Baj van - Békés Pál (1956-2010)

  • Csáki Judit
  • 2010. június 3.

Könyv

Azt akartam mondani még akkor, de nem mondtam, mert letettük a telefont, hogy talán a "minden jót", az kontextussemleges. Mármint egy ilyen születésnapon, mint amilyen Békés Palinak legutoljára adatott, a halála előtt pontosan két hónappal és egy nappal. Mert abban gyorsan megegyeztünk, hogy a "boldog születésnapot" a körülmények és a helyzet durva semmibevétele, fej a homokban, jó mélyen. Röhögtünk: ki tud momentán ennyire lehajolni? Fej a homokba, de jó volna...

Azt akartam mondani még akkor, de nem mondtam, mert letettük a telefont, hogy talán a "minden jót", az kontextussemleges. Mármint egy ilyen születésnapon, mint amilyen Békés Palinak legutoljára adatott, a halála előtt pontosan két hónappal és egy nappal. Mert abban gyorsan megegyeztünk, hogy a "boldog születésnapot" a körülmények és a helyzet durva semmibevétele, fej a homokban, jó mélyen. Röhögtünk: ki tud momentán ennyire lehajolni? Fej a homokba, de jó volna...

Az átok-áldás világhálón gyászolunk együtt, kopogjuk a klaviatúrába a döbbenetet meg a jajokat. És erre a virtuális és spontán torra (mi a fenét keres ennyi ember hét végén a komputernél?) ki-ki kis csomaggal jön, benne Minorka Vidor, aki doktor, a Félőlény, a kétbalkezes varázsló, mert már nemzedékek nőttek föl velük és rajtuk. Pakolják az asztalra ismerőseiket, én kezdhetném Horoggal a Darvakból, mert az volt az első könyv, és befejezhetném Kristonnal, a most már végleg utolsó kötet, a Semmi baj (mekkora baj volt már) utolsó írásának hősével - rémes, hogy ez a címe: Állva temessetek.

'rülten kapkodok a könyvek közt; kérdezem másoktól, hol is van az a nagy történet, a "Catch the Flying Money", amin annyit nevettünk azon a réges-régi bulin: ugrál egy pasi egy átlátszó falú fülkében, amelybe nagy csövön át orkánszerű szelet fújnak, meg dollárokat mellé, és amennyit összekapkod, annyi az övé - de azok szórakoznak igazán jól, akik nézik őt. Nem találom, a very veryben sincsen, pedig a rózsaszín plüsselefánt megvan hiánytalanul.

Mert ezt nem írta meg - csak elmondta. Nem lehet másképp. Ez a történet csak bennünk van meg, akik hallottuk, és most majd továbbmeséljük. És biztos van még rengeteg történet, amit csak ő ismer, és ez már így is marad.

Történet: ez volt Békés Pál otthona - történetek születtek, amikor írt. Négysorosak meg kisregények, drámák és bélyegek. A történetek sűrűn és gazdagon teremtek figurákat, s ha nem vigyáztunk - vagy ő nem vigyázott, vagy épp nagyon is vigyázott -, hát ráismertünk a sarki újságosra, egyetemi évfolyamtársunkra, ismerősünk ismerősére. Aki éppen egy irigylésre méltóan nagy történet kellős közepén forgott; de ha csak a széléről bámulta, akkor is milyen szerencsés volt...

Pali hőseivel mindig fontos dolgok történtek; a történelem történt velük, csak ők persze nem tudták, ahogy mi sem tudjuk, hogy velünk is az történik. Ezért fontos egy leszakadt felső vezeték vagy egy szirénázó mentőautó - történelmi-dramaturgiai kellékek.

A történet pedig az életből terem. Úgy történt a valóságban, ahogy a könyvben írva van. Amerika olyan. Egy poshadt, sorsfordító nyár is olyan. Egy kocsmai találkozás is olyan. Pali világának színe, szaga, tapintása meg zaja van: eleven, él. A pontos szavak, azok keltik életre.

A múltat és a jelent, mert ez a kettő érdekelte, semmi más. Benne az egyes ember, a család, a csoport meg az ország - aztán a világ is, ha úgy fordult. A történelem mintha jelen idő lenne - és gyöngéden súgja, hogy jelenünk is történelem, máris. A sorsfordítónak mondott események alulnézetből - pincéből vagy egy pár hónapos csecsemő szemszögéből. Szeretem, ahogy gondolkodik. Gondolkodott. Ahogy kitalálta, összerakta, besűrítette. Kíváncsian és akkurátusan. Megcsinálta. Pedig ez a megcsinálás, ez nem szimpla ügylet.

Békés Pálnak kézre állt az írás, a nyelv - ezért volt elsőrangú műfordító is, jól járt vele például Nabokov. A tágabb irodalom volt az otthona, nem elefántcsonttorony, és nem otthontalanság. Irodalmi közélet, teendők az irodalom körül, szerkesztés-tervezés a televízióban, a Nagy Könyv életre gründolása, ez mind és hasonlók; tudott benne élni, viselkedni, ügyet intézni, szervezni. Ment neki az is, amit "alkalmazott íróságnak" mondunk, a fordítás, az adaptálás, az átírás, utánírás, felülírás, meg még a tárcák, glosszák, publicisztikák is.

Nem volt megközelíthetetlen, nem lengte körül az alkotás fennkölt levegője. Nem volt zabolátlan - zabolás volt. Fegyelmezetten csinálta a dolgát, és fegyelmezett dolgokat csinált.

"Beáraztak", mondta akkor régen; ez kesernyés mondás volt, és igaz. Nem az olvasókra gondolt - sikere mindig volt, könyveit szeretik és veszik is -, hanem a kritikusokra, akik nehezen változtatnak könnyen vagy nehezen kialakított véleményükön. Fájt neki, hogy az irodalmi kánonban, a kritikai közvéleményben nem változik az ítélet, miközben változik az író. Ezért is fontos, hogy nem akárki és nem akárhogy tette mérlegre íróságát: Fodor Géza utolsó megjelent írása pályaképet rajzolt, és az a változásról szólt. Tűélesen a lényegre mutatott: Pali munkamódszere, a well-made, a megkonstruált, gondosan mért történet egyszer csak igazolni kezdte önmagát, és megtalálta optimális létezési módját. Bélyeggyűjtemény. Csikágó. Semmi baj.

De hát arról nem volt szó, hogy ez a pályakép már az a pályakép legyen: a summa, az összefoglalás, az úgynevezett életmű, ami - ez is rémes - a haláltól válik életművé, mert addig csak könyvek sora.

És most mi van? Törlesztünk adósságot? Elővesszük a New-Budát? Filmet csinálunk a Csikágóból? Ezt mind együtt?

Emlékeket idézünk, képeket nézegetünk, ülünk a virtuális nagyasztalnál, mesélünk történeteket, a te történeteidet. Folyik a könnyünk. Nevetünk, sírunk, ezt mind együtt. Szeretnéd, hogy ennyien szeretnek, Pali.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.