Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap
  1. Főoldal
  2. Magazin

Tartalom

MaNcs, X. évf. 05. szám, (1998.01.29.) (1998-01-29)

Előfizetek - ugrás a csomagokhoz
Publicisztika

Publicisztika

Bauer Tamás: Közjogi fából vaskarika (A kisebbségek országgyűlési képviselete a parlament előtt)

"Ha egy politikai párt alkotmányos kétségekbe, kifogásokba akar belekötni a kisebbségi képviselettel kapcsolatban, akkor most mondom előre: mindig minden megoldással kapcsolatban lesznek érvek. (...) ezért mostanra igazán egyetlen megválaszolandó kérdés marad: akarja-e a magyar parlament azt, hogy a kisebbségek 1998-ban képviselethez jussanak a Házban?", figyelmeztetett decemberben az Országgyűlés plenáris ülésén Gellért Kis Gábor, az emberjogi (sic!), kisebbségi (sic!) és vallásügyi bizottság MSZP-s elnöke, a parlament előtt fekvő törvényjavaslat egyik kidolgozója. Január 15-i ülésén a kormány mégis belátta, hogy a tavaly benyújtott törvényjavaslat alkotmányossága kétséges, és adott magának két hetet a problémák kiküszöbölésére. Azt is be kellett azonban látnia, hogy az így előálló csúszás miatt az új törvény alapján májusban már nem választhatók kisebbségi képviselők, és ezért elegáns mozdulattal úgy döntött, hogy a májusban megválasztandó Országgyűléshez majd októberben, az önkormányzatokkal együtt választanak tizenhárom kisebbségi képviselőt. Így újabb képtelenséggel tetézték a kisebbségek országgyűlési képviseletére vonatkozó, eleve képtelen ötletet, hiszen elképzelhető, hogy a májusi választást követően felálló kormánynak a miniszterelnök júniusi megválasztásakor még 52 százalékos többsége van az Országgyűlésben, de ezt októberben elveszti. Ez azonban csak hab a tortán.

Publicisztika

Médiaprivatizáció Ausztriában: Utánozás labanc szokás

Bécs már megint retteghet tőlünk. Ha ez így megy tovább, egész Ausztria magyarul tanul majd, hogy újsütetű magántévéinket élvezhesse. Nekik ugyanis még mindig nincsenek ilyenek, s amennyiben az itteni koalíciós pártok a megszokott modorban folytatják tárgyalásaikat, kétséges, hogy a nézők egyhamar ott alhatnak készülékük előtt, amikor a Jó estét, Labancország! képei peregnek Vorarlberg és Burgenland között.

Publicisztika

Clinton szexbotránya: Amerikai tragédia

Az amerikaiak hajlamosak mindent tragikusnak nevezni, ami szomorú. De sajnos az, ami most történik, bár még senki sem nevezte annak, a szó klasszikus értelmében tragédia. Egy nagy formátumú, rendkívül értelmes ember, az ország legügyesebb politikusa és talán Roosevelt óta legsikeresebb elnöke saját legmélyebb emberi hibájából szétrombolja önnön tekintélyét és valószínűleg a hatalmát is.

Publicisztika

A pápa Kubában: Babalaók, kommunisták, biznerók

A pápa társaságában öltönyben feszítő, testileg már roskatag, de szellemileg állítólag még ép Fidel Castro a kubai szocializmus csődjét aligha fogja valaha is beismerni. Annyit viszont még elérhet, hogy az ország viszonylag békésen és elfogadható gazdasági pozícióban csússzon át egy új - például keresztény-szocialista - korszakba.

