Ma Magyarországon a megváltozott munkaképességű emberek tíz-tizenhárom, az Európai Unióban negyvenkét százalékát foglalkoztatják. Míg Ausztriában nyolcvanöt, Spanyolországban kilencvenöt, itthon mindössze tíz százalékuk van jelen a nyílt munkaerőpiacon, a többiek az ún. "védett foglalkoztatásban" kénytelenek boldogulni. A szeptember óta tartó, vakok és gyengénlátók számára indított európai üzleti asszisztensi képzés az első lépések egyike, hogy ez az arány megváltozzon.
Ha folyamatosan jönnek az autók, akkor vagy karon fog egy járó-kelő, vagy a fehér bot erejében bízva megkísérlem egyedül az átjutást. Innentől már majdnem sínen is volnék, ha nem lenne olyan bosszantóan egyforma és jellegtelen az utca jobb házsorának fala. Fülelek, és ha a szemközti főiskola diákjai éppen az utcán cigiznek, az mázli, mert tudom, hogy én is mindjárt odaérek a kapumhoz. Ha odaát egy lélek sincs éppen, akkor próbálkozom, számolom a lépéseket, vagy bízom a megérzésemben. Ha elvétem és korábban fordulok be, akkor egy étteremben találom magam, ha túlfutok, akkor egy idegen irodaházban. Ilyesmi járhat azoknak a diákoknak a fejében, akik
szeptember óta
résztvevői a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete, az Esély XXI. Szolgáltató és Rehabilitációs Kht. és a Szakmai Továbbképző, Átképző és Vállalkozástámogató Rt. (SZTÁV Rt.) közös, "európai üzleti asszisztenssé" való képzésének. Míg egy hagyományos, felsőfokú oklevelet adó kurzus ideális esetben a tanulmányokhoz szükséges segédanyagok beszerzésével vagy órarend-egyeztetéssel indul, a harminchat vak és gyengén látó diák heteken át azzal küzdött, hogy meg kellett tanulnia egyedül eljutni az oktatás helyszínére, mert az önálló közlekedés és problémamegoldás meghatározó feltétele lehet későbbi elhelyezkedésüknek is. A többségükben a Vakok Iskolája, a Vakok Állami Intézete és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Bermuda-háromszögében szocializálódott fiataloknak ez komoly gondot jelentett, talán életükben először. Ahogyan a projekt egyik mentora, Tillmann Zsolt meséli, hallgatóik önállósága meglehetősen különböző fokon állt az indulásnál, ezért a program első öt hónapjában legalább akkora feladat volt egy szintre hozni őket, mint maga a szakmai képzés. Nem egy diákjuk van, akinek érettségizettként megvoltak a szükséges számítógépes alapismeretei, sőt egy vagy két idegen nyelvet is jól beszélt, de korábban nem közlekedett segítség nélkül. "Előfordul, hogy soha nem intézte maga a hivatalos ügyeit, gyakorta aláírni sem tanult meg, mivel gondoskodó szülei >>átvállalták ezt a terhetMivel a Partnerünk Európa projektnek az a célja, hogy az itt végzett hallgatók képesek legyenek megjelenni a nyílt munkaerőpiacon és megállni a helyüket egy keresett szakmában, csak azokat vették fel a jelentkezők közül, akik vállalták az edukációs képzést is.
Petra még csecsemőkorában, koraszületettségének szövődményeként vakult meg. Az általános iskolát vak társai között végezte el, gimnáziumba aztán látó fiatalok közé járt, integráltan tanult. Az órákon laptopon jegyzetelt, a szalagavatón keringőt táncolt. Életkora és eddigi visszajelzései csöppet sem ösztönzik önmérsékletre és a fogyatékos sorstársait jellemző óvatosságra. Marketingtanárukat idézve komolyan veszi, hogy az elkövetkező évek legfontosabb eladandó terméke saját maga lesz. A frissen érettségizettek lelkesedésével, öntudatosan és szorongások nélkül hiszi, hogy a munkaadók hamarosan értékelni fogják a vak munkatársak képzettségét, bizonyítani akarását, szorgalmát és a sérültségükből adódó egyéni érzékeny-ségüket.
