Kultúra

Aligha lehet elég szuperlatívuszt találni Matthew Herbert munkáira és zenei pályafutására: inspiráló, felkavaró, megindító, néha meg - a maga sajátos módján - andalító darabok kerülnek ki a keze alól immár tizenhárom éve. A korábban számos vicces álnéven (Wishmountain, Radio Boy, Doctor Rockit) is alkotó Herbert mindig is kivételes szorgalmáról volt ismert: szinte mérhetetlen mennyiségű saját kiadványai, másoknak gyártott remixei mellett készített albumot Roisín Murphynek és élete párjának, a dzsesszénekesnő Dani Sicilianónak. Élő fellépései mindig is élményszámba mentek, játsszon bár csipszeszacskókon (mint egyik első fellépésén tette) vagy saját big bandje élén, ahogyan azt a hét végén Budapesten tapasztaltuk.

Bár "Tom Mix" nevű farmernadrágot speciel gyártott a nagyszerű magyar (szoc.) ipar, de azért mégsem követtük mindenben szolgaian a hülye nyugati divatokat, van is erre egy szó, bár kiment a divatból: a majmolás. Telefonbárra például egyáltalán nem emlékszem, igaz telefonra sem, csak olyanokra, akik "el tudják intézni". Szóval a telefonbár olyan vendéglátó-ipari üzemegység, ahol az asztalon telefonok vannak, azon rendelheted meg az ételt, de ha megtetszik Micike a szomszédos asztalnál, őt is felhívhatod, "ismerkedés céljából", legfeljebb átnéz, és lecsapja a kagylót. Most, hogy felidézem mekkora marhaság ez, megingok, ilyennek mégis kellett lennie Magyarországon, pont nálunk nem?

Súlyos, döngő léptű előadás a litván Meno Fortas nevű együttes Macbethje. Kihívja a befogadói reflexeket: a szöveg mögötti rétegekben mozog, méghozzá lassan, töprengőn; nem értelmez - legalábbis a szó színházilag hagyományos értelmében -, hanem tükröz, mutat, feltár. Másként bontja ki Shakespeare hatalommutatványát, mint saját, itthon, éppen Gyulán is látott másik két Shakespeare-előadása, a Hamlet és az Othello: a sodrást, a svungot ebben az előadásban mintegy visszafelé, a végéről lelhetni föl, mikor magunk is rácsodálkozunk a megbillent-megbomlott személyiség hirtelennek ható pusztulására.

A nyolcvanas években megjelent, de az újabb kiadásokban későbbi novellákkal is bővülő, önéletrajzi írásokat tartalmazó kötet semmit nem fakult. Sőt mind elevenebben és mélyebbről fakadóan igazítja magát a mához, és titokban regénnyé óhajtana válni. Spiró a legtudatosabb elbeszélőink egyike, aki már huszonéves kora óta naprakész tervei szerint halad írói pályáján, ezért is meglepő, hogy nem jutott eszébe - ilyen anyag birtokában! -, hogy életrajzi jellegű nagyregénnyel gazdagítsa a mai magyar irodalom elenyésző remekműveinek számát. Mindig lemondó volt, szkeptikus, kissé személytelen, s főként nem gondolhatta, hogy a valóságos élet még szerény elvárásaihoz képest is egy zordabb arcát mutatja majd neki.

Az állambiztonsági iratok sorsáról legújabban rendelkező 2003. évi III. törvényt sokan bírálták, és okkal. Mégis, a törvény hatálybalépése óta majdnem másfélszeresére nőtt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) őrzött iratanyag mennyisége, és jelentős számban oldották fel olyan iratok titkos minősítését, amelyeket 1998 és 2002 között titkosítottak újra, újabb 30-50 évre. Nem hiába mondta meg Kövér László, hogy az információs önrendelkezési jog porhintés, csak az ügynökök leleplezése fontos. Mármint azoké, akik ma baloldalinak számítanak.

1841-ben feltűnt Párizsban egy férfiú, akit a hihetetlenül rosszmájú Heinrich Heine, a "gonzo-újságírás" egyik őse ekként írt le: "Egy fekete komlókaró, valami rémületesen fehér kravátliban, hullamerev arcvonásokkal, aki a l'ami de Beethoven névjegykártyával produkálja magát a társaságban és a bulvárokon. Lehetséges, hogy ez az ember volt Beethoven Püladésze? Mindenesetre személyében a zseni kizsákmányolásának egy egészen új módijával találkozhatik az ember".

Van egy módszer, sokáig azt hittem, nincs nála hatásosabb. Úgy kell csinálni, hogy könyökben behajlítod mindkét karod, lazán magad előtt derékszögben, mintha egy íróasztalnál ülnél.