Publicisztika

A játék öröme

A kormány múlt csütörtöki ülésén elfogadta azokat a sporttörvényt módosító indítványokat, amelyek a legelsősorban a magyar labdarúgás ügyét hivatottak rendbe tenni, s amelyeket e héten terjesztenek majd a parlament elé. Az MLSZ-ben lett is nagy zavar a hírre: az elnökválasztást megint tovább halasztották, a jelöltek egy része fejvesztve menekült, másokat elüldöztek, jelentkezett viszont néhány obligát futóbolond is, akik nélkül semmilyen választás nem képzelhető el Magyarországon (az egyik például Németországból patriálna errefelé, és elmondása szerint igen tájékozott a hazai futballügyekben, hisz kint rendszeresen olvasta a Népszabadságot). A módosító javaslatok a nagy labdarúgóklubokat, amelyek a kormány szerint immár 8 milliárd forint köztartozást halmoztak fel, kissé államosítanák: az idén március végéig összegyűlt adósságaikat átvállalná a kvázi-sportminisztérium OTSH, s ha e határidő után tisztességesen viselkednek majd (gazdálkodásukat ki más, mint az OTSH figyelné árgus szemekkel) akkor a tartozásaikat részben elengednék, részben meg rendkívüli állami támogatásokat juttatnának nekik, hogy a maradékot az államnak vissza tudják fizetni. Az állam adja, az állam elveszi. Azok a klubok meg, amelyeknek ez nem sikerül, példás büntetést kapnak: nem indulhatnak a bajnokság két legmagasabb osztályában. A módosító indítványok rendelkeznek továbbá arról is, hogy a magukat ezentúl profinak deklaráló sportegyesületek csak gazdasági társaságként működhetnek majd, valamint szó van azon nagy értékű ingatlanok "tulajdoni helyzetének rendezéséről" is, ahol a "magyar labdarúgók" (lefordíthatatlan szójáték) labdázni szoktak ("stadionok"). No, ennyit sikerült kitajtékzania magából a miniszterelnöki haragnak, és ez nem sok. A kormány nem akar pénzt ölni a labdarúgásba, de nem meri megtenni azt sem, hogy az adós klubokat bedöntse; a klubokat nem akarja teljesen állami tulajdonba venni (hogy később privatizálhassa őket), de olyan intézkedéseket hoz, amelyek igazi tulajdonost sem kívánnak; az egyelőre különféle minisztériumok kezelésében lévő stadionok eladásáról nem beszél, de a stadionokra költeni sem akar; a labdarúgóklubok költségvetésének rendbetételét nem ügyészi vizsgálatok sorozatával és az eddigi futballelit hóra való kikúrásával meg a pénzmosást megakadályozó, de a magántulajdont tiszteletben tartó intézkedésekkel, hanem a klubok pénzügyeinek állami felügyeletével képzeli el. Nem akar költeni, de mégis pont akkora összeget fog, amennyi továbbra is megengedi, hogy a szemétdomb eddigi kuncsaftjai folytassák az államilag szavatolt kapirgálást (ha a Újpesti Dózsát ezentúl gazdasági társaságnak hívják, akkor ettől nem fog eladósodni? és ha mégis, akkor behajtják rajta az adósságait? és ha akkor igen, most miért nem?). Viszont néhány milliárd forintért megint a lázas intézkedés látszatát lehet kelteni. Amikor kiderül a dologról, hogy blöff az egész, már rég túl leszünk árkon-bokron. De a májuson biztosan.

Publicisztika

Ösztönző fejpénz

Fejpénzt kapnak az óbudai rendőrök a tetten ért bűnözőkért, amit az Óbuda Közbiztonságáért Alapítvány folyósít nekik, 3000-10 000 forintig, feltételezhetően a bűnöző veszélyességének, méretének függvényében, azaz érdemesebb elkapni egy géppisztolyos bankrablót, mint egy autótolvajt. A leadásnál biztos cédulákat kapnak, aztán fizetés előtt lehet cserélgetni, mint a kártyanaptárat, hogy "figyuzz, adok két speeddealert és egy autófeltörőt, ha ideadod az álarcos áfa-visszaigénylődet, esetleg odaadom a szatíromat is, de akkor kérem a késsel hadonászó polgármestert is".

