Magyar Narancs: Kisebb botrányba fulladt a legelső magyarországi cigány szépségkirálynő-választás.

A 21 éves magyarországi roma szépségkirálynőt Szkopjéban a világ legszebb cigánylányának is megválasztották. A fejére illesztett korona azóta is egy macedón vitrinben díszeleg, de az első helyezettnek járó jutalmat azért hazahozhatta. Egy varrógépet.

Bellovicz Bernadett: A februári versenyen bundagyanúba keveredtünk, ugyanis én lettem az első, a húgom pedig a második. Huszonhét lány jutott a döntőbe, szerintem féltékenységből terjesztették rólunk a pletykákat. Mindenki a saját ruhájában lépett a kifutóra, és nekünk volt a legszebb cigány népviseletünk.

MN: Mi volt a nyeremény?

BB: Egy kétszázezer forint értékű utazás, a húgom pedig egy százezreset nyert. Nem panaszkodom, hiszen például a zsűri tagjai között ült az indiai nagykövet asszony, Raduly József muzsikus és több más, elismert cigányzenész is. Később hatalmas cigánybált rendeztek, ahol táncolhattam Medgyessy Péterrel is.

MN: Mi történt a verseny után?

BB: Jó ideig semmi. Igaz, hogy ismertebb lettem, megállítottak az utcán, hiába vártam azonban a felfedezők, az ügynökségek jelentkezését. Azt hittem, hogy megmozgatom az emberek fantáziáját, de senki sem keresett. Májusban aztán kaptam egy levelet: a Rádió © értesített, hogy nemzetközi cigány szépségkirálynő-versenyt rendeznek Macedóniában. A húgommal eldöntöttük, hogy elindulunk. Az nevezett be, aki akart. Szponzorok felkutatásába kezdtünk, hiszen a repülőjegyek árát is mi fizettük, ráadásul egy csomó fellépőruhát is varratnunk kellett, édesanyánk hatalmas költségekbe verte magát. Egyedül Csécsei Béla, a VIII. kerület polgármestere segített: egy repülőjegy árát kifizette.

Ráadásul a kiutazás előtt egy csalóba botlottunk, aki nagyon átvert bennünket. Meglépett az útlevelünkkel. Macedóniába vízum kell, bennünket pedig sürgetett az idő. Jelentkezett egy távoli ismerős, aki állította, hogy elintézi a vízumunkat. Újságírónak adta ki magát, nagyon megnyerőnek és segítőkésznek bizonyult. Naiv fejjel odaadtuk neki az útlevelünket. Persze eltűnt, mint az aranyóra. Szerencsére még a verseny előtt sikerült új okmányokat csináltatnunk, így néhány nap késéssel, de megérkeztünk Szkopjéba. Egy magas rangú országgyűlési képviselő lett a jóakarónk, a nevét nem árulom el.

MN: Ott már minden simán ment?

BB: Nem éppen. Az útlevélbalhé miatt később érkeztünk, a lányok már tanulták a koreográfiát. Tizenhét roma csaj volt a döntőben, összehasonlíthatatlanul aranyosabbak voltak, mint a magyarországi riválisok. Gyönyörű hotelben kaptunk szállást, körülugráltak bennünket. Június 17-én rendezték meg a döntőt, egy strandon. Az e-mailen viszont más dátum szerepelt, úgyhogy azt hittem, akkor csak a főpróbára kell menni. A verseny helyszínén tudtam meg, hogy a hétvégére való tekintettel előbbre hozták a döntőt. A fellépőruhákat pedig a hotelban hagytuk, úgyhogy kölcsön kellett kérnem néhány cuccot: miniszoknyát, koktélruhát, kesztyűt. Kissé elveszettnek éreztem magam, mert mindenki macedónul beszélt, egy kukkot sem értettem. Az eredményt is macedónul hirdették ki, először a különdíjasokat szólították. Azt hittem, hogy ők a győztesek, mégis furcsa volt, hogy senkire nem húzták rá azt a koronát. Úgy kellett kilökdösni, amikor kimondták a nevem.

MN: Kikből állt a nemzetközi zsűri?

BB: Fogalmam sincs, vakítottak a fények. Egy hatalmas medence körül vonultunk fel. Azóta sem tudom, hogy kik és milyen szempontok alapján választottak meg szépségkirálynőnek. Annyit közöltek, hogy a húgom öt ponttal kapott kevesebbet, mint én.

MN: Mi mindent nyertetek?

BB: Elég rosszulesett, hogy csak azon az estén viselhettem a koronám, aztán vissza kellett adnom. Egy márkás varrógépet, egy szőnyeget, egy kosztümöt és egy pár cipőt kaptam még. Utazás, pénznyeremény nem volt. Azért örülök a gépnek, mert nyári ruhákat akarok varrni.

MN: Hogyan fogadták a sikert itthon?

BB: Megérkeztem Budapestre, de megint nem történt semmi, pedig tudtommal magyar lány még nem nyert nemzetközi szépségversenyen. Állítólag modellalbumot kellene készítenem, hogy azzal kopogtassak ügynökségről ügynökségre. Kétlem, hogy lenne értelme, bár nem várhatom, hogy a számba repüljön a sült galamb. Erősen gondolkoztam azon, hogy indulhatok-e magyar rendezvényeken. Szerintem a származásom miatt nem állnám meg a helyem a magyarországi szépségversenyeken. Egy televíziós műsorban ugyanis az előző szépségkirálynő kifejtette, hogy roma lány nem képviselheti az országot, mert nem magyar.

Beszterczey Judit