Hívjál fel! (Michel Godry filmrendező)

  • Kriston László; keretes: Bánky Bea
  • 2007. május 3.

Film

Előbb Björk-videók és reklámfilmek alkotója, aztán a Libidó - vissza az ösztönökhöz és az Egy makulátlan elme örök ragyogása után itt a pesti mozikban Az álom tudománya, Gael García Bernallal a főszerepben. A rendezővel a Berlinalén beszéltünk.

Előbb Björk-videók és reklámfilmek alkotója, aztán a Libidó - vissza az ösztönökhöz és az Egy makulátlan elme örök ragyogása után itt a pesti mozikban Az álom tudománya, Gael García Bernallal a főszerepben. A rendezővel a Berlinalén beszéltünk.

*

Magyar Narancs: Mennyire önéletrajzi a filmbéli félénk fiú figurája?

Michel Gondry: Gael García Bernalból és önmagamból gyúrtam a figurát. Persze Gael még így is túl macsó volt nekem, kicsit lejjebb kellett venni. Mivel egyedül írtam a forgatókönyvet, ez az eddigi legszemélyesebb munkám. Életem első felében végig megfigyelő voltam. Nagyon szégyenlős fickó.

MN: Egyszer csak úgy érezte, hogy másképpen látja a világot, mint a többiek?

MG: Ez már a kezdet kezdetén világos volt. Rajzolgatni kezdtem, és rájöttem, nem kell beszélnem ahhoz, hogy magamra tereljem a figyelmet. A rajzaim megtették helyettem. Így próbáltam megtalálni az utamat az emberek közé. Aztán a suliban ráleltem néhány hozzám hasonló figurára, így egy közösség részévé válhattam. A 80-as években még zenekart is alakítottunk. Aztán 85-ben vettem egy 16 mm-es kamerát, és rövidfilmeket csináltam, pusztán a magam örömére. Tárgyakat filmeztem vele, és ez alá raktam a zenekarunk számait. Később őket is bevontam szereplőkként. Optikai trükköket alkalmaztam, mert a komputerhez meg vágáshoz nem értettem. Ez már videoklipezés volt, csak kicsiben.

MN: Spike Jonze és ön egyaránt a kliprendezéstől jutottak el az emberi tudatalattit megpiszkáló mozikig. Ennek az eddig közös forgatókönyvíró, Charlie Kaufmann az oka?

MG: Tizenkét évvel ezelőtt készítettem egy rövidfilmet, ami arról szólt, hogy a fickó fejébe bemászik egy pöttöm figura. Aki történetesen a jövőből jött. Mivel a jövőben összezsugorodnak az emberek, azért olyan kicsi. Mihelyst bent van a srác fejében, az ő szemével látja a világot - és természetesen felfigyel egy tipikus 80-as évekbeli szőke csajszira... Tudom, gyerekes az egész, de később ezt feldolgoztam videoklipként is. (Alighanem Jonze A John Malkovich menet c. filmjét meséli. - A szerk.)

MN: Büszke az ötleteire?

MG: Kétségkívül nagyon viccesek! De nem vagyok zakkant ürge! Az álom tudománya alapötlete onnan ered, hogy hajlamosak vagyunk azt érezni, ha találkozunk valakivel az álmunkban, úgy hisszük, az illető is ugyanezt álmodja. Tehát az ő álmának is a szereplője vagy, nemcsak a sajátodénak. Sokszor álmodtam a rokonaimmal, és az álomban azt parancsoltam nekik, ha fölébredünk, majd felhívnak telefonon, vagy ha találkozunk, ezt és ezt fogják mondani nekem. Ez lenne a bizonyítéka annak, hogy valóban részesei vagyunk egymás álmának.

MN: És emlékeztek arra, ami az álomban történt?

MG: Persze hogy nem! Ha megtörténik, az jel arra, hogy a lélek halhatatlan, és máshová is kiterjed. Igazi metafizikus reveláció lett volna. Még mindig várok ilyen jelenésre.

MN: Björk nélkül nem tartana most itt. Hogyan jöttek össze?

MG: Vette a fáradságot, hogy megnézze a zenekarommal készített amatőr rövidfilmecskéimet, amelyekre tényleg egy árva lélek sem volt kíváncsi a barátaimon kívül. Eljött hozzám Párizsba, és olyan eszeveszetten röhögött rajtuk, hogy az engem is meglepett. Hasonló a humorérzékünk. A közös munka során eleinte kisebbfajta kompromisszumokat kellett kötnöm, de ő mégis azt mondogatta az izlandi akcentusával: "Bízzz azzz özzztöneidben!"

Kriston László

Az álom tudománya

Úgy turkálunk Stéphane (Gael García Bernal) hétköznapjaiban, tudatalattijában, hogy Freud simán megnyalná az összes ujját: micsoda kihívás! Itt az alkalom, agykurkásszá válhatunk, nem kell Rorschach- vagy más projektív tesztekhez folyamodni, készen kapjuk a mélytudatból vicces animációs kisfilmek formájában előtörő személyiségrajzot.

Főszereplőnk a valóságtól kissé elrugaszkodott képzőművész, aki mégis érzékeny a hétköznapi tragédiákra, viszont egy tizenkét éves fiú módszereivel próbálkozik a csajoknál. Cicás, lovas és meztelen nős kalendáriumokat gyártó cégnek ajánlgatja festményeit: júniusra a levegőben kettétört repülőgépet, augusztusra a mexikói földrengés közben menekülő embereket, őszre terrorcselekményeket, télre természeti katasztrófákat kínál - végül is jogos. A cégvezető ugyan röhögve söpri le asztaláról a prezentációt, de felveszi a srácot papírt ragasztgatni. Stéphane este az álmaiba menekül a szürkeség elől, nappal a dettó züzü szomszédlány, hogy, hogy nem, Stéphanie (Charlotte Gainsbourg) karjába fúrná buksiját, de a szerelmi siker és a szexuális kielégülés is csak REM-állapotban valósul meg - többkilónyi handmade gyermekjáték, celofán, vécépapír-guriga és egyéb háztartási hulladék díszletei közt. E vizuális élmények és persze az a természetesség, ahogy a főszereplők infantilis figuráikat a vászonra pakolják, kétségkívül kölcsönöz valami bájt az egésznek. Tényleg drukkolunk nekik, hogy egy kicsit előbb összejöjjön az a szégyenlősen a távoli öregkorra tervezett intim házastársi együttlét. Ám az csak nem akar megtörténni, így lassan mi is belefáradunk.

Bánky Bea

Bemutatja a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.