Álcázásképpen elfogadom a Magyar Világot, és Szózatot is vásárolok, mosolyogva veszem el a Csurka-képes MIÉP-szórólapot. "Adj a barátaidnak is, örülünk, hogy a fiatalok is velünk tartanak" - mondja a nénike.
Itt tényleg fiatalnak nézek ki: a lassan összegyűlő "tömeg" java nagypapám vagy akár üknagynénikém is lehetne. Igaz, helyenként kisebb szkin-csoportosulás is feltűnik, álönkényuralmi jelképekkel kidekoráltan. Műholdjáró cipellők viszont sehol. Az átlag MIÉP-es tehát szolidan öltözködik, és meglehetősen avítt módon: autóstáskák, hetvennégyes nyakkendők, lestrapált kiskosztümök, de mindenekelőtt jellegzetes szocialista frizurák. Ha nem lenne az a sok MIÉP-jelvény, munkáspárti tüntetésnek is nézhetném, lehet, hogy van valami bartermegállapodás köztük, hogy elküldik egymásra a nyugdíjasaikat. Transzparensből is csak egy akad: "Az idegen szép, de a magyar mégszebb!", mégszebb így, egyben, a helyesírási szótárt is bolsevikok írták, nehogy már ehhez tartsuk magunkat.
A Magyar Világból megtudom, hogy mit is követelünk mi itten: "Szabad hazát a kosovói albánoknak, a kurdoknak és a palesztin népnek!" Később "Jenkik, haza!" beszólás is hallik, a fenébe, hogy értsem ezt? Hisz a jenkik csinálják most éppen a kosovói albánoknak a szabad hazát. Mindegy, morfondírozásra nincs idő, a leghátul folyó kis csoportos történelemórákba hallgatok bele: "Trianon a zsidók műve, a kurva anyjukat a szerbeknek, ismerem őket, amikor lenn nyaraltunk, vizezték a tüzesvizet és machináltak a burekkel. Szenes Andrea meg izraeli állampolgár, úgyhogy a Torgyán is húzzon ám!"
Kulturális-művészeti programokkal indul a műsor, vérbő szavalatok váltogatják egymást Nagy Feró zenekarával, ötvenéves mamikák skandálják vele, hogy "igazságot Magyarországnak!", és tényleg, milyen igazuk van. Néha egy-egy bekiabálás: "Le a liberalizmussal!, Úgy van!", csak egy magáról megfeledkezett tüntető próbálkozik valami újítással, hogy: "Bubi full!", vagy "Bjutiful!", de nem értettem pontosan. Tüzesebb dolgokra vártam, paprikás hangulatra, de kiderül, hogy nehéz megmozgatni az embereket, kinn vannak a telken, és tavaly is épp ennyien voltunk. (Kevesen.)
Felolvasnak egy üdvözlő táviratot is a sok közül, Zentáról érkezett, az ottani csurkisták köszönik a törődést. Meglepődve hallom, hogy Zenta polgármestere, Juhász Attila - aki amúgy a Vajdasági Magyar Szövetség Kasza-féle részéhez tartozik - is aláírta a levelet, ismerem őt régről, de úgy látszik, a háború alatt meghülyült. Majd jön egy pozsonyi gimnáziumi tanár, és végre: Csurka István.
Olyan lassan beszél, hogy két szava között én egy egész mondatot el tudok magamban mormolni. Nincs elemében: demográfiai fejtegetésekkel indít, kitér a tömegtájékoztatás és az oktatás rossz voltára (bár az előbbiben történt mostanság egy-két üdvözlendő változás - naná). Várom már nagyon, hogy belekezd újonnan prezentált térképük ismertetésébe, de nem, csak az erre érkező támadásokra tér ki. Pedig érdekelne a dolog, az én kis bácskai falum is a visszacsatolandó területen van, éppenhogy, igaz. A térkép amúgy jelzi, Csurkáék tudhatnak valamit, mert a Kikinda-Becse-Szenttamás-Verbász-Kula-Zombor határvonal, mint azt dezertőr szerb katonai forrásoktól megtudtam, véletlenül azonos a jugoszláv hadsereg első védelmi vonalával. Azaz ha Magyarország felől szárazföldi támadás érné Szerbiát, a hadsereg ezen a vonalon állna ellent, tehát a Csurkáék által kihasított vajdasági terület "eleve el van adva". Erről azonban Csurka most nem beszél, körkörösen témázik ugyanarról, egy olyan kijelentése sincs, amit ne hallottunk volna már ezerszer, kormánybírálat is alig, kommunistázás meg zsidózás meg végképp. Legalábbis addig, amíg én bírom cérnával. Másfelől meg hát nyolckor kezdődik a magyar-román meccs, identitást ezen is lehet köszörülni. Csurka jól elbaltázta, hogy hatra tette a tüntetést, már fél nyolc, mikor elindulok, látom, már mások is szállingóznak elfele, pedig az előbb még Szittyakürttel házaltak a tömegben.
Rohanok lefele a Dísz térről a Clark Ádámra, hajrá, magyarok, első a becsület, aztán sorrendben a fotel, pogácsa, sör. Tizenöt perc alatt aztán újabb világ omlik össze: még félig van a sör, amikor kettő-null, úgyhogy a szünetben előveszem a térképet, a körzőt és vonalzót, aztán nekiállok kiszerkeszteni a Marosvásárhely- Kolozsvár-Temesvár-tengely mentén az új magyar határvonalat.
Szerbhorváth P. Imre
