Egy beteg szerint csótányhordák mászkálnak a Budai Irgalmasrendi Kórházban

  • narancs.hu
  • 2018. október 26.

Lélek

Égve hagyták éjszakára is a lámpát, hogy ne jöjjön elő annyi.

Egy beteg két hetet töltött a Budai Irgalmasrendi Kórházban, és tapasztalataival, vagyis az elkeserítő csótányhelyzet leírásával a hvg.hu-t kereste meg.

„Ez egy régi probléma, amivel sajnos nem tudnak mint kezdeni – ezt mondta a nővér, amikor a nő szólt neki a csótányokról. – Ha jót akar, tegye fel a táskáját a székre, nehogy beköltözzenek és haza is vigyen belőlük emlékbe.”

A beszámoló szerint a kórteremben is előmerészkedő csótányoktól egy idős beteg rosszul lett, neki nyugtatót kellett adni. Innentől egész éjjel inkább felkapcsolt lámpánál aludtak.

false

 

Fotó: Wikipedia CC/Alvesgaspar

Végül a nővérek elhelyeztek csótánycsapdát, de állítólag sokat nem javult a helyzet, és az sem világos, miért kellett a csapdák kihelyezésével ennyit várni.

A portál megkereste a kórház főigazgatóságát a történettel, de az ígéretek ellenére érdemi választ nem kapott.

(hvg.hu)

Képünk illusztráció.


Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.