1.
Szőke Szabolcs darabja - övé a szöveg, a zene, a díszlet, a rendezés - mindent tud, ami egy magára valamit is adó vígoperától elvárható. Van énekbeszéde és áriája, kórusa és zenekara, szokatlan a hangszerelése, és komikusak a helyzetei. A Hólyagcirkusznak zenebohócok a szereplői, nevükben viselik jellemük. Poco egy kicsit proli, Guisto eminens és nagyképű, Dolcissima édes, Patetico túlfűtött, Tragico szótlan és misztikus - Paganini mester direkciójával próbát tartanak éppen. Hangszereik egyszerűek: bambuszciterával, anklunggal, nyálazó-nyaggatóval, de legfőképpen hólyagrezonátorú egyhúros szerkentyűikkel igyekeznek a legtöbbet kihozni magukból. Ha úgy tetszik, mulatságos alaphelyzet ez (ugyan láttam én már olyan késő középkori metszeteket, amelyek egyhúros hangszerként ábrázolták a világegyetemet; hogy a disznóhólyag zenetörténeti szerepét ne említsem.)
A Hólyagcirkusz a zenéről szól; köznapi és mágikus értelemben is. (A görögök betegeket, alkoholistákat, bűnözőket gyógyítottak meg zenével; Püthagorasz a keringő bolygók muzsikáját jegyezte le -effélékre célzok az utóbbival.) A nyitó mondatok is görög illetőségűek. Platón mondatja Guistóval: sokhúrú hangszerek használata és készítése nem támogatandó. Platón neve amúgy nem hangzik el, miként azt sem kell tudni, hogy a zenét legszívesebben kiebrudalta volna Államából; a szituációkból adódóan minimum hármas csavaron esnek át a megidézett szövegek. Később sem feltétel ráismerni Leopold Mozart, Diderot, Karinthy vagy Csajkovszkij intelmeire; meg nem árt, de a hatás ettől független. Sőt! Az elméleti fejtegetéseknél mintha fontosabbnak tetszenének azon "értelmetlen" Weöres-dalok, mint amilyen a Panyigai panyigai panyigai ü például: közjátéknak is, ellenpontnak is pompásan megteszik. Ilyenkor az emelvényen rá-rázendítő Tin Tin és Palya Beáta énekét halljuk: Ange amban ulanojje balanga jane gol, s ez nem kevésbé tanulságos, mintha a keresztényi alázatról esne szó: Senki a másikat le ne nézze, ha történetesen jobb hangszere van is.
Hát így. Mondom, adódik nevetésre alkalom és ok, egyre jobban ki kell bukni, mégis. Hiszen haszontalan zeneelméleti fejtegetéseikkel, csetlő-botló buzgalmukkal, amilyen anakronisztikus, éppolyan megindító figurák a mi bohócaink. Ráadásul arra készülnek, hogy majd megajándékozzanak minket hólyagokra hangszerelt, elérhetetlennek tűnő előadásukkal. A megváltással úgymond. Na´Conxypanban vagyunk.
2.
Én persze már a Stúdió "K" Mátyás utcai otthonától megilletődtem. Fodor Tamás, a rendezőguru úgy másfél esztendeje költöztette újjászerveződő társulatát a 9. szám alatti pincébe, színházat építeni, működni és élni lehetetlen körülmények között, megint. (Az egykoriak szétszóródtak, némelyek - köztük Fodor is - a hivatásos színház keretei között folytatták, Székely B. Miklós egy Szentkirály utcai pincében csinálta meg a magáét.) Húsz-huszonöt évvel ezelőtt magam is ilyen színházas voltam: amatőr. A táncház mellett a hetvenes évek legtermékenyebb mozgalma volt ez, itt-ott összefonódtak szálaik. (Szőke Szabolcs is, egy időben, egyszerre volt Stúdió "K"- és Kolinda-tag. Most, hogy vendégként újra a csoportba került, ebben a régi-új színházban átjárhatóvá válik a megalakulása óta eltelt huszonhét év.) Szóval azt gondoltam itt, a Mátyás utcában, hogy időutazom. Kocsmázgattam szentimentálisan, és közben csatarendbe állt a múlt. - Halász Péter, Najmányi, Orfeó, Stúdió "K", Universitas, Hurka-színpad, Utcaszínház, Csili. Nálunk a Metróban úgy volt, hogy három nap próba, aztán a negyediken előadás; évente egy-egy bemutató. Nekem olyan jó azóta sem volt emberek között. Nem kaptunk persze egyetlen fillért; ilyen "hólyagok" voltunk. Mondom, még el sem kezdődött a darab, már összezavarodtam: bennem vagy körülöttem csesződtek el a dolgaim?