Egotrip

Egotrip

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Egy estém otthon)

Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg - na, ilyen nem fordult elő harmincegy év alatt. Ellenben én most aktívan borozgatok, harmincöt éves vagyok, s hallom, ahogy a szomszédban beleenged valakibe egy sorozatot a magyar televízió. Valószínű, elhunyt az illető, legalábbis már nem kiabál, nem mondja, hogy ne, ne, ne, ne lőjél, testvérem, ne csináld. Nem is lő már az az ember, aki gyilkossá vált mindeközben, úgy tűnik, hogy megnyugodott, olyan lett, mint jómagam. Avval a különbséggel, hogy nem látja a fenyőből készült konyhabútoromat. Szép pedig, sajnálhatja, Szolnoki Bútorgyár, ahogy az oldalán olvasom. Rajta karos mérleg vasból, az 1800-as évekből, római tál, rézmozsár. Az úgynevezett munkalapon mikrohullámú sütő, cserépkorsóban néhány fakanál, bekevert almaszörp, két oroszlánkirályos meg egy nyuszikás pohár. Gyógyszerek, gyufa, egy szál elszáradt sárga rózsa olasz típusú öblös borosüvegben, kéthetes legalább. Fönt egy lakótelepi jellegű, kommersz lámpabúra körtével, nem ég. Idébb egy másik, nádszerű, csillárnak mondható: ég. Azért látok. Ki van egyensúlyozva kulccsal, hogy egyenest lefelé, az asztalra essen a fény. Körötte öt szék arányos elrendezésben, az egyiken jelenleg én vagyok. Ég még továbbá kettő darab ilyen polcra csippenthető konyhai kislámpa is, így az uralkodó fényviszonyokat kínvallatás alatt is megfelelőnek mondanám.

Egotrip

Jaksity György: Tőzsde

Itt a világvége - gondolhatná a század gazdaságtörténetén felnőtt egyszeri gondolkodó. Déja vu meg miegymás: az ember hajlamos arra, hogy egyszer már látott folyamatok kezdetének újbóli megjelenésekor e folyamatok egykori befejezését vetítse előre ezúttal is. A világvége - Nostradamus és elvtársai példáján túlmenően - általában valamilyen korábbi világvége prekondícióinak reneszánsza révén jósolható meg. Csak így egyszerűen. Nos, századunk világvége-helyzetei, legalábbis a gazdaságtörténet szempontjából, vagyis a mindig aktuális küldetéssel rendelkező tömeggyilkosokat és munkájuk eredményét leszámítva, néhány nagyobb válságjelenség köré csoportosíthatók. Válság lehet túltermeléstől, amelynek hátterében valójában a deflációs depresszió nem annyira freudiánus, mint inkább közgazdasági magyarázata húzódik: vagyis a gazdasági szereplőknek az eladósodottság következtében növekvő adósságszolgálati terhei miatt csökkenő fogyasztása, illetve felhalmozásuk folytán - az árak stagnálása vagy egyenesen visszaesése mellett - felhalmozódnak a készletek, az értékesítés visszaesik, vagyis az adósságszolgálat fedezetéül szolgáló cash flow elapad, és a válság mélyül. Aztán lehet válság inflációs depresszióból, mint amilyen az a kis finom lehelet volt, ami a fejlett világon az olajválságok kapcsán a hetvenes években végigsöpört, és aminek az amerikai gazdaság is csak a nyolcvanas évekre heverte ki hatásait. Mindez persze óhatatlanul begyűrűzik a tőzsdére is, ahol az árak kellemetlen és esetenként bosszantó esésével, ne adj´ isten, krachhal jár. Az utca embere ekkor szokott szembesülni a modern világ végével, különösen azért, mert a történelem bizonyossága szerint éppen erre az időre sikerült összes pénzét a tőzsdébe fektetnie. Ahogy a világvége egy nagy kutatója, Kurt Vonnegut mondaná: van ilyen. Na meg aztán kiindulhat a válság a világ valamelyik szegletének (értsd viharsarkának) bajaiból, és mint AIDS-vírus a zöldmajomból, úgy önti el a gyanútlan élvezkedőket. Nesze neked, fogyasztói társadalom.

Para

Egotrip

Kovács Imre: Én

Szűken vettem a kanyart, rajtam maradt a bejárat egy jelentős hányada, ráadásul odabent, közvetlenül az ajtó mögött két ember állt, és jegyeket árult az esti proletárfelmutatásra, amire végül is érkeztünk, mert szórakozni jó és kívánatos az egész heti lélekölő munka után.

