Vallatni arany

  • 1998. február 5.

Publicisztika

Nem is lehetett másként: az ügyészségi nyomozóhivatal csak ült, és várta, amíg a kábítószerosztály nyomozói lecsapnak egy tizenötmilliós hasisszállítmányra; aztán rajtuk ütöttek, hogy kényszervallatás és kábítószerrel való visszaélés miatt hármuk ellen eljárást indítsanak.

Berta Attila, Budapest rendőrfőkapitánya a hír hallatán bekapcsolta a személyéhez rögzített sajtófőnököt, és ellentámadásba lendült. Gergelits Zsóka úgy beszélt össze-vissza, hogy pszichiáter legyen a Schöpf-Merei Kórház drogambulanciáján, aki érti, és kezelt a Lipóton, aki nem: akiket lekapcsoltak, azok drogdílerek, kényszervallatásról pedig szó sincs a Funk-ügyben. Az Esti Krónikában az a szókapcsolat, hogy kényszervallatás, már el sem hangzott, mert, idézve a szóvivőt, "ha cáfolnám ezt, vagy megerősíteném, akkor államtitkot sértenék". Kuncze Gábor is csak annyit mondott: tud az ügyről, a többi a törvény dolga. Végül Berta mondta meg a biztosat: mi mást találhatna egy belső nyomozás egy kábítószer-ellenes rendőrnél, mint kábítószert. De akkor mit kell találni egy olajügyekben nyomozó KBI-s tisztnél? Kétszáz vagon szőkítetett? Az erkölcsrendészek ágyában fél mázsa eredeti szőkét, a szervezett bűnözők ellen harcolókéban pedig egy keresztapát?

A Funk-ügyben a BRFK a saját csapdájába esett: elhitték azt a hülyeséget ("a kábítószereseket gyógyító orvos drogot árul"), amit most saját mentségükre hoznak fel, és ami mellett kitartóan érveltek (törvénytelenül egyébként). Ennél csak az lenne szörnyűbb, ha bebizonyosodna, hogy a botrány mögött valóban bűnözői összeesküvés és rendőrségi belviszály áll. Bertának ez esetben el kellene gondolkodnia azon, hogy akar-e ő olyan országban élni, ahol a rivalizáló rendőrök egymás ellenében az alvilággal fognak össze. Ha nem, akkor talán lazíthatna egy kicsit.

Biztos akad BRFK-raktár, ahol kamatoztatni tudná vezetői kvalitásait.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.