Amikor feltűnnek a zsúfolt elővárosi vonaton, azok is a zsebükben kezdenek matatni, akik a vak koldus kántálásakor a fülük botját sem mozgatták. A szép, színes száriba öltözött két fiatal riszálva, dudorászva halad a kocsi belseje felé, a vastag smink mögül unott tekintettel méregetik a hőségtől bóbiskoló mumbai utazóközönséget. A védjegyüknek számító pattogó tapsolással keltegetik az embereket, a legtöbben fel sem ocsúdnak, úgy tolnak pár rúpiát a közelről meglehetősen férfiasnak ható páros kezébe. Fölöslegesen senki sem zúdítja nyakába egy hidzsra haragját.
A hidzsrák India legfeltűnőbb, de legnehezebben megfogható szexuális kisebbsége. A nyugati taxonómia szerint transzneműek, akik nőként viselkednek, de általában egyik nemhez sem sorolják magukat. A szubkontinensen hagyományosan szinte lehetetlen nyíltan melegként élni, valószínűleg erre született áthidaló megoldásként a "harmadik nem" kategóriája, amely már a Káma-szútrában is feltűnik.
Világelsők
A legtöbben férfiként jönnek a világra, ám felnőttkorukban jó néhányan végleg megszabadulnak nemi szerveiktől. A vallási szertartásokban is közreműködő hindu kaszt csak a szubkontinensen egymillió tagot számlál, Dél-Ázsia-szerte - foglalkozástól és szexuális irányultságtól függően - eltérő nevekkel illetik őket. A "különcködésnek" persze meg is van az ára. A finnyás britek a törvény erejével üldözték őket, az indiai jogszabályok döntő része nem tud róluk. Családjukból kiszakadnak, iskolába nem járhatnak, házasságaikat nem ismerik el. Tizenöt éve van szavazati joguk, azóta viszont néhányukból polgármester vagy épp a helyi törvényhozás tagja lett. Sorra alakítják érdekvédelmi szervezeteiket, az egyik legnagyobb az Indiai Eunuchok Jóléti Szövetsége. Az utcán jobbára elviselik vagy lenézik, esetenként meg is verik őket; pénzt inkább félelemből adnak nekik. Hívatlan vendégként toppannak be esküvőkre és fiúgyermekek születésekor, hogy némi ellenszolgáltatás fejében zenével, énekkel és szuggesztív erotikus táncokkal jó szerencsét, termékenységet hozzanak a ház lakóira. A vendéglátók, ha nem is repesnek, de fizetnek, a vendégművészben felgyűlt hatalmas szexuális energia ugyanis pusztítani sem rest, amitől legjobban a nászéjszakára készülő ifjú férjek rettegnek. Rengeteg hidzsra dolgozik prostituáltként. Indiában az óvszer használata nem túl népszerű, az ország néhány éve már világelső a HIV-pozitív esetek számát tekintve. A Dai Welfare nevű érdekvédelmi szervezet szerint a mumbai hidzsrák fele fertőzött.
A Humsafar Center a meleg és transznemű férfiak közösségét segíti, kutatja. Lepattant külvárosi központjuk muszlim többségű környéken, egy mecsettel szemben áll. Az alsó szinten önkéntes orvosok délutánonként AIDS-szűrést végeznek és tanácsokat adnak. A melegek könnyebb szívvel jönnek ide, mint egy állami intézménybe, bár kezeléshez csak kórházban juthatnak. A tetőtérben berendezett közösségi központban előadásokat, beszélgetéseket, vetítéseket szoktak tartani, péntek este a fiatalságot hidzsratáncversennyel és diszkóval csábítják. Délután már csinosítják a kopott termet, rakosgatják a padokat, egy forrónadrágos technikus szitkozódva próbál életet lehelni a húszéves hifitoronyba. A bejáratnál feldobódott hidzsra szépségek köszöntik a külföldi sajtó képviselőjét, és olyan elmélyült kíváncsisággal vizsgálgatnak, mint David Attenborough az óriás teknősöket. A pompás öltözékek az esti megmérettetésre készültek, a fotózást többen is szeretnék társadalmi célú üzenetként használni, és az AIDS-ellenes plakát előtt igéző pózba vágják magukat. Az előtérben a pultosfiú szerény hozzájárulást vár a költségek fedezésére, cserébe óvszert vehetünk el egy kirúzsozott plüssmajom mancsából. A látogatók regisztrálnak, és feltüntetik, hogy közelebbről melyik szexuális kisebbséghez tartoznak. Zavarunkat látva Chitra, a lelkes önkéntes egy poszterhez vezet, ami a meleg koordináta-rendszer régióban számon tartott összes kategóriáját tartalmazza, figyelembe véve a szexuális és nemi irányultságot, a betegségekkel kapcsolatos veszélyeztetettséget és a tipikus megélhetési forrásokat is. A hindivel kevert kiselőadásból sajnos kevés jön át, de ha jól értjük, szexuális szolgáltatást a hotelben takarító fiúk, a konditermi edzők, a pizzafutárok és a taxisok mellett a tűzoltók és a mangóárusok is nyújtanak.