Belpol

Belpol

"Állandó és kölcsönös gyanakvás" (Wessely Anna, az MTV Rt. kuratóriumi elnökségének tagja)

Néhány vállalkozó szellemű ember a múlt héten már felbukkant a Szabadság téren, hónuk alatt MTV feliratú műanyag szatyrot szorongatva, aminek a tartalmából, ha úgy adódik, jól felkészülhet az emberfia a tévéelnöki pozícióra. A kék szatyorhoz néhány titokvédelmi űrlap kitöltése és aláírása után juthatunk, mely szerint soha sehol senkinek nem mondjuk el, milyen adatok szerepelnek mellékletként a pályázati anyagban. Ez több dolog miatt is nevetséges. Egyrészt a tévé gazdálkodása némi utánjárással megismerhető, másrészt az abban szereplő adatok, finoman szólva is, kissé távol állnak a tényektől. Nem lesz könnyű dolga az új tévéelnöknek; mint Wessely Annával készített interjúnkból kiderül, Peták István, volt MTV-elnöknek sem volt az. A Narancs a tévékuratóriumi elnökség SZDSZ által delegált tagjával beszélgetett.

Belpol

Kulturális hírek

Műcsarnok Fesztivál, a folytatásFebruár elején folytatódik a III. Műcsarnok Fesztivál, melynek első részében, decemberben Krisztina de Chatel tánccsoportja, a Sámán Színház, a ljubljanai Mladinsko Színház, Lucio Fanti olasz képzőművész és a szabadkai Rukovet folyóirat mutatkozott be.

Belpol

Igazgatóváltás az Új Színházban: Magyar dráma

Február elsejétől Márta István zeneszerző az Új Színház igazgatója. A fővárosi közgyűlés kulturális bizottsága őt találta alkalmasnak az intézmény vezetésére Székely Gáborral szemben, pedig 1994-ben kimondottan azért paterolták ki az épületből az Arany János Gyermekszínházat, hogy teret adjanak a rendező művészszínházi elképzeléseinek.

Belpol

Az alkotmánybírák mandátuma: Szavatossági idő

A tizenegy fővel működő Alkotmánybíróságtól idén öt bírónak kellene megválnia. A folyamatban lévő ügyekre és az Alkotmánybíróságon kialakult gyakorlatra való hivatkozással a testület azt kéri, hogy a parlament hosszabbítsa meg Ádám Antal, Kilényi Géza és Sólyom László alkotmánybírák mandátumát. Szabó Andrást és Zlinszky Jánost 70. életévük betöltése után nyugdíjazzák, ők egyetlen forgatókönyv szerint sem maradhatnának. A megbízatások hosszabbításáról - az érdeklődők legnagyobb ámulatára - Horn Gyula miniszterelnök csak annyit mondott: személy szerint egyetért vele. Időközben kiderült, hogy nem szívesen támogatja a javaslatot az Igazságügyi Minisztérium, az MSZP- és az SZDSZ-frakció.

Zene

Zene

Videó: A magyar nép zivataros évtizedéből (Tíz év beszédei)

Kövezzenek meg, de nekem Kónya Imréről nem a Pető Ivánnal folytatott tévévitája (már ha a lincselésre való nyilvános buzdítást vitának lehet nevezni) jut először az eszembe, esetleg a szakállas ügyvéd dolgozata a sajtószabadság ügyében, netán az egykori MDF-es belügyminiszter más görbe dolgai, hanem az a beszéd 1989. június 13-án, amivel az Ellenzéki Kerekasztalt megnyitotta. Rémlik, hogy közvetítette a tévé, de hogy olvastam, az biztos. Kónya a többpárti, szabad választáson, a parlamentarizmuson és a felelős kormányon alapuló politikai rendszerről vizionált, arról, hogy eljött az ideje: az ország lakói "végre illő öntudattal birtokba vegyék jogos tulajdonukat: saját hazájukat" (vagy valami ilyesmi). Világos és tiszta pillanata volt ez a kornak, amelyben éltünk, a beszédet, két oldal, ha van összesen, valamiféle emelkedett poézis hatotta át (és nem röhögök, mikor ezt írom, még a szám sarkában sem). Emlékeztem arra is, hogy az adásrendező a beszéd egy pontján bevágta Grósz Károlyt, amint az ajkát harapdálja, mintha valami nagy, nagy sortűzre gondolna, ami immár soha nem fog eldördülni: Grószról is ez a legkedvesebb emlékem, ahogy tehetetlenül forr szegényben a történelmi düh. Most megint megnézhettem ezt a két kedvenc pillanatomat: a MédiaMark Bt. ugyanis kilenc másik, a szerkesztő Dálnoki Ádám által fontosnak tartott beszéd társaságában megjelentette őket egy műsoros videókazettán.

