22 százalékkal nőtt a magyarországi válások száma egy év alatt

  • narancs.hu
  • 2022. június 22.

Lélek

Ez is egyfajta Covid-hatás? Vagy a családpolitika következménye?

Öt éve nem volt olyan sok válás Magyarországon, mint tavalytette közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Az előzetes adat szerint 18 300 házasság ért véget válással 2021-ben, több mint 2017 óta bármelyik évben. 2020-ban ugyanez a szám 14 979 volt, 2019-ben 17 600.

Ez az igen magas, 22 százalékos válási növekedés nem feltétlenül amiatt alakult ki, mert a pandémia alatti összezártságot követően sokan válni akartak. Van ennél egy sokkal prózaibb és bürokratikus magyarázat: 2021-ben sok ügyintézés egyszerűbb lett, miután megszűntek a Covid-járvány miatti korlátozások. Így valószínűsíthető, hogy sok, 2020-ból elhalasztott válást intéztek 2021-ben.

Nyilván az is magyarázatul szolgálhat, hogy míg a 2010-es évek második felében (a családtámogatások megjelenésével párhuzamosan) megnőtt a házasságkötések száma, törvényszerű, hogy néhány évvel később elkezdett nőni a válásoké is.

Egyébként olyan sok (71 300) házasság, mint 2021-ben, 2009 óta egyetlen évben sem ért véget. Ennek a döntő többségét nem is a válás, hanem az okozta, hogy az egyik házastárs meghalt. 2021 szörnyű év volt a demográfiában, a járvány előtti utolsó évhez, 2019-hez képest tízezerrel több, 53 ezer házasság ért véget ilyen módon.

(KSH)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.