Széllel szemben (Felső László a Kendermag Egyesület elnöke)

  • Galambos Péter
  • 2002. augusztus 22.

Lélek

Magyar Narancs: Milyen nemzetközi tapasztalatokon alapul a legalizációs törekvés?

A nemrég alakult egyesület az első olyan hazai civil szervezet, amely a kenderszármazékok (marihuána, hasis) legalizálását tűzte ki hosszú távú céljának. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen

a hatályos magyar jogszabályt Európa legszigorúbb drogtörvényeként emlegetik.

Felső László: Rengeteg idevágó felmérés létezik, közülük azt a statisztikát említeném önkényesen, amely szerint Hollandiában a kenderszármazékok toleráns kezelésének bevezetése óta - a világon szinte egyedülálló módon - nem nő a heroinfüggők száma, hanem kismértékben csökken. Ráadásul az átlagéletkoruk emelkedik, ami azt jelzi, hogy egyre kevesebb fiatal próbálja ki a legveszélyesebb kábítószert. De egész Nyugat-Európában régóta a liberalizáció a tendencia, több ország is közelít a holland példához, aminek egyrészt nyilván az az oka, hogy arrafelé egészen máshogy kezelik az egyéni szabadságjogokat. Másrészt pedig a józan belátásnak is van ebben szerepe: egyre többen jönnek rá, hogy a szigorú tiltás jóval több kárt okoz a használóknak és a társadalomnak, mint maguk a kenderszármazékok.

MN: A Kendermag inkább társadalmi felvilágosító programot tervez, vagy valamiféle agresszív propagandakampányt?

FL: Alapvetően mindkettőre szükség van, hiszen a drogtörvény megváltoztatását szeretnénk elérni, ami csak úgy lehetséges, ha a kérdés napirenden van, az emberek sokat hallanak róla. Ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy beszélhessünk róla. Érveket akarunk ütköztetni, nem csak mondani a magunkét.

MN: Tekintettel arra, hogy az új kormány törvénymódosítás-tervezete sem szándékozik különbséget tenni a könnyű és a kemény drogok között, kérdés, vajon milyen eredményre van kilátás a közeljövőben.

FL: Bár politikai, társadalmi változások vannak és lesznek, szerintem Magyarországon nem nagyon lehet megmondani, milyen irányba mozdulnak el ezek a dolgok. A legnagyobb probléma ugyanis az alulinformáltság, a tudatlanság. De az egyesület azért alakult meg, A császár meztelen című könyvtől ihletve, mert mindannyian úgy éreztük, hogy most jött el ennek az ideje. Ha az 1999. március 1-jén életbe lépett törvényhez képest megengedőbb irányba indulunk el, az már jó. Ez egy komoly folyamat, amelyet most el kell kezdeni, mert az általunk remélt végeredményére az ország pillanatnyilag biztosan nincs még felkészülve. Tehát nem a társadalom akarata ellenére szeretnénk legalizálni, hanem az a célunk, hogy a közvélemény elfogadja: a marihuána olyan szer, amelynek a használatáért senkit nem szabadna börtönbe zárni.

MN: Milyen terepeken kívánnak tevékenykedni?

FL: Az információadás szóval foglalható össze a fő irány, amibe beletartozik a szórólapterjesztés, kiadványok megjelentetése, és mindenekelőtt tudományos fórumok, tanácskozások szervezése.

MN: Keresni fogják a kapcsolatot politikai pártokkal, hivatalos szervekkel?

FL: Egyelőre nem folyunk bele a politikába, de a távolabbi jövőben el tudom képzelni, hogy pártok fognak megkeresni minket azzal, hogy ezt az ügyet felvállalnák, támogatnák. Ami a rendőrséget illeti, az valamennyire mindig az éppen aktuális hatalom befolyása alatt áll, ez egyértelmű. De ettől függetlenül fontosnak tartjuk, hogy együttműködjünk a rendőrökkel is, teszem azt, megkérdezzük, tapasztalataik alapján egyenlőségjelet tesznek-e a heroin és a kenderszármazékok közé. Én egyébként e téren nem vagyok olyan rossz véleménnyel a rendőrökről, mint a legtöbben. Sajnos meg kell felelniük a fölülről jövő elvárásoknak.

MN: Ha már itt tartunk: attól nem tart az egyesület, hogy ha nem is követ el törvénybe ütközőt, előbb-utóbb kivívja a hatóságok ellenszenvét?

FL: Ez elvileg elképzelhető, de számunkra annyira egyértelmű a képviselt ügy létjogosultsága, hogy vállaljuk a veszélyét. Biztosak vagyunk a magunk igazában, ezért minket megbélyegezni nem lehet, megfélemlíteni sem egykönnyen. Számítunk a nyilvánosság védelmére.

MN: Vannak olyan nemzetközi szervezetek, amelyek segíthetnek?

FL: Hogyne, Amerikában nagyon komoly szerveződések léteznek, el is értek már egyet s mást, például a marihuána orvosi célú felhasználása terén. De ugyancsak említhetem Csehországot, ahol törvényjavaslat szintjéig jutott a liberalizációs törekvés. Régiónkban egyébként szinte az összes országban hosszú ideje létezik a miénkhez hasonló egyesület, általában több is. Nálunk ehhez képest gyerekcipőben jár a dolog, éppen ezért fontosak a nemzetközi kapcsolatok. Ápolásuk az energiánknak legalább a felét le fogja kötni, miközben igyekszünk majd minél több hazai szimpatizánst, külső támogatót toborozni, többek között a hamarosan beinduló honlapunk, a www.kendermag.hu segítségével.

Galambos Péter

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.