Zene

Film: Ikra-firka (Spawn)

Na, erre kössön csomót az Olvasó: "Al Simmonst (Michael Jai White), az A-6 nevű titkos kormányhivatal bérgyilkosát öt évvel ezelőtt korrupt főnöke, Jason Wynn (Martin Sheen) pokolra küldte. A bosszúra szomjas Simmons lepaktált az Ördöggel, hogy visszatérhessen a Földre feleségéhez és családjához. Cserébe beleegyezett, hogy a pokol seregeinek élére áll, hogy elpusztítsa az emberiséget.

Zene

Újság: Tanárnők lapja (Magiszter)

Akkor, amikor már mindenkinek van sajtóterméke a rotweiler-tenyésztőktől a veteránautó-rajongókig, tulajdonképpen furcsa, hogy a pedagógusoknak egészen mostanáig nem találtak ki olyan lapot, ami mögött nincs szakszervezet, minisztérium vagy más hivatalos közeg, vagy ami nem csak a szigorúan vett szakmai dolgokat részesíti előnyben. Szóval afféle magazint, amiben se politika, se továbbképzés, viszont sok nagy színes és sok kis szürke.

Zene

Film: Zavarangyal (Szigorúan bizalmas)

Los Angeles egy agglomerátum bólogató pálmafákkal, földszintes apartmanokkal, témaparkokkal meg annyi más jótéteménnyel. Erre cirkulál a legtöbb forgatókönyv, és néha fennakad egy-egy zseniális munka is az ügynökök íróasztalán. Ilyen például a James Ellroy regénye nyomán forgatókönyvvé kanyarított gengszterballada, a Szigorúan bizalmas című kis ékszerdoboz is. Adott a város, hol tenyészik bűn és rontás, pláne az ötvenes években, mikor éppen alakulni kezd az "L. A., a földi paradicsom"-legenda. Csak a zsaruk rontják az összképet, akik pont olyan módszerekkel vallatnak, mintha az Andrássy út 60. is e vidékre esne. A karrierista rendőr, a becsületes rendőr, a csajozós rendőr - ekkor még nem egy személy, mind-mind külön karakter. Egy luxuskurva láttán jutnak közös nevezőre, és az ő fellépése után már nemcsak az őrszobák kávéautomatái előtt folyik rivalizálás, hanem a magánélet dimenzióiban is. Konkrétan: vásik rá a foguk. Kim Basinger persze még dekadens korba lépve is elégséges médium minden régi szokások sárba tiprására. Lennék én magam is benevező. Noha közös nevezőnek túros a háta. Hátha. Mégis.

Zene

Könyv: Aki nincs, velünk van (Gerő András-Pető Iván: Befejezetlen szocializmus)

Olyan ez a könyv, mint a Kádár-korszak, szürke. Már a borító is, s a képek, betűk fekete-fehéréből ez a szín keveredik ki. Szürke, mint a sár, melybe ragadtunk, kátyúba, fröccsent ránk, mert a szekér, bár állni látszék, "haladt", nem tudtunk félreállni, letörölni, zötykölődtünk a szekéren, végállomás, de megy tovább. Sárosak vagyunk. Isten se mossa le rólunk.

