Ózdi pénzhamisítás: Nyomás alatt

szerző
- tódor -
publikálva
1998/5. (02. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy több tízmillióra rúgó kölcsönügylet áll az évszázad magyar pénzhamisításának hátterében. Legalábbis rendőrségi kihallgatásakor ezt állította az a január 24-én őrizetbe vett ózdi nyomdász, akinek gépkocsi-csomagtartójában több mint 75 millió forintnyi kinyomtatott, de még felvágatlan 5000 Ft-os ívekre bukkantak a rendőrök.

Egy több tízmillióra rúgó kölcsönügylet áll az évszázad magyar pénzhamisításának hátterében. Legalábbis rendőrségi kihallgatásakor ezt állította az a január 24-én őrizetbe vett ózdi nyomdász, akinek gépkocsi-csomagtartójában több mint 75 millió forintnyi kinyomtatott, de még felvágatlan 5000 Ft-os ívekre bukkantak a rendőrök.

A fémszálas biztonsági papírt, amely az 1996 decemberében eltűnt, ám azóta jórészt megkerült németországi szállítmányból való, a nyomdász, a festékekkel és a nyomóformával együtt, attól az újfehértói vállalkozótól kapta, akinek 35 millió forinttal tartozott. A múlt hét közepe óta mindketten előzetes letartóztatásban vannak.

Az indulás

A 46 éves B. István, a Borsodi Nyomda ózdi részlegének dolgozója 1994-ben önállósította magát, s hozta létre a Polip Nyomda Kft.-t a Borsodi Nyomda egykori ózdi telephelyén, a Kőalja utcában. A tulajdonos-ügyvezető a megrendelésektől függően négy-hat főt foglalkoztatott. B. Istvánról egykori kollégái közül sokan még most, a tények ismeretében sem hiszik el, hogy pénzhamisításra adta a fejét. (Ugyanakkor a jelek szerint az ózdi nyomdában hamis ukrán zárjegyek is készültek.)

Arra a kérdésünkre, hogy a nyomdász mikor és hogyan ismerte meg P. Ferenc újfehértói vállalkozót, nem sikerült pontos választ kapnunk. A B. család egyik, inkognitójához ragaszkodó rokonától annyit sikerült megtudnunk, hogy a nyomdatulajdonos üzleti kapcsolatai szerteágazóak voltak, de B. István ezekbe senkit, még a feleségét sem avatta be. (B.-né nem kívánt találkozni velünk.) A telepen telefonügyeletet ellátó rokon elmondta, hogy a híresztelésekkel ellentétben a nyomdát nem zárták be, megrendeléseket továbbra is fogadnak.

A baj

A prospektusoktól a leporellókon át a szórólapokig mindenféle munkát vállalt a Polip Kft., megrendelői közé tartozott egyebek mellett az ózdi önkormányzat, a városi kórház, a környező települések intézményei és vállalkozásai, és akadtak külföldiek is: például az a német cég, amelyik mérethibára hivatkozva nem vette át a Poliptól a többmilliós, már elkészült, leszállításra váró terméket.

Nyomdaipari körökből származó értesüléseink szerint az ózdi nyomdász valószínűleg technológiai fejlesztésre vett föl magas (s feltételezhetően: uzsora-) kamatra kölcsönöket. Az ilyen kis üzemek ugyanis csak akkor tudnak versenyképesek maradni, ha folyamatosan megújítják a gépparkjukat. Azok, akik ismerték B.-t, szinte kizártnak tartják, hogy eleve pénzhamisításra akart volna specializálódni, s ezért lett volna szüksége a milliókra. Egy neve elhallgatását kérő ózdi kollégája úgy véli, hogy barátja a szabadverseny áldozata: "Csőbe húzták a Pistát. Biztos vagyok benne, hogy azért kapott akkora pénzeket kölcsön, mert tudták, hogy képtelen lesz visszafizetni, s aztán megzsarolhatják. Nyomás alatt állt, a rendőrség is elismerte, hogy a nyírségi banditák halállal fenyegették."

Dörzsölt bűnözőnek mindenesetre aligha nevezhető a nyomdász, hiszen rutin közlekedési ellenőrzésnek álcázott (amit a dolog természetéből fakadóan az ügyben nyilatkozó Dávid Gyula alezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója mindannyiszor cáfol) lebuktatását követően B. nyomban elmesélte, hogy még ugyanaznap találkája van a hamis pénzt tőle megrendelő újfehértói hitelezőjével. (Egyébként a biztonsági pénzpapír-ügyben - lásd: Hozzák, viszik, MaNcs, 1997. április 3. - korábban magukat meglehetősen blamáló társszervek, az ORFK és a Nemzetbiztonsági Hivatal most elővigyázatosabbak voltak: a Nógrád megyei Nemti községben jó három kilométeren át kanyarog a Salgótarjánba vezető út, úgyhogy jobbnál jobb helyek kínálkoztak a közúti ellenőrzésre.)

Következmények

P. Ferenc, a 36 éves újfehértói - egykori szotyi- és tökmagpirító - vállalkozó, akinek manapság a Bahamákon bejegyzett export-import cége van, nem vette át a legyártott, ötezres címletű bankókat tartalmazó íveket, mivel nem találta eléggé meggyőzőnek a színeket. Életveszélyes fenyegetés kíséretében követelt ugyanakkor a nyomdásztól (annak jegyzőkönyvbe mondott vallomása szerint) 35 millió forintot.

A média találgatásai csak megnehezítik a rendőrség munkáját, közli több illetékes főrendőr a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságról. A sajtószóvivő Ludvai főhadnagy a sokadik telefonbeszélgetés után is leszögezi: "Nem kívánjuk kiegészíteni a sajtótájékoztatón elhangzottakat." Azért megtudjuk tőle, hogy a két előzetesbe vett gyanúsított "írásban tett nyilatkozatot arról, hogy senkinek sem hajlandók nyilatkozni".

B. István hivatalból kirendelt védőjének megbízása január végén megszűnt, mivel - tájékoztatta a Narancsot dr. Németh Lajos salgótarjáni ügyvéd - a család egy miskolci ügyvédet bízott meg a képviselettel. Ez valószínűleg azt is jelenti, hogy B. Istvánt és gyanúsított társát átszállították a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság fogdájába. Amennyiben bűnösségük bebizonyosodik, 5-8 évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatók.

- tódor -

szerző
- tódor -
publikálva
1998/5. (02. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra