mi a kotta? - Ember lesz az én kisunokám!

  • .
  • 2010. június 3.

Trafik

Jó néhány hónappal ezelőtt átmeneti búcsút vettünk a Zeneakadémia nagytermétől, s úgy rémlik, a generális felújítás tán még el sem kezdődött igazán, ám most mégis visszatérhetünk egy estére kedvelt koncertszálánkba. Méghozzá egy nem is akármilyen hangverseny erejéig, hiszen pénteken Vashegyi György és az Orfeo Zenekar ezúttal a Debreceni Kodály Kórus együttműködését bírva lát Monteverdi Mária vecsernyéjéhez, azaz a Vespro della Beata Vergine című vokális egyházzenei remekéhez (június 4., fél nyolc).
Mely alkotás egyébiránt kerek évfordulóhoz ér idén nyáron, miután éppen négyszáz éve, 1610 júliusában nyomtatták ki Velencében, ahol - meglehet, részben e műnek is köszönhetően - Monteverdi alig pár évvel később elnyerte élete állását. Ám 1610-ben még nem a Szent Márk-székesegyház kötelékében állt, hanem Mantova hercegének, I. Vincenzo Gonzagának a szolgálatában (képünk mutatja). Mint köztudomású, ez a nagyúr a tizenöt éves háború idején megfordult Magyarországon (s muzsikusát is elhozta Esztergomba), ami nem is oly meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy a Monteverdi mellett Tassót, Rubenst és Galileit is felkaroló mecénás magyar királyi vér, I. Ferdinánd unokája és egyszersmind II. Ulászló, vagy másként Dobzse László dédunokája volt.

Pénteken amúgy egy másik évfordulós koncertet is választhatunk, igaz, szolidabb, kamarazenei kivitelben: az 1960-ban elhunyt két magyar zeneszerző, Weiner Leó és Dohnányi Ernő kompozícióit az Accord Vonósnégyes és társai adják majd a Francia Intézetben (június 4., fél nyolc). S ugyanekkor még egy harmadik választás is kínálkozik, immár kerek évforduló nélkül, hiszen az Olasz Kultúrintézet estjén a tavalyi ünnepelt Händel és a jövőre emlegethető Vivaldi (270 esztendő vajon kereknek bizonyul-e?) műveit váltogatják majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar érdemes tagjai (június 4., fél nyolc).

A nyárias-szellős koncertprogram azután szerdán ismét öszszesűrűsödik, amikor a Nagymező utca egyik oldalán a MÁV Szimfonikus Zenekar, míg átellenben a Concerto Budapest lát munkához. Az előbbi együttes műsorának centrumába Beethoven c-moll zongoraversenye kerül - Jandó Jenővel (Operettszínház, június 9., hét óra), az utóbbi hangászkompánia pedig két Mozart-versenyművet állít az est középpontjába: az 1777-es, Jeunehomme melléknévvel emlegetett salzburgi Esz-dúr zongoraversenyt, s a fél évtizeddel később, immár Bécsben komponált C-dúr versenyművet - Alekszej Ljubimov szólójával (Thália, június 9., fél nyolc). S végül ezen az estén tartja nyitóhangversenyét a 10. Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, amelynek programját idén a tágra nyitott Bartók+Európa tematika határozza meg. Ezen az első gálaestén a Pannon Filharmonikusokat bolgár karmester dirigálja majd, s a tavalyi operai Májusünnepen Violettaként megdicsőült román-svájci szoprán, Elena Mosuc egy fiatal barcelonai tenor oldalán vonul be a Miskolci Nemzeti Színház színpadára (június 9., nyolc óra). Másnap aztán megindul a dalműáradat, ám ennek elősorolása már a jövő heti kötelmeink közé számoltatik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.