Zene

Színház: Jelek, közöttük csöndek (Szűrővizsgálat - K. und K.-burleszk a Stúdió K.-ban)

Létezik olyan színház, ahova szórakozni járnak a nézők, és létezik olyan, ahova esőt csinálni vagy bő termést kérni. Nem kétféle színház van, hanem sokféle, de mindegyikben egyaránt ott bujkál a szórakoztatás és a rítus. Legfeljebb az arányok változnak: nem is várhatja senki, hogy a Madách Kamara és az új-guineai disznóünnep ugyanannyira akarjon mulattatni és átszellemíteni.

Film

Film

"Aki nem idomul" (Grencsó István)

Tavaly már szóba került ez a lemez (MaNcs, május 29.), de akkor még csak a felvétel volt meg. Arról beszélt Grencsó, hogy örök szerelme a Hattyúdal című film, s hogy Ránki Györgyről azt gondolja, ha odébb születik, egy ilyen filmzenével Nino Rota lehetett volna. Jó húsz éve melengeti ezt a két dalt, a Villa Negra és a Rám vár a föld címűt, és kikeltek végre, nagyzenekarra, big kollektívára hangszerelve. Most, hogy megjelent a lemez, innen folytatjuk.

Film

Koncert: A történelem rémálmodója (Gary Lucas)

A Jókai utca 4. Budapest szíve, mondhatni, minden út a Klub FM 98-ba vezet, csak eddig nem tudtunk róla. A Klub FM 98 egy patinás szocreál intézmény (új) neve, melyet a Tilos Rádió ébresztett fel szakszervezetis álmából. Remélhetőleg tartóssá válik a kapcsolat, és megint lesz egy hely: egy olyan szordínós, középméretű, ülős fajta. Gary Lucas koncertjén is voltunk vagy hetvenen.

Tudomány

Tudomány

A könyvtári nyomozó: Mmm bop ba duba bop

Az Internet számos előnye mellett kitűnő küzdőteret biztosít egy-egy tiszavirág-életű zenei formáció rajongóinak és utálóinak, hogy szinten tarthassák imádatukat vagy gyűlöletüket, információt szerezzenek bálványukról, ellenségeikről. Eközben egymást is elküldhetik erre-arra, ami mégiscsak veszélytelenebb, mint ölre menni a kultúrház előtt.

Tudomány

Társasjátékpiac: Monopolyhelyzet

"Haldoklik a játék - mondják a pesszimisták, és mintha igazuk lenne. Egyre több jel mutatja, hogy se tehetségünk, se időnk, se kedvünk játszani." Tizenöt évvel ezelőtt ezzel a kesergéssel indították útjára a Játéklexikon című kiadványt, amit afféle hiánypótlóként dobtak piacra legalább háromszáz játék leírásával. Azóta fordult a kocka, ma már megszámlálhatatlan társasjáték kapható a boltokban, és nemcsak a gyerekek, hanem a játékos kedvű felnőttek is megtalálhatják a kedvükre valót, csak bírják pénzzel. A pazar kivitelezésű táblás játékok divatossá váltak, elsősorban a jól szituált fiatal magyarok körében, és ha így haladunk tovább, a házibulikon hamarosan feledésbe merülnek az olyan hagyományos társasági játékok, mint a lakászúzás vagy az üvegezés.

Tranzit

Tranzit

Gyorsan, sokat és jót

Quentin Crewe, a neves kanadai gourmand aszonygya, míg Franciaországban az evés művészetté fejlődött, Angliában rossz szokássá, az olasz konyha máig megőrizte közvetlen kapcsolatát a létfenntartással; gyorsan, sokat és jót, de lehetőleg ne forduljunk le a székről ebéd után.

Sport

Sport

A specialista

A váci vasútállomásra beszéltük meg a randevút. A peronon először egy csapat bóbitás királypingvinnel találkoztam, komoly arckifejezéssel billegtek a Vendéglátó Vállalat 387. sz. Italboltja felé. Aztán észrevettem A.-t, akivel ismeretlenül, e-mailen keresztül beszéltük meg a menyhalazást. Bár még sohasem találkoztunk, nem lehetett eltéveszteni. Nem csak azért, mert rajta kívül, ismeretlen okból, csak pingvinek tartózkodtak az állomáson. A horgászokat kivéve senki sem hord ujjatlan, fényes ízeltlábú-dzsekit.

Előző lapszámok

Összes korábbi lapszám