Hát tudja az ördög, Beethoven azért hallhatott valamit, mivel 1824 táján kirúgta az egyébként is csak Lumpenkerl és egyéb gyalázkodó megszólításokkal illetett "barátját", és ideiglenesen Carl Holzot, a Schuppanzigh kvartett második hegedűsét nevezte ki hopmesterének, aki kétségkívül jobban megállta a helyét a Vademberhez címzett kocsmában, ha a poharak emelgetésére került sor. Legyen bárhogy is, nem vitás, hogy a látszólag teljesen szellemfosztott és bestiálisan pedáns Anton Schindler (1795-1864, képünkön), akit a szakirodalom már nem barátjának, hanem Beethoven famulusának szokott nevezni - vagyis olyasvalakinek, aki nemcsak leugrott parizerért, hanem a "Mi Mesterünk" lelki-szellemi épségéről is gondoskodott, vezette a beszélgetőfüzeteket, intézte levelezését, és még ezer módon hasznosította magát -, sokkal többet tett a nagy zeneszerző művéért, mint az iszákos hegedűs. Megírta Beethoven első teljes és sok tekintetben meghaladhatatlan életrajzát (az 1840-es kiadást 1860-ban egy jelentősen bővített harmadik edíció követte), számtalan pótolhatatlan dokumentumot megőrzött az utókornak, ugyanakkor az sem tagadható, hogy sok mindent meghamisított vagy megsemmisített, így a konverzációs füzetek egy jelentős részét is, például azért, mivel - és ezt Schindler meghökkentően nyíltan és önként bevallja - azokban Holz és vele együtt Unser Meister meglehetősen elvetemült módon nyilatkozik Istenről, a Hazáról, a különféle Királyi és Császári Házakról, a felső Papságról, a Nőkről stb. stb. Biográfiájában persze mindent megtett, hogy befeketítse Holzot mint Beethoven rossz szellemét, ezért közli ezt az anekdotát is:
"1826 táján egy hölgyrajongója arra kérte a Mi Mesterünket, hogy ajándékozza meg egy hajtincsével. De Holz azt találta ki, hogy vágjanak le egy kecske szakállából egy darabot, azt küldjék el egy csinos dobozkában az asszonynak, aki nem fogja észrevenni a csalást, lévén, hogy a Mesterünk bozontja ezekben a kései éveiben már éppoly szürke és durva volt, mint a nevezett négylábú szőrzete. Így is lett, és a hölgyet mélyen meghatotta, hogy birtokolhatja a művészet szentségének eme rendkívüli relikviáját, ám hamarosan a tudomására jutott, mit műveltek vele, és férje egy roppant kellemetlen levélben tiltakozott a Mi Mesterünknél; már-már párbaj fenyegetett, végül Beethovennek egy bocsánatkérő levélkében és egy valódi lokni mellékelésével sikerült nagy nehezen eligazítania a dolgot." De Schindlerünk a vártnak az ellenkezőjét éri el ezzel, mai tudásunkkal inkább a dadaista Holznak és Beethovennek adunk igazat - kecske jár az efféle művészethisztérikus nőknek, nem káposzta.
Aki pedig a Mi Mesterünk műveire kíváncsi, az menjen el Martonvásárra, ahol Vásáry Tamás vezényli a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, többek közt a ritkán játszott C-dúr mise is megszólal (július 26. 19.00 órakor). Kocsis Zoltán persze nem lett hűtlen együtteséhez, a Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból alakult Grazioso Kamarazenekar élén Vivaldi Négy évszak című darabját vezényli július 25-én (Belvárosi Szent Mihály-templom, V., Váci utca 47/b, 19.00 órakor). Vagyis hamarosan itt a Tél.
