Kultúra

Kicsi falu Kelet-Boszniában. Annál is kisebb, mint háború előtti fénykorában. A nappaliban a teljes lakosság: lányok és asszonyok, nagyok és kicsik, s csak mutatóban a férfinépből - egy riadt tekintetű kisfiú meg egy botjára támaszkodó öregember. A falu a nappaliban barkochbázik. Mi ez, ha nem extrém sport ilyen időkben. Lehetetlen játék:

A hetvenes évek legvége volt a nagy idő a háborús filmek történetében: meghalt John Wayne, s elkészült A szarvasvadász meg az Apokalipszis most. Egy korszak - a gáncs nélküli, derék, bár kissé túlkorosnak ható, világszabadságért az ellen vérét bőven ontó hérosz, a "zöldsapkás" korszaka - lezárult, s helyére beszüremkedtek a szerencsétlen kisemberek és vérengző elmebetegek takarásában az ilyen-olyan (amerikai) hátsó szándékok.

1984-et írunk, itthon nemrég mutatták be az István, a királyt, és erre készül pár fiatal is valahol Amerikában. Igazi amerikás magyarok ők, méghozzá másodgenerációsak, akik demokratikus változások jelének vélik a Szörényi-Bródy-féle rockoperát, s lelkesedésükben összepróbálják és eléneklik a Yosemite-parkon innen, egy cserkésztáborban.

rés a présen: A június 3-tól június 12-ig tartó Pécsi Országos Színházi Találkozón szereplő darabok nagy részét láttad. Zsűritagként mi szerint állítasz sorrendet? Stuber Andrea: Idén sokkal kevesebbszer mehettem színházba, mint szoktam, legfeljebb ha 120-130 alkalommal.

Amikor Sztupa és Troché megálltak a Csepel Vas- és Fémművek csobánkai gyermeküdülőjében egy elmélyülten festegető alak mögött, a vásznon az épület sarka, a mögötte felkúszó kerti lépcső és néhány szép fenyőfa bontakozott ki éppen. Troché oldalra pillantott, s hirtelen ott ragadt a tekintete, de megrökönyödése alig egy pillanatig tartott, összerezzent, grimaszt vágott, majd megbökte Sztupát.

Jó néhány hónappal ezelőtt átmeneti búcsút vettünk a Zeneakadémia nagytermétől, s úgy rémlik, a generális felújítás tán még el sem kezdődött igazán, ám most mégis visszatérhetünk egy estére kedvelt koncertszálánkba. Méghozzá egy nem is akármilyen hangverseny erejéig, hiszen pénteken Vashegyi György és az Orfeo Zenekar ezúttal a Debreceni Kodály Kórus együttműködését bírva lát Monteverdi Mária vecsernyéjéhez, azaz a Vespro della Beata Vergine című vokális egyházzenei remekéhez (június 4., fél nyolc).

Hosszú éveken át, amíg külföldön éltem, minden egyes nyáron, amikor hazautaztam Magyarországra, alig vártam, hogy végre tökfőzeléket főzhessek. A családi hagyományoktól függően ki melegen, paprikásan, ki hidegen, fehéren készíti, és a nyár egyik legzseniálisabb étele.

A rendszerváltást követően - amikor azt hitték, hogy mindenre van vevő, és többnyire volt is - néhányan pesti bérházakba telepített magánállatkerttel próbáltak szerencsét. A főleg terráriumokra kihegyezett természetismereti vállalkozás azonban nem jött be, a célközönség inkább az újjászülető kisállat-kereskedésekbe ment, ha varánuszban, ugróegérben vagy óriáspókban akart gyönyörködni.

EUROVÍZIÓ: NÉMET DIADAL Satellite című számával Lena (teljes nevén Lena Meyer-Landrut) nyerte az 55. eurovíziós dalfesztivált Oslóban: az 1982-ben első helyen végző Nicole (Ein bisschen Frieden) óta ez az első német győzelem.

