"Táncolhattam Medgyessy Péterrel" (Bellovicz Bernadett szépségkirálynő)

  • Beszterczey Judit
  • 2002. augusztus 8.

Lélek

Magyar Narancs: Kisebb botrányba fulladt a legelső magyarországi cigány szépségkirálynő-választás.
Magyar Narancs: Kisebb botrányba fulladt a legelső magyarországi cigány szépségkirálynő-választás.

A 21 éves magyarországi roma szépségkirálynőt Szkopjéban a világ legszebb cigánylányának is megválasztották. A fejére illesztett korona azóta is egy macedón vitrinben díszeleg, de az első helyezettnek járó jutalmat azért hazahozhatta. Egy varrógépet.

Bellovicz Bernadett: A februári versenyen bundagyanúba keveredtünk, ugyanis én lettem az első, a húgom pedig a második. Huszonhét lány jutott a döntőbe, szerintem féltékenységből terjesztették rólunk a pletykákat. Mindenki a saját ruhájában lépett a kifutóra, és nekünk volt a legszebb cigány népviseletünk.

MN: Mi volt a nyeremény?

BB: Egy kétszázezer forint értékű utazás, a húgom pedig egy százezreset nyert. Nem panaszkodom, hiszen például a zsűri tagjai között ült az indiai nagykövet asszony, Raduly József muzsikus és több más, elismert cigányzenész is. Később hatalmas cigánybált rendeztek, ahol táncolhattam Medgyessy Péterrel is.

MN: Mi történt a verseny után?

BB: Jó ideig semmi. Igaz, hogy ismertebb lettem, megállítottak az utcán, hiába vártam azonban a felfedezők, az ügynökségek jelentkezését. Azt hittem, hogy megmozgatom az emberek fantáziáját, de senki sem keresett. Májusban aztán kaptam egy levelet: a Rádió © értesített, hogy nemzetközi cigány szépségkirálynő-versenyt rendeznek Macedóniában. A húgommal eldöntöttük, hogy elindulunk. Az nevezett be, aki akart. Szponzorok felkutatásába kezdtünk, hiszen a repülőjegyek árát is mi fizettük, ráadásul egy csomó fellépőruhát is varratnunk kellett, édesanyánk hatalmas költségekbe verte magát. Egyedül Csécsei Béla, a VIII. kerület polgármestere segített: egy repülőjegy árát kifizette.

Ráadásul a kiutazás előtt egy csalóba botlottunk, aki nagyon átvert bennünket. Meglépett az útlevelünkkel. Macedóniába vízum kell, bennünket pedig sürgetett az idő. Jelentkezett egy távoli ismerős, aki állította, hogy elintézi a vízumunkat. Újságírónak adta ki magát, nagyon megnyerőnek és segítőkésznek bizonyult. Naiv fejjel odaadtuk neki az útlevelünket. Persze eltűnt, mint az aranyóra. Szerencsére még a verseny előtt sikerült új okmányokat csináltatnunk, így néhány nap késéssel, de megérkeztünk Szkopjéba. Egy magas rangú országgyűlési képviselő lett a jóakarónk, a nevét nem árulom el.

MN: Ott már minden simán ment?

BB: Nem éppen. Az útlevélbalhé miatt később érkeztünk, a lányok már tanulták a koreográfiát. Tizenhét roma csaj volt a döntőben, összehasonlíthatatlanul aranyosabbak voltak, mint a magyarországi riválisok. Gyönyörű hotelben kaptunk szállást, körülugráltak bennünket. Június 17-én rendezték meg a döntőt, egy strandon. Az e-mailen viszont más dátum szerepelt, úgyhogy azt hittem, akkor csak a főpróbára kell menni. A verseny helyszínén tudtam meg, hogy a hétvégére való tekintettel előbbre hozták a döntőt. A fellépőruhákat pedig a hotelban hagytuk, úgyhogy kölcsön kellett kérnem néhány cuccot: miniszoknyát, koktélruhát, kesztyűt. Kissé elveszettnek éreztem magam, mert mindenki macedónul beszélt, egy kukkot sem értettem. Az eredményt is macedónul hirdették ki, először a különdíjasokat szólították. Azt hittem, hogy ők a győztesek, mégis furcsa volt, hogy senkire nem húzták rá azt a koronát. Úgy kellett kilökdösni, amikor kimondták a nevem.

MN: Kikből állt a nemzetközi zsűri?

BB: Fogalmam sincs, vakítottak a fények. Egy hatalmas medence körül vonultunk fel. Azóta sem tudom, hogy kik és milyen szempontok alapján választottak meg szépségkirálynőnek. Annyit közöltek, hogy a húgom öt ponttal kapott kevesebbet, mint én.

MN: Mi mindent nyertetek?

BB: Elég rosszulesett, hogy csak azon az estén viselhettem a koronám, aztán vissza kellett adnom. Egy márkás varrógépet, egy szőnyeget, egy kosztümöt és egy pár cipőt kaptam még. Utazás, pénznyeremény nem volt. Azért örülök a gépnek, mert nyári ruhákat akarok varrni.

MN: Hogyan fogadták a sikert itthon?

BB: Megérkeztem Budapestre, de megint nem történt semmi, pedig tudtommal magyar lány még nem nyert nemzetközi szépségversenyen. Állítólag modellalbumot kellene készítenem, hogy azzal kopogtassak ügynökségről ügynökségre. Kétlem, hogy lenne értelme, bár nem várhatom, hogy a számba repüljön a sült galamb. Erősen gondolkoztam azon, hogy indulhatok-e magyar rendezvényeken. Szerintem a származásom miatt nem állnám meg a helyem a magyarországi szépségversenyeken. Egy televíziós műsorban ugyanis az előző szépségkirálynő kifejtette, hogy roma lány nem képviselheti az országot, mert nem magyar.

Beszterczey Judit

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.