Indiában hetven-százmillió meleg él, akik egy gyarmati időkből származó törvény alapján akár tízévi börtönnel és pénzbüntetéssel sújthatók. Az aktivisták szerint ilyen elvétve történik, de a kriminalizáció az AIDS elleni küzdelmet is hátráltatja, és a melegek így könnyen zsarolhatók. 2006-ban száz neves közéleti személyiség - köztük a Nobel-díjas közgazdász, Amartya Sen és a világhírű író, Vikram Seth - próbálta elérni, hogy vonják ki a forgalomból az 1861-es rendelkezést, a Times of India múlt heti tudósítása szerint a delhi legfelsőbb bíróság nemsokára dűlőre jut a kérdésben.
Tánc
Bizonyos nagyvárosokban már filmfesztivált, ünnepségeket is tartanak, de egyelőre szinte senki sem meri családja, kollégái előtt felfedni magát. Amelesh ámulattal beszél egy nepáli parlamenti képviselőről, aki néhány éve egy plenáris ülésen tett beismerő vallomást. "Itt ez elképzelhetetlen. Nekünk csak egy meleg hercegünk van, de az is Amerikában, Oprah (Winfrey - a szerk.) show-jában beszélt erről". A Vodafone-nál dolgozó fiatalember a legnagyobb titokban jár ide, ahogy barátja, a hennafestésből élő Dipak is, aki kisgyermekes apaként zárás után egy hagyományos indiai nagycsaládhoz tér haza. "A testvérem hidzsra, tudják is róla, de én nem merek eléjük állni." A Delhiből a délutáni géppel érkezett középkorú Kamal felkapott lakodalmas zenész, bollywoodi slágerekkel turnézik az Öböl menti arab országokban is. "Nagyon szép férfias hangom van, abból élünk. A menedzserem kitekerné a nyakamat, ha kiderülne valami. Szabad időmben dokumentumfilmet forgatok az indiai melegek életéről, de csakis a lakhelyemtől távol eső városokban." Dinesh viszont aligha titkolózhat otthon, egy súlyos mozgásszervi megbetegedés miatt kerekes székben ül. "Ez így egyszerre elég sok, a családom mégis támogat. Meg is írtam a történetemet, tavaly lehozta egy országos napilap."
Ahogy a terem megtelik fiatalokkal, egy idősebb hidzsra eksztatikus táncba kezd, dülöngél és pörög, kis híján a közönség karjában köt ki. A mellettem ülő a combomra támaszkodik, a másik szomszéd nekem dől, Kamal tisztázza a helyzetet. "Nyugi, ez nem nyomulás, Indiában az ismerősök sokkal fesztelenebbek egymással. Nézd meg az utcán, még a nyilvánvalóan heteró pasik is sokszor egymás kezét fogják, ha mennek valahová." Az öltözőből a konferálás után előkerül az első versenyző. Szélvészként táncolja be a terem négy sarkát, ruhája a levegőben úszik, egy fiú meghatott tekintettel bámulja. Felocsúdni sincs idő, már a következő résztvevő a színpadon, aki jóval lassúbb, érzéki táncot lejt, a közönség felállva tapsol. Nayana körülbelül húszéves, vékony, szép arcú hidzsra. Nem indul a versenyen, csak segíteni jött, egész este alig szól valakihez. "Egyedüli gyerek voltam a családban, kamaszként jöttem el otthonról, amikor rájöttem, hogy nem jó nekem fiúként. Az emberek az utcán néha gúnyolnak vagy viccelődnek, de ez már rég nem zavar. A rendőrök csak azt zaklatják, aki kurválkodik. Én nem szoktam, itt dolgozom két éve a központban. Jól érzem magam, nem bántam meg, hogy így alakult. Van egy fiú, aki olyan, mintha a férjem lenne, de nem vele, a többiekkel lakom együtt. Az olyan, mint egy család, csak jobb."
Taps
Hidzsra hagyományosan egy kommunában lesz valaki, ahol a guru irányítása alatt fokozatosan fedezi fel új énjét. Felveszi a mester nevét, onnantól az ő nemzetségéhez tartozik. A legelszántabbak egy beavatási rítuson keresztül "újjászületnek", a kasztrálást éles késsel, érzéstelenítés nélkül végzik, a jajveszékelést trombitaszó nyomja el. "Nem tudni, hányan lesznek eunuchok, de valószínűleg egyre kevesebben. Ma már ez nem annyira mérvadó" - vélekedik Chitral.
Rég besötétedett, amikor a villogó neonok fényénél elkezdik begyűjteni a közönség voksait: a versenyzők az utolsó pillanatokig csókokat dobálva korteskednek. A szavazatszámlálók elvonulnak, a szervezők a magas rangú külföldi vendéget kérik meg a díjak átadására. A győztes boldogan zsebeli be a viharos tapsot és az ajándékot, a többiek virágcsokrot és éljenzést kapnak. Még le se törölték arcukról az elmosódott festéket, már indul is a diszkó, együtt ugrál mindenki. A recsegő hindi slágerek elől a tudósító megkezdi a visszavonulást - a szendvicsek érintésével, a vonat felé. Apró a zsebben, előkészítve.