"Mikszáth percről percre elgondolkozóbbá, komolyabbá vált. Az előbb még nevető és nevettető vonások egyre élesebbek, gúnyosabbak, szinte marók lettek. Elkezdett beszélni. Először azokról, akiknek üres széke s pohara még ott állott, azután tovább a Monarchiában szereplő összes alakokról - egészen a Habsburg-dinasztiáig. Az orvos kíváncsiságával, tudásszomjával boncolt (...) és kifejtette, okfejtette, hogyan, miért rohan a maga tragikus vesztébe az ország. Jósolt mindent, ami bekövetkezett, mindent. A Habsburg-ház összeomlását, háborút, nemzetiségek lázadását és a legrettenetesebbet: a belső összeroppanást." Bár Jókai nevelt lányának, Feszty Árpádnénak a visszaemlékezései nem mentesek az utólagos okoskodástól, fenti leírása jól jellemzi mind az író pozícióját ("körön belül kívül lenni", ahogyan Mészöly Miklós megfogalmazza majd e megfigyelői státus lényegét), mind az öregedő Mikszáthon elhatalmasodó pesszimizmust. Mikszáth 1887-től élete végéig a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője, Tisza Kálmán, majd Tisza István támogatója - mindenekelőtt amiatt, mert úgy véli, a rendelkezésre álló választékból még mindig ők azok, akik leginkább az ország javára tehetnek. Mindvégig fenntartja magának a kételkedés jogát, igaz, különvéleményei soha nem válnak végzetes konfliktusok forrásaivá; politikustársairól, a közélet legkülönbözőbb figuráiról írt szatírái, karcolatai miatt engesztelhetetlen ellenséget nem szerez; mint ahogyan fenntartásai és a műveiben hangoztatott ellenérzései dacára az sem okoz számára problémát, hogy elfogadja azt a hódolatot, amit az általa kritizált hivatalos Magyarország neki megadott.

Azt akartam mondani még akkor, de nem mondtam, mert letettük a telefont, hogy talán a "minden jót", az kontextussemleges. Mármint egy ilyen születésnapon, mint amilyen Békés Palinak legutoljára adatott, a halála előtt pontosan két hónappal és egy nappal. Mert abban gyorsan megegyeztünk, hogy a "boldog születésnapot" a körülmények és a helyzet durva semmibevétele, fej a homokban, jó mélyen. Röhögtünk: ki tud momentán ennyire lehajolni? Fej a homokba, de jó volna...

Az irodalmi életben régóta ismert, kritikusként és irodalomtudósként tekintélyes nevet szerzett Szilasi László az idei könyvhéten jelentkezik első regényével, mely ebben az értelemben első regény is meg nem is. Bár de facto a szerző első (önálló) szépirodalmi kötetéről beszélünk (2000-ben Németh Gáborral közösen adták ki a Kész regény c. kötetet), hasonlóan a szintén nemrég színre lépett, kritikusból lett prózaíró, Bán Zoltán András bemutatkozó regényéhez, itt is teljesen felesleges dolog gyermekbetegségekről, ígéretes pályakezdésről és hasonlókról hadoválnunk. Nem, itt egy tapasztalt szövegművessel van dolgunk, akinek nemcsak ötletei, hanem határozott elképzelései vannak a próza működéséről, elbeszélői nyelve (illetve mint később látni fogjuk: nyelvei) már a végső kidolgozottság állapotában kerülnek elénk, a regény felépítésébe és a hozzá szükséges kutatómunkába ölt energia és merészség pedig első nekifutásra is tiszteletet parancsol - ami persze önmagában még nem szavatolja, hogy a végeredmény hibátlan és tökéletes lenne.

Volt idő, mikor a történészek csekély figyelmet fordítottak a klíma változékonyságára és históriaformáló erejére - úgy tűnik, eme álláspontjuk változóban van. Nem lehetünk eléggé hálásak korunk klímapánikjának, mely ráirányította a figyelmet arra, hogy az éghajlat hirtelen, gyors megváltozása felforgatja az emberi kultúra létfeltételeit is. Mindez ötletet és inspirációt is nyújtott a historikusoknak ahhoz, hogy feltételezzék: a múlt számos eseményéhez szolgáltathat frappáns magyarázatot a földi, de legalábbis a regionális klíma egy-egy drámai sebességű, akár egy generáción belül lezajló változása.

"Hány Japán van? (...) [É]ppen annyi, ahányan vagyunk" - áll Ferber Katalin nagyalakú, fényes papírra nyomott, száznál több színes fotót felvonultató (látszólag) képeskönyvének bevezetőjében. És ahogy hamar kiderül, hogy a szerző jóval többet vállalt egy képes albumnál, úgy hiányzik egyre jobban az is, hogy a fenti figyelmeztetés az általánosíthatóság képtelenségéről ne csak üres frázis legyen.