A kurzus nemcsak a hallgatóktól, de a képzést végző SZTÁV Rt.-től is a megszokottnál nagyobb erőfeszítést vár el. Szilágyi Antal vezérigazgató elmondta, hogy a székházukban lebontottak néhány küszöböt, Braille-tájékoztatókat helyeztek el, beszélőprogramokat telepítettek az oktatóterem számítógépeire. Saját látó oktatóik és kollégáik számára külön képzést szerveztek, amelybe az is beletartozott, hogy bekötött szemmel bejárták az épületet. Így derült ki, hogy melyik lépcső hosszabb a kelleténél,
milyen érzés
átnyomni magukat egy keskeny ajtón vagy éppen "vaktában" fizetni a büfében. A Partnerünk Európa kezdeményezője, Fodor Ágnes, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének vezetője szerint azonban ez az együttműködés jóval túlmutat a fizikai korlátok lebontásán. Egyedülálló modellje lehet a szellemi akadálymentesítésnek, amely ez esetben a fogyatékosok valódi integrált foglalkoztatását szolgálja. Míg a becslések szerint országosan a megváltozott munkaképességűek mindössze 10-13 százaléka tud dolgozni, a vakoknál még ennél is rosszabb az arány. Közel másfél éve már, hogy a foglalkoztatásuk körüli anomáliák és visszaélések felkeltették a sajtó érdeklődését is. A korábbi gyakorlattal szemben, amikor a kiszolgáltatott vak munkavállalókat gyakorta értelmetlen és megalázó látszattevékenységre kötelezték, például gombválogatásra, jellemzően minimálbérért (lásd: A vakbiznisz vége: Legombolva, Magyar Narancs, 2005. január 20.), az utóbbi időben egyre több kezdeményezés igyekszik segíteni a valós integrációt. Ezek a programok már nem a korábbi védett szakmák képviselőit, a ma állástalan vak telefonkezelők, kefekötők, gyógymasszőrök vagy diplomás tanárok táborát gyarapítják újabb, zsákutcába vezetett fogyatékosokkal, hanem a valós piaci igényekhez mérten kínálnak perspektívát. Fodor Ágnesék azt kérték a SZTÁV Rt.-től, hogy olyan keresett, versenyképes szakmára készítse fel a Partnerünk Európa program hallgatóit, amely minden esélyt megad a jelentkezőknek későbbi elhelyezkedésükhöz. 'k persze korántsem merő humanitásból vagy karitatív céllal szálltak be az együttműködésbe. Szilágyi Antal elmondta: a közös pályázat kiírója (az Unió Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja) részben finanszírozza a képzéssel járó költségeiket, s a hazai jogszabályi és adózási környezet is lehetőséget nyújt kedvezmények igénybevételére. Kérdés persze, milyen lesz a fogadókészség, amikor majd az első okleveles magyar vak "európai üzleti asszisztens" állást keres. Miként reagál majd az a munkáltató, akinek a kezébe kerül egy itt végzett hallgató jelentkezési lapja és önéletrajza? Vajon hány HR-es meri vállalni, hogy állásinterjúra hívja be azt a szakembert, akinek már a munkaszerződés-tervezetet is Braille-ben illik átadnia, s belépésekor beszélőprogram-telepítéssel indul a nap? Azon túl, hogy a képzést adó SZTÁV Rt. is kötelezte magát két majdan végzett hallgató alkalmazására, a programban pályázó három szervezet együtt kezdi meg a diákok kiközvetítését a gyakorlati munkára. Ezt segíthetik a január végétől indult, munkáltatóknak szóló tájékoztató, felkészítő tréningek, melyeken a "hogyan kommunikáljunk látássérült munkatársainkkal?" típusú
tabukról éppúgy
szó esik, mint arról, hogy milyen előnyeik származhatnak a munkaadóknak a vak munkatársak foglalkoztatásából.
A 34 éves Szabolcs 5 éve vakult meg betegség következtében, és jóval szkeptikusabb fiatal csoporttársánál. Amikor elvesztette a látását, egy éve volt hátra az építész-karon. "Vak építészről még nem hallott a világ, bár az építészeti akadálymentesítésben bizonyára hasznomat vehetnék" - mondja szerényen. Az elmúlt években ő is kénytelen volt beállni a vak munkanélküliek hosszú sorába. Rokkantnyugdíjasként többször próbált elnyerni meghirdetett állásokat, de hiába. Miután közel 30 évig maga is látta, hogy mi folyik a látók világában, most nehezen hiszi el, hogy a versenyszférában sokan fordítanának pluszidőt és -energiát, gyakorta még plusz embert is a vak dolgozók betanítására, ha egyszer nélkülük is bőven akad jelentkező ugyanarra a feladatra. Most mégis itt van a képzésen, mondván, hogy nincs mit veszítenie.
