Február 15-én lépett hatályba az a salátatörvény, amellyel a kormány növelni szeretné a kuruzslók, álorvosok, sarlatánok elleni hatósági fellépés hatékonyságát. A módosítások hivatalos indoklása szerint ugyanis az egészségügyi szolgáltatások piacán tapasztalt visszaélések, az úgynevezett „aposztróf doktorok” a lakosság testi-lelki jólétét veszélyeztetik, és rombolják a valódi orvosok tudásába vetett bizalmat. A törvény egyik eleme nagy port kavart a pszichológusok és mentális segítő szakmák képviselői körében: a Büntető törvénykönyvbe (Btk.) bekerült „pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység” gumifogalma börtönnel fenyegeti mindazokat, akik tágan értelmezett terápiás eljárásokat végeznek.
A Btk.-t, a felsőoktatási, valamint a szabálysértési törvényt érintő módosítások az eddiginél erősebb törvényi védelmet biztosítanának a különböző hivatalos végzettségeknek. Ehhez kiegészítették a közokirat-hamisításról szóló részt, valamint a jogosulatlan címhasználat szabálysértését, így büntethetővé vált a megtévesztésre alkalmas kamudiplomák használata és kiadása. Ha valaki szakképzettséget, tudományos fokozatot, címet megtévesztően használ, szabálysértést követ el.
Nem ismeri
A törvénycsomagnak ez a kevésbé problematikus része. A kedélyeket a pszichoterápia fogalmának használata borzolta fel, vagyis a Btk. 187. szakaszának első bekezdése: eszerint már nemcsak „az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenység” jogosulatlan kifejtése büntethető elzárással, hanem „az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat”, továbbá „a nem konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások körébe tartozó tevékenységek” jogosulatlan kifejtése is. Vagyis a bővítéssel a kormány védeni akarja a kuruzslóktól a természetgyógyászati eljárásokat és a pszichoterápiát végzőket – csakhogy a pszichoterápia fogalmát nem ismeri a magyar törvényi környezet.
A nem konvenciális gyógyító eljárásokra és a természetgyógyászatra vonatkozó törvények valójában nem a kifejtett tevékenységet szabályozzák, hanem azt írják elő, hogy milyen képesítések és igazoló papírok kellenek a végzésükhöz. Eszerint például hagyományos kínai orvoslást vagy tibeti gyógyító eljárásokat csak orvos végezhet, akupresszúrához vagy életmód-tanácsadáshoz szakképesítés kell, fülakupunktúrás addiktológiai eljárásokhoz, kineziológiához, fitoterápiához, bioenergiát alkalmazó módszerekhez viszont csak továbbképzés. (Ahogy a kuruzslást büntető törvény eddig is csak az „orvosi eljárásokat” védte – s nem is volt túl hatékony. Ritkán alkalmazták: ezen az alapon az elmúlt 7 évben mindössze másfél tucat vádemelés született.) Ha valaki mostantól bioenergiával, például reiki útján kezel valakit rendszeresen pénzért úgy, hogy nem végzett el semmilyen ehhez kapcsolódó továbbképzést, börtönbe zárható. Ha viszont egy orvos a tudományosan egyébként nem egyértelmű besorolású hagyományos kínai orvoslást alkalmazva ígér gyógyulást, semmiképpen sem minősülhet kuruzslónak. Eközben a törvény továbbra sem tud mit kezdeni az aurasebészekkel, szellemgyógyászokkal, az angyalkommunikációt, a prána nadi gyógyítást ígérő sarlatánokkal: például az a „kvantumgyógyító”, aki izomcsomók, testi és lelki elakadások feloldását ígéri méregdrágán, nem minősül kuruzslónak, akár teljesen egészséges, akár rákos klienst „kezel” – hiszen kvantumgyógyításból nem szerezhető semmilyen képesítés. Ahogy például a családállítás sem sorolható be a rendeletben felállított kategóriákba, így gyakorlatilag bárki végezheti.
A törvény kritikusai szerint a kuruzslás elleni harc hevében a Btk. – további rendeletek, magyarázó törvények nélkül – ezentúl alkalmat ad minden olyan segítő szakember megbélyegzésére, akiknek a tevékenysége értelmezhető pszichoterápiaként: hiszen senki nem tudja megmondani, mit jelent „a pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység”. Az egészségügyi törvény annyit mond róla, hogy pszichoterápiát, vagyis tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott terápiás eljárást vagy orvos, vagy klinikai szakpszichológus végezhet. Németh László művészetterapeuta, a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület elnöke szerint ha ő meg akarna felelni a törvénynek, február 15-ével fel kellett volna függesztenie a tevékenységét. „A törvény lényegében kimondja, hogy minden lélektani segítő munkához klinikai szakpszichológusi vagy szakorvosi végzettség kell. Én művészetterapiás végzettséggel vezetek művészetterápiás foglalkozásokat, és ezek során alkalmazom a lélektani beavatkozások bizonyos eszközeit. Ki fogja eldönteni, hogy a tevékenységem pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozik-e vagy sem? Olyan rossz a törvény, hogy bármilyen segítő szakember eljárás alá vonható és ezzel támadható.”
