tévésmaci - Mit eszik a zsiráf?

Amikor Sztupa és Troché megálltak a Csepel Vas- és Fémművek csobánkai gyermeküdülőjében egy elmélyülten festegető alak mögött, a vásznon az épület sarka, a mögötte felkúszó kerti lépcső és néhány szép fenyőfa bontakozott ki éppen. Troché oldalra pillantott, s hirtelen ott ragadt a tekintete, de megrökönyödése alig egy pillanatig tartott, összerezzent, grimaszt vágott, majd megbökte Sztupát.

Te, te, nem Ómafa úr az ott? A közelből ugyancsak a festőt bámuló alak kétségtelenül a nevezett volt, csak sokkal kisebb méretben - egy bonsai Ómafa úr. Alacsonyabban és könnyebben, valami furcsa, vastag, régies ruhában, de kisimult, tiszta vonásokkal ácsorgott ott, s bámulta a később Imre Buváry néven Napa Valleyben jelentős karriert befutó "romantikus-realista" művészt, amint lendületes, határozott ecsetvonásokkal egyre hívebbre alakítja a gyereküdülő sarkának hátterét. Ne szépítsük, Ómafa úr úgy nézett ki, mint egy kisgyerek. Sztupa meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy mi, mármint Sztupa és Troché mindennap látjuk egymást és önmagunkat is, mert így természetessé vált fokozatosan minden arcunk, ha most mi látszanánk kisfiúnak, alighanem fel sem tűnne. Buváry Imre festett, a fiúk bámultak, hol egymásra - a törpített Ómafa úr is észrevette őket -, hol a festőre, hol a vászonra, hol el valahová Csobánkán is túlra, tán Vörösvár felé. Nos, még mi vagyunk evvel így, mi is bámulunk folyton - a tévére.

Pénteken (4-én) még késő estig nyugton maradunk, de fél tizenegy után öt perccel rávetjük magunkat a Filmmúzeumra, egészen konkrétan a célból, hogy a Főúr, tűnés! c. 1980-as féktelen cseh ökörködés, minden megfontolás nélküli elegyes színvonalú baromság hatása alatt megfeledkezzünk a Marlon Brandóval és Jack Nicholsonnal megrendezett üres nagyképűsködés (Missouri fejvadász, 1976) kezdetéről az MGM-en éjfél előtt tíz perccel.

Szombaton 16.15-kor az RTL Klub - felteszem, tévedésből - leadja a világ legjobb filmjét, a Támad a Marsot - melyben tettestársai vidám karéjában Tom Jones megmenti a Földet. Lesz Az olasz meló is (a remake) 19.35-kor a tv2-n, benne sok ibusszal, de kit érdekel. Ellenben a Holtan érkezettre magyarított című D.O.A., miszerint dedórölájv 23.25-kor kezdődik a Dunán - ez az ő noir-sorozatuk (szo-szo).

Vasárnap ismét egy elég jó film, csak nem elromlott a tévém? Kubrick Acéllövedéke 1987-ből a tv2-n éjfélkor. Ha csak az első felit nézik meg, már beljebb vannak (fel fog tűnni, hogy mikor lehet már kiszállni).

Hétfőn jön el a nagy nap, mikor is az MGM leadja Bereményi Géza poétikájának egyik legfontosabb ihletőjét, a Hé, barátom, itt van Sabata! című olasz makaróniwesternt - egész pontosan 22.30-kor. S ha már a mester szóba jött (mire készül?) este kilenckor Eldorádó volt a Filmmúzeumon.

Kedden egy kétfelé bontott tavalyi olasz kiszerelés első etapjában a Copperfield Dávid jön este kilencre az m1-re.

Szerdán a heti legjobb vagy leghülyébb címünk, ez még nem eldöntött: A szajha és a bálna, 2006-os argentin-spanyol film, megnéztem a hétvégén a neten, hogy mi is ez, de már tök elfelejtettem, de van benne egy halott nő.

Csütörtökön csak azért kapcsolok az HBO-ra, mert nekem jöhet minden, amiben benne van Jane Austen neve, nyolckor meg egyenesen A Jane Austen könyvklub kezdődik ott. Tíz óra huszonötkor viszont az MGM-en kezdődik A hívők c. dolgozat. Arról meg annyit tudunk, hogy Martin Sheen zúzza benne, a valaha jobb napokat (ismét 1987-et írunk) látott John Schlesinger keze alatt. Tiszta dráma, az özvegy pszichológus küzd a gyilkossági ügymenetbe keveredett gyerekéért.

Nos, kedves nézőink, ennyi lett volna az ügydarab mára, de én még kiszámoltam azt is, hogy heti filmjeink átlagéletkora pár nap híján 23 év, és nincs ez nagyon másként máskor sem, mely tények engem arra sarkallnak, hogy Támad a Mars ide, Acéllövedék oda, mégis kihajítom a készülékemet a tizedikről. Most pedig megyek és elintézem hozzá a területfoglalási engedélyt, hogy nehogy már valakinek a fejére essen. Szerintem kövessék önök is példámat - eztán mindenben.