Film - Fehér ember menni... - Paul Greengrass: Zöld zóna

  • - ts -
  • 2010. június 3.

Zene

A hetvenes évek legvége volt a nagy idő a háborús filmek történetében: meghalt John Wayne, s elkészült A szarvasvadász meg az Apokalipszis most. Egy korszak - a gáncs nélküli, derék, bár kissé túlkorosnak ható, világszabadságért az ellen vérét bőven ontó hérosz, a "zöldsapkás" korszaka - lezárult, s helyére beszüremkedtek a szerencsétlen kisemberek és vérengző elmebetegek takarásában az ilyen-olyan (amerikai) hátsó szándékok.

A hetvenes évek legvége volt a nagy idő a háborús filmek történetében: meghalt John Wayne, s elkészült A szarvasvadász meg az Apokalipszis most. Egy korszak - a gáncs nélküli, derék, bár kissé túlkorosnak ható, világszabadságért az ellen vérét bőven ontó hérosz, a "zöldsapkás" korszaka - lezárult, s helyére beszüremkedtek a szerencsétlen kisemberek és vérengző elmebetegek takarásában az ilyen-olyan (amerikai) hátsó szándékok. A vietnami háborút legjobb akarattal megmutatni igyekvő hollywoodi, pontosabban új-hollywoodi moziművek a deheroizálás fáradságos, ám helyi idő szerint veszélyesnek tűnő feladatát elvégezték, de többre, egy minden oldalról valamit is ábrázoló műtárgy elkészítésére nem maradt erejük - ebbéli szándékaik mindazonáltal kimutathatók szobordöntögető hevületükön. Innentől tehát arra ment ki a játék, hogy jó és rossz amerikaiak (népség, katonaság) intézik - pechükre a dzsungelben - az ügyeiket úgy, hogy közben állandóan a lábuk elé kell nézniük, nem robban-e egy tányérakna. Vagy éppenséggel nem ugranak-e elő a csalitosból százával szovjet fegyverekkel hadonászó, nem emberi nyelven óbégató kicsi sárga rémek, s próbálják őket elpusztítani vagy foglyul ejteni. Magyarul az egész probléma amerikai magánügy volt, háttérben a rosszindulatú buckalakókkal...

Az ír polgárháború - közepesen emlékezetes - megéneklésével (Véres vasárnap; Omagh) nevet szerző, s így Matt Damon Bourne-szériabeli házi rendezőjévé előlépő Greengrass bizonyára gondosan tanulmányozta e házi feladatot, s arra jutott: a (film)világ nem szorul megváltásra, de megérdemel egy fricskát. Egy kisebbet.

Matt Damon ezúttal afféle kiskatonát ad, egy kis csavart a második iraki háború amerikai hadigépezetében. Egy tömegpusztító fegyverek felkutatására szakosított szakasz parancsnoka, aki ráunva a sorozatos kudarcokra (megkapják a parancsnokságról a tuti címet, kiszállnak a helyszínre, megküzdenek a fogadásukra kirendelt orvlövésszel, majd nem találnak semmit), merész következtetésre jut - félrevezetik őket. De olyannyira, hogy az sem zárható ki teljesen, hogy nem is léteznek Szaddám legendás vegyi, biológiai, ill. tömegpusztító fegyverei. Megérthetjük tehát, ha ezek után úgy dönt, maga jár a rejtély végére. Nos, ebbéli ugyancsak fáradságos munkájában, mikor porral kevert vér szárad az orra alá, két-három segítője és két-három mindenre elszánt hátráltatója akad (egy-egy másodlagos fontosságú helyi erővel mindkét oldalon).

Vajon kiderül-e, hogy ha vannak, hol vannak, vagy ha nincsenek, miért nincsenek Szaddám csodafegyverei? Mindezt Greengrass nagy lendülettel és jelentős illúziókeltő erővel adja elő - legkivált az utcai harcok ábrázolása sikerült hangulatosra, s ez nemcsak a filmes technika impozáns fejlettségi szintjének, de a rendezői eszközök ügyes használatának is köszönhető. Az nyilván túlzás, ha azt mondjuk, olyan, mintha ott lennénk, de a szándék valami hasonló, s a hatás helyenként olyan, mint azoké az internetre alkalmanként kiszivárgó katonai videóké, amelyeken bagdadi amerikai harci cselekmények láthatók.

Összegezve: a Zöld zóna gyorsfolyású, nagyesésű, modern amerikai háborús film, ami választott tárgyának egy közkézen forgó értelmezését adja ismét közre a maga - játékfilmes - módján: egy titkos katonai-politikai ügymenetet dramaturgiai titkok nélkül. A végén egy csavarnak se nagyon nevezhető fordulattal, amivel eltartja magától kicsikét a jó harminc éve használatban lévő hollywoodi metódust - amit az előző másfél órában maga vitt a tökély közelébe.

Az UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.