Jogbizonytalanság
Rusznák Tamás szenior coach, kodifikációs szakjogász, a mentális segítőszakmák jogbiztonságáért küzdő Mental-For Csoport egyik létrehozója szerint a jogalkotói szándék a kuruzslás és az álpszichiáterek visszaszorítására helyes, de ez nem valósul meg a törvényszövegben. „A pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó módszerek sokfélék, az orvosi, klinikai pszichoterápián kívül sok egyéb formában használják őket, és semmilyen jogszabály nincs arra, hogy ezek közül mit használhat egy terapeuta vagy egy coach. Ez a bíróságon fog múlni. Az eddigi gyakorlatban magát az orvosi eljárás fogalmát meglehetősen tágan értelmezték. Senki nem tudja, hány ilyen per fog elindulni, lehet, hogy kevés, de önmagában a jogbizonytalanság árt a kliens és a segítő szakember bizalmi viszonyának. Biztosítani kell a betegjogokat és a minőséget, de nem a Btk.-val. Egy végzettség előtt álló klinikai szakpszichológus például kuruzslást követ el, ha terápiában foglalkozik valakivel?” A Mental-For Csoport februári konferenciáján Ambrus István, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar büntetőjogi tankszékének docense arról beszélt, hogy csak további magyarázat vagy a Kúria iránymutatása oszlathatná el a mentálhigiénés szakemberek, művészet-, tánc-, mozgás- vagy gyászterapeuták, coach-ok, párkapcsolati tanácsadók aggodalmait.
Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem oktatója szerint fogalmi zavar uralkodik a területen. „Terapeutának nem hívhatom magam, mert orvosi értelemben nem végzek terápiát, a tanácsadás félrevezető, mert nem adok tanácsot. Nem hívhatom az ülések helyszínét rendelőnek, mert az a gyógyításhoz kapcsolódik. Aki hozzám jön, az sem páciens, inkább kliens, de közben a hivatalos pszichoterapeuták is hívhatják kliensnek a beteget. Az új törvény nem segít, inkább ront a helyzeten. Volt kliensem, aki megkérdezte, hogy továbbra is jöhet-e hozzám, kell-e félnie. Borzasztó nehéz kérdés, hogy egy pszichológus vagy segítő szakember a törvény értelmében mikor lép túl a saját kompetenciahatárain és mikor téved az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlatok körébe. Ki az, akit nem fogadhat egy pszichológus vagy mentális segítő szakember? És a kliensével milyen munkát végezhet? És aki depresszióról számol be, de nincs ilyen diagnózisa? Az, hogy a probléma most a Btk.-ban is megjelenik, fenyegetettségérzetet kelt, kriminalizál és a pszichológusszakmában növeli a széthúzást. Ráadásul a pszichológusi munka sajátosságai miatt mindig lesznek olyan kliensek, akik elégedetlenek: mostantól akár nyomozás is indulhat a feljelentésük nyomán.”
A módosításokat beterjesztő Emberi Erőforrások Minisztériuma igyekezett megnyugtatni a szakmát, közleményükben mindenkit biztosítottak jó szándékukról: „egyes sajtóhírekkel ellentétben” a törvénymódosítás „nem helyezett törvényen kívül eddig jogszerűen gyakorolt szakmákat”. A „pszichológusok és más mentális segítők a saját szakmájuk szabályai szerint ezután is gyakorolhatják hivatásukat”, és „a törvény csak azt bünteti, ha valaki kifejezetten olyan kezeléseket kínál és alkalmaz, amelyeket kizárólag egészségügyi szakképesítéssel végezhetne, egyúttal azt a látszatot keltve, mintha rendelkezne a szükséges végzettséggel, képzettséggel”. A törvényt kritizáló jogászok szerint viszont a minisztérium szándéka és a megvalósult törvénymódosítás között hatalmas a szakadék, és a jogértelmezés során csak az adott bírón múlik, hogy a törvény indoklását vagy a tárca szándékát veszi-e figyelembe az ítéletalkotásnál, mint másodlagos jogforrást.
Több szakembert is megkérdeztem arról, mennyire gyakori az, hogy egy áldoktor pszichiáternek adja ki magát, vagy komoly pszichoterápia ígéretével szerez magának klienseket. Egybehangzó válaszuk szerint ez a jelenség nagyon ritka. Hallottam viszont három magyarázatverziót arról, mi állhat a módosítás hátterében. Az egyik szerint a jóval kevesebben lévő orvosok vagy klinikai pszichoterapeuták sérelmezik, hogy pszichológusok hasonló eszközöket használnak terápiás ülések során. Harmatta János, a Magyar Pszichiátriai Társaság pszichoterápiás szekciójának elnöke nyilvánosan megvédte a törvénymódosítást, és az nlc.hu-nak azt mondta: „ha a kliens nem betegnek minősül, például nem depressziós, borderline, skizofrén, pszichotikus stb., és nem az egészségügyi ellátás keretein belül kerül ellátásra, akkor a törvény nem vonatkozik rá”. Egy másik spekuláció szerint a szcientológiai egyház rákos betegeknek végzett auditálási eljárását akarta a törvényalkotó beemelni a kuruzslás fogalma alá (a szcientológusok azt tanácsolták betegeknek, ne menjenek orvoshoz), de nem biztos, hogy sikerrel járt. A harmadik magyarázat pedig politikai bosszút sejt a háttérben amiatt, hogy a pszichológuskamara létrehozását megcsáklyázta a szakma. A kamara mellett akkor is az volt a kormányzati érv, hogy fel kell lépni a kuruzsló álpszichológusok ellen.
