Ha-ha, mondja a klón (Lewis Wolpert elméleti biológus)

  • Virág Katalin
  • 1999. július 1.

Lélek

Lewis Wolpert a University College London professzora, szűkebb szakterülete az embriológia. Könyvei közül elhíresült A tudomány természetellenes természete című. Nemrég a Nature folyóiratban közölt cikke (Veszélyes-e a tudomány?, Nature/Vol. 398/1999) nyomán többen megkérdőjelezték állításait a világ megismerhetőségéről, és kétségbe vonták a tudományos ismeretek etikai semlegességéről vallott nézeteit. ´ azonban kitart amellett, hogy a tudósok dolga csupán a megismerés, a tudomány eredményeinek megfelelő alkalmazásáért semmilyen felelősség nem terheli őket.
Lewis Wolpert a University College London professzora, szűkebb szakterülete az embriológia. Könyvei közül elhíresült A tudomány természetellenes természete című. Nemrég a Nature folyóiratban közölt cikke (Veszélyes-e a tudomány?, Nature/Vol. 398/1999) nyomán többen megkérdőjelezték állításait a világ megismerhetőségéről, és kétségbe vonták a tudományos ismeretek etikai semlegességéről vallott nézeteit. ´ azonban kitart amellett, hogy a tudósok dolga csupán a megismerés, a tudomány eredményeinek megfelelő alkalmazásáért semmilyen felelősség nem terheli őket.

MaNcs: Valóban úgy gondolja, hogy a tudósoknak nem kell etikai megfontolásokat figyelembe venniük munkájuk során?

Lewis Wolpert: Gondoljon csak bele, milyen alapon lehetne a tudósoktól elvárni, hogy etikai döntéseket hozzanak? Én tisztelem és becsülöm természettudós kollégáim egy részét, de azt sem bíznám rájuk, hogy egy nyakkendőt válasszanak nekem, hát még hogy etikai döntéseket hozzanak a nevemben. ´k erre alkalmatlanok, de nem is ez a dolguk. Szerintem a tudósoknak és megbízóiknak minden tudomásukra jutott információt meg kell osztaniuk a közösséggel, amelyben élnek. De a lehető leghatározottabban szét kell választani a tudományos ismeretek megszerzése és azok alkalmazása során felmerülő kérdéseket.

MaNcs: Most, hogy a gyakorlatban is sikerült emberi sejteket klónozni, joggal merül fel a kérdés, hogy szabad-e az ilyen kísérleteket tovább folytatni, vagy talán jobb lenne, ha a kutatók korlátoznák magukat.

LW: Megmondom őszintén, az emberi klónozás kapcsán létrejött hisztériát egészen egyszerűen bizarrnak tartom. Szívesen fizetek egy üveg pezsgőt annak, aki mond nekem egyetlen új etikai dilemmát, amelyet az emberi klónozás vetett fel. Elég nehéz ilyet találni, úgy értem: újat. Egy ismerősöm mondott egy ilyet: hogy egy klónozott emberi lény előre tudja majd, hogyan fog kinézni harminc év múlva, és ez valóban aggasztó lehet, de azért annyira nem tartom súlyosnak. Viszont a kutatások nyomán felbolydult a közvélemény, nemzetközi bizottságokat hoznak létre, felszólalt a pápa, szenzációhajhász szalagcímek jelennek meg az újságok címoldalán, amelyek azt kürtölik világgá, hogy a genetikusok istennek képzelik magukat. Ezzel szemben nézzük a természetes szaporodást, vegyünk egy házaspárt, a nő AIDS-es, a férfi alkoholista, és gyerekeket molesztál, annyi utódjuk lehet, amennyit csak akarnak, senki sem fog erkölcsi aggályokat megfogalmazni a szaporodásukkal szemben. Senki sem mondja azt, hogy felelőtlenül istent játszanak. De ebbe nem mennék bele, mert ezek a dolgok nem számítanak politikailag korrektnek.

MaNcs: Mint ahogy a molekuláris genetikai kutatások számos eredményével szemben is felmerül, hogy ellentétesek a politikai korrektség alapelvével. Kísérletek bizonyították az intelligencia genetikai hátterét; több kutató úgy látja, hogy léteznek a homoszexualitást meghatározó gének.

LW: A tudomány eredményei politikailag nem korrektek, de nem is inkorrektek, egészen egyszerűen nem hordoznak semmiféle etikai értéket, mivel erkölcsi értelemben teljesen semlegesek. Az viszont, hogy ezeknek az ismereteknek milyen folyományai vannak, illetve hogy mire lehet felhasználni őket, az valóban súlyos etikai kérdéseket vet fel, de a tudósnak már ehhez nincs semmi köze. A tudósok arra keresnek választ, hogyan működik a világ. Az, hogy az intelligenciát, a homoszexualitást gének határozzák meg, önmagában se nem rossz, se nem jó, ezeknek az információknak nincs minősíthető részük. Minden azon múlik, hogyan és mire használják fel ezeket a tudományos tényeket. Lehet, hogy a homoszexuálisoknak az a jó, hogy genetikai oka van a viselkedésüknek, és nem egyéb. De lehet, hogy nem jó. Én ezt nem kívánom minősíteni.

MaNcs: Mégis sokan aggodalommal figyelik a tudomány fejlődését.

LW: Az az elképzelés, hogy a tudomány eredményei veszélyesek, mélyen gyökerezik a kultúránkban. Már Ádám és Éva bűnbeesésének is az volt az oka, hogy ettek a