3.
Ami pedig Beckettet illeti, őt abban a jelenetben véltem felismerni, amelyben a Pisztráng-ötös próbájára kerül sor. A lemeztelenedés pillanatai ezek; innentől magára vethet, akinek további nevethetnékje támad. Innentől a díszletként, hangszerként funkcionáló bambuszszerkezetnek is ketrecíze van. Innentől a mulatságot ellepi a tragikum.
Kíváncsi vagyok, vajon ma létrejön-e a próba? - kezdi Dolcissima. Mire Guisto: A múltkori próba kész botrány volt, ilyet még egyszer nem szeretnék! Patetico pedig: Ha csak egyszer, egyetlenegyszer sikerülne végigjátszani a Pisztráng-ötöst... - Thomas Bernhardt-szöveg; vegytiszta Godot-s hangulat.
Persze nem jön össze, most sem. Rácsok kívül és belül. Poco kezében szálka, és különben is, utálja a hangszerét. Guisto a Pisztráng-ötöstől nincs oda. Patetico tovább megy: maga az élet, a létezés viszolyogtató!
Ám amikor Paganini mester a témába kezd, megindulnak mind. Hisz mégicsak... egy cirkuszi előadásra jönnének a népek, csakhogy nem volnának állatok, nem volnának artisták, egyedül Schubert és a Pisztráng-ötös... hm, az volna az igazi!
Itt akár véget is érhetne az előadás, kiváltképp, ha egy szájbarágósabb fajta volna. De még van. Darab a darabban, bábopera a vígoperában - a Tyúk című Lorca-mese. Hanem a finálé után csupán az egyre ihletettebb Paganini és - akivel "mindvégig szót tudott érteni" - a néma Tragico marad a színen. Már bontják a színpadot, kihunynak a fények, eltávolítják a hangszereket. El fogják távolítani őket is. Az utolsó húrral, az utolsó kis -Tragico zsebéből előkerülő - hólyaggal Paganini a testén kíséri magát. Weöres szavai ezek is:
"Vagyok finom, mimóza lélek
Tyúkot lopok, disznót herélek
És majd, amikor elvisz az ördög
Azt mondom mélán, hogy /
csütörtök."
4.
Mégiscsak kínos: nagyjából húsz éve nem jártam színházban. Hogy írhatnám le ezután, hogy rég nem láttam előadást, mely ennyire megérintett. Mely ennyire finom húrokat pengetett, mely ennyire nem volt tolakodó. Ezt ugye én így le nem írhatom.
Maximum ennyit: ha történetesen színházba járnék, nekem az ilyen előadásokra lenne szükségem. Az ilyen esendőkre, az ilyen szomorkásakra, melyeken úgy el lehet vigyorogni kibukásilag. Arról ugyan lebeszélném Paganini barátomat, hogy a Pisztráng-ötöst színre vigye. Az most nem megy. Ahhoz késő. Vagy korán.
Marton László Távolodó
Hólyagcirkusz; írta és rendezte: Szőke Szabolcs; szereplők: Paganini - Szőke Szabolcs, Dolcissima -Homonnai Katalin, Patetico - Nádasi László, Poco - Szabó Domokos, Tragico - Spilák Lajos; zenészek: Palya Beáta, Juhász Gábor, Monori András; legközelebbi előadás: február 6., fél 8