Az 50-es évek Olaszországában a bordélyházak állami tulajdonban voltak, működésüket szigorú törvények szabályozták - lakói (ti. az örömlányok) csupán hetente egyszer kaptak kimenőt -, a főzéshez ezért jobbára olyan hozzávalókat használtak, amelyek mindig kéznél vannak egy háztartásban.

Szentendrével a kisbetűs művészet úgy fonódott össze, mint a kötöttfogású birkózók térdkalácsa. Ha a belvárosba tévedünk, hiába az autentikus földrajzi és városrendezési káprázat, a kínos ügyelés a "művészire" akaratlanul - és persze igazságtalanul - is Patyomkint ugratja be egy papírmasé dácsa portásfülkéjéből.

MAGYAROK LOCARNÓBAN Enyedi Ildikó Első szerelem című, 20 perces filmjét bemutatják az augusztus 6-án kezdődő Locarnói Fesztiválon Gyártója, az Inforg Stúdió a szlovén Jan Cvitkovic művével (I Know) is érdekelt a rövidfilmes szekcióban Tóth Orsi, a 2002-ben Ezüst Leopárddal jutalmazott Mundruczó-mű, a Szép napok főszereplője a rövidfilmes zsűriben, Fliegauf Benedek, a Napjaink Filmművészei szekcióban tavaly nyertes Tejút rendezője e sorozat zsűrijében kap helyet MARLENE EMLÉKTÁBLÁJA Berlinben, a schönebergi Leberstrasse 65 sz ház falán elhelyezték Marlene Dietrich emléktábláját: 1901 december 27-én itt született a német mozi legnagyobb sztárjainak egyike, akit sokan árulónak tekintettek, amikor a háború idején, amerikai állampolgárként a náci Németország ellen harcoló amerikai katonáknak énekelt PALICS Tolnai Szabolcs magyar-szerb produkciójával, a Danilo Kis műve alapján készült Fövenyórával nyitották meg a vajdasági Palicsi Filmfesztivált, ahol Bollók Csaba Iszka utazása és a Buharovok Lassú tükör című alkotása mellett az Új magyar film című sorozatban műsorra tűzték A hét nyolcadik napját, a Kalandorokat, a Lorát, az Overnightot, a Tablót és a Zuhanórepülést is AMERIKA KOSZORÚS KÖLTÕJE A Kongresszusi Könyvtár bejelentette: ősztől, Charles Simic után, a Kaliforniában élő, 62 éves Kay Ryan az Egyesült Államok koszorús költője: tömör, metafizikus líráját Emily Dickinsonéhoz hasonlítják Legutóbbi kötete 2005-ben jelent meg: The Niagara River A koszorúval havi 40 ezer dollár (fizetés + utazási költségtérítés) jár CARLA A LISTÁN A brit Coldplay és a francia Laurent Voulzy mögött a harmadik helyre került a francia eladási listán Carla Bruni, Sarkozy elnök felesége: Comme si de rien n'etait című albumából megjelenése első két napján több mint 14 ezer példányt adtak el A bevételt jótékony célra szánja GYARMATHY Gyarmathy Tihamér (1915-2005) Wehinger-gyűjteményben lévő alkotásait mutatják be a Kieselbach Galériában Az eladással egybekötött kiállítás július 31-ig tart nyitva (Illusztrációnk: Harmonikus viszonylatok, 1983) ELHUNYT EL KAZOVSZKIJ A hosszú szenvedés után, 59 éves korában elhunyt Kossuth-díjas festőművész Elena Kozlovszkaja néven, Leningrádban született, 1965 óta élt Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolát 1977-ben végezte el Archaikus mitológiai motívumokat és saját magánmitológiájának elemeit megtestesítő figurái iskolákba és irányzatokba sorolhatatlan alkotások sorozatává tették installációit, performanszait és festményeit Díszleteket is tervezett Az elsők egyike, vagy tán épp a legelső volt kortárs képzőművészeink közül, aki nyilvánosan beszélt a művei mélyrétegeit magyarázó, sajátos nemi identitásáról (biológiailag nő, de nemi szerepe szerint homoszexuális férfi), amire hímnemű művészneve is utalt - először 1990-ben, a Nappali Háznak adott interjújában, legutóbb az Élet és Irodalom idei 23 számában (a vele készült Narancs-interjúk: 1996 június 13; 2005 február 3) Forgács Éva róla szóló monográfiája 1996-ban jelent meg, saját kötete, DVD-melléklettel idén: El Kazovszkij kegyetlen testszínháza Illusztrációnkon Kutya című festménye GREENAWAY UTOLSÓ VACSORÁJA Másfél évi előkészítés után - az olasz kormány engedélyével - Peter Greenaway egyetlen alkalommal, kiváltságos közönség előtt multimédiás előadást tarthatott a milánói Santa Maria delle Grazie refektóriumában: háromdimenziós, hologram hatású képpé alakította Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskóját, napfényben fürdette meg Krisztus fejét, s egyéb technikai trükkökkel, virtuálisan módosította a képet, kiemelt és elhalványított, átszínezett és eltüntetett egyes részleteket A mű restaurálásán tizenhét évig dolgozó Pietro Marani helytelenítette, hogy egy kortárs performanszhoz vetítővászonként használják azt, tiltakozásul oda sem ment Vittorio Sgarbi műkritikus más véleményen volt: szerinte az angol filmrendező újból felszentelte a festményt, miután Dan Brown A Da Vinci-kód című regénye megszentségtelenítette Greenaway meggyőződése, hogy a festmény mindenkié, nemcsak az akadémikusoké, s amikor klasszikusokhoz nyúl, mindig az a cél vezeti, hogy segítsen újra látni a műalkotásokat, melyeket csokoládésdobozokra és pólókra nyomva, a felszínes közismertség által leértékeltek Egy Utolsó vacsora-másolat felhasználásával szeretné egy angliai galériában megismételni a milánói show-t, s közben hasonló bemutatót tervez Velázquez Udvarhölgyeivel, Picasso Guernicájával, Monet Tavirózsáival és Jackson Pollock egyik festményével, sőt, ha a Vatikán belemegy, Michelangelo Utolsó ítéletével is, a Sixtus-kápolnában MAGYAROK EDINBURGH-BEN Négy hangversenyt ad az augusztus 8-án kezdődő Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon a Budapesti Fesztiválzenekar: kettőt a teljes zenekar, Fischer Iván vezényletével, kettőt a szólistái Az elsőn id és ifj Lendvay József hegedűs és Ökrös Oszkár cimbalmos közreműködésével cigányzenei improvizációk után Liszt, Brahms és Sarasate cigányzenei elemeket felhasználó műveit adják elő, a másikon, a Holland Ifjúsági Kórus társaságában Dvorák és Bartók műveit A BFZ szólistái, Csoba Tünde és Jandó Jenő egyik kamaraestjük műsorát Johann Nepomuk Hummel és Bartók, a másikét Seiber Mátyás, Enescu és Dohnányi darabjaiból válogatták Roby Lakatos, a virtuóz dzsesszhegedűs és együttese három egymást követő estén lép fel Edinburgh-ben Az ugyancsak a fesztivál részeként az Európa szimbolikus és valóságos határairól rendezendő konferencián tart előadást a helyi egyetemen Schöpflin György európai parlamenti képviselő, a londoni University College volt politológiatanára . .

"A regény nyelvezete semmibe veszi a központozás szabályait, s ezzel egyfajta nyomasztó érzelmességgel itatódik át - részben elcsigázottság ez, részben téboly, ami gazdagon kifejezi a fiú hangulatát" - dicsérte pár hete a New York Times A fehér király című regényt. A könyv az elmúlt hónapokban szédítő külföldi sikereket aratott.

Nem is B-film, egyenesen Bré-film Adam Sandler idei adománya, melyben annyi szó esik hősünk bréjéről (a népszótár ide vonatkozó, szellemesebb szinonimái még: egyszemű, nyelestojás, árboc, admirális stb.), hogy ennek sokszor a jobb poénok látják kárát. Ilyenből is akad néhány, mert akárhogy is vagyunk Sandler évi rendes blődlijeivel, azt illik elismerni: az arab terroristás viccek mellé tökös dolog volt behozni a Moszad-ügynök karikatúráját.

című regénye amolyan békebeli krimi, 1977-ben íródott. Ami azt jelenti, hogy nincsenek benne gyermekkorukban az apjuk-anyjuk-bátyjuk vagy a reggeli tejesember által súlyosan abúzált, három hímvesszővel és négy mellel született, sérelmeiket láncfűrésszel és fürge szikével, valamint egypár házi sütetű ideológiával orvosolni próbáló aberrált sorozatgyilkosok, nincsenek benne a lehelet (vagy a fülzsír) alapján bárkit azonosítani képes, a lépcsőházi gondolatokat is feltáró kristályfolyadékos számítógépek, és a politikai korrektség sem megy az elviselhetetlenségig, mint a minap Dallasban, ahol egy fehér hasonlat miatt ("úgy működik ez a hivatal, akár egy fekete lyuk"), a kijelentés gazdáját élénk bírói közreműködéssel pénzbírságra vagy minimum bocsánatkérésre perli két fekete rendőr - vö.

A zágrábi Ballett Troupe Croatia színlapja balettről beszél: de ne dőljünk be. Ötven percbe gyilkolt Hamletjük sokkal inkább volt ugyanis pantomim, vagy még inkább valamiféle "Amerikából jöttem", mint klasszikus balett, noha észrevehetőek voltak bizonyos erre irányuló próbálkozások a címszerepet is magára osztó Svebor Secak tragikus koreográfiájában.