szervezetek félretették az ellentéteiket, és februárban hozzáláttak egy közös koncepció kidolgozásához. Az egyeztetéseket követően az MMK kuratóriuma a 2007. április 19-i ülésén úgy határozott, "amennyiben a benyújtott módosítási javaslatok valódi és végleges konszenzusos megállapodást jelentenek az alkotók, az egyes területek és csoportosulások között, ezeket figyelembe véve változtatni fog a normatív pályázati kiírás feltételein". Végül az április 25-i tanácskozásukon a dokumentumfilmesek véglegesítették azt a pontrendszert, amely a fesztiválszereplések és -díjak, a tévés bemutatók alapján súlyozza az alkotásokat. Ezt
folyamatos szakmai vita
előzte meg, hiszen nehéz eldönteni, mi számít kamufesztiválnak, melyik tévébemutató mennyit ér. A sikeres rendezők egy része azt szerette volna elérni, hogy a normatív támogatásokhoz csak egy szűkebb réteg férjen hozzá. Végül a szakmai középmezőny álláspontja kerekedett felül, várhatóan 30-40 alkotó részesülhet ebben a támogatásban - tudtuk meg a koncepció kidolgozásában meghatározó szerepet játszó Vészi János rendezőtől. Grunwalsky múlt csütörtökön azt mondta a Narancsnak, akárhogy döntenek, a kuratórium elfogadja, csak vegyék tudomásul, hogy a keret nem bővíthető.
Jelenleg a normatív támogatásokra 40 milliós - nagyrészt az előző évekből megmaradt - összeg áll rendelkezésre, melyre 2007-2008-ban pályázhatnak. Ezenfelül gyártásra 120 millió, filmtervfejlesztésre 12,5 millió van, de a szelektív játékfilmgyártási pályázatra is jelentkezhetnek dokumentumfilmek 30 millió forint erejéig. Továbbá az egész estés, fikciós elemeket tartalmazó dokumentumfilmek pályázhatnak a koprodukciós és a nagy filmtervfejlesztési keretre is.
A szakma képviselői örülnek az eddigi eredményeknek, de a jövőben szeretnék továbbvinni a reformot. Rendkívül fontosnak tartják, hogy a műhelyeik részesüljenek a strukturális támogatásokból. Az elmúlt évek alatt bebizonyosodott: nem jó, ha az alkotók elszigetelten dolgoznak, gazdaságosabb, ha közös a felszerelés, a technika, ha létezik műhelymunka, egyfajta közös gondolkodás. A szelektív támogatásoknál feltétlenül szükséges a folyamatos pályáztatás biztosítása (jelenleg csak május 16-ig lehet jelentkezni), hogy az év közben született ötletek is támogatásban részesülhessenek, az eseménykövető "gyorsreagálásra" is legyen lehetőség. Vészi János szerint meg kell egyezni a közalapítványhoz került Filmlabor és a Mafilm használatáról, továbbá elengedhetetlen, hogy a kuratóriumban helyet kapjon a szakma egy-két neves képviselője, ugyanis a közalapítvány vezetésében jelenleg senki sem képviseli a dokumentumfilmeseket.
SOK KICSI
Az MMK mellett az Országos Rádió és Televízió Testület Műsorszolgáltatási Alapja (MA) számít a dokumentumfilm-gyártás legjelentősebb támogatójának. Az alkotók szerint az ezredforduló időszaka volt az aranykor, amikor az állam jelentős pénzeket áldozott filmszociográfiák, portrék készítésére a Millenniumi Kulturális Gyűjtemény pályázati program keretén belül, igaz, itt sokszor a politikai kapcsolatok határozták meg, ki kapja a nagyobb szeletet a filmestortából. 2005-ben, amikor az ORTT 200 milliót különített el dokumentumfilmek gyártására, az alkotók valósággal megrohamozták a testületet: a 178 pályázó több mint 1,2 milliárdos igényt nyújtott be. Idén az MA 170 millió forintos kerettel írt ki pályázatot. Az ORTT csakis olyan filmeket támogat, amelyek a pályázatukhoz a tévék valamelyikétől kapott bemutatási szándéknyilatkozatot mellékelnek. A köztévé M2-es csatornája másfél éve a Filmidő című műsorsávban minden hétköznap vetít dokumentumfilmeket. Az MTV 2005-ben 73, tavaly 134 (2006 novembere és 2007 áprilisa között 41) magyar dokumentumfilmet vásárolt, átlagban háromezer forintos percdíjért. Ezek jó részét az ORTT-s pályázatokhoz adott szándéknyilatkozat (tehát nem a sikeresség, minőség) alapján vették meg - tudtuk meg Sipos Páltól, a televízió kulturális főszerkesztőjétől. Ezenfelül az MTV - többnyire koprodukcióban - 6-8 film gyártásában vesz részt. Az NKA Mozgókép Szakkollégiuma 2006-ban a 399 milliós keretéből 102 millió forintot áldozott a dokumentumfilm-gyártás, illetve pár tízmilliót a fesztiválok, rendezvények és a DVD-kiadás támogatására (idén 400 milliós a szakkollégium összkerete). A Magyar Történelmi Film Közalapítvány (MTFK) szintén jelentős támogatónak számított 2006 végéig, amikor is a kormány a megszüntetéséről döntött. Az MTFK 15 éves fennállása alatt 250 játékfilmet és több mint 600 dokumentumfilmet támogatott. Bár a közalapítványnak idén is 100 milliós kerete van - ami töredéke a tavalyi összegnek -, a sorsa egyelőre bizonytalan. A kulturális tárca szerette volna összevonni az MMK-val, de miután ennek kuratóriuma nem lelkesedett túlzottan az egyesülésért, továbbá a közalapítvány alapítói közül ketten megvétózták a minisztériumi terveket, az összeolvadás meghiúsult. A Duna Televízió 1992-es születése óta komoly szerepet játszik a dokumentumfilmes szakma támogatásában. Rendszeresen játssza a hazai és a határon túli magyar alkotók filmjeit, továbbá évi 20 millióval támogatja a Duna Műhelyt, és helyet biztosít a dokumentumfilmek támogatásában jeleskedő Dunatáj Alapítvány irodájának.
MAJDNEM ELDORÁDÓ"
Az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerfilmje, a verespataki bányaberuházás borzalmait megörökítő Új Eldorádó közel 60 millió forintból készült. Ez "óriási költségvetésű" filmnek számít hazai dokumentumfilmes körökben - Nyugat-Európában egy átlagos költségvetésű dokumentumfilm kerül ennyibe -, ugyanis az alkotók többsége maximum 3-4 millió forintból gazdálkodik, ennél több pénzt szinte lehetetlen összegründolni. "A büdzsénk egyharmadát pályáztuk össze a különféle alapítványoktól, amiből az 5 db 35-mm-es magyar és egy angol feliratos mozikópiát készítettük el. Néhány millió forint a szponzoroktól jött, illetve rengeteg munkát, energiát és pénzt fektetett az öt évig készülő produkcióba cégem, a Flóra Film International" - nyilatkozta a Narancsnak Kocsis Tibor rendező. A DVD-n is megjelent egész estés alkotást az elmúlt két évben 21 ezer néző látta moziban, illetve további 10 ezer a hazai és külföldi fesztiválokon, iskolai vetítéseken, filmklubokban. Ennél nagyobb nézőszámmal csak Koltay Gábor Trianonja dicsekedhet, valójában egy dokumentumfilmes rendező már annak is örülhet, ha a filmjét a mozik műsorra tűzik, vagy valamelyik tévé főműsoridőben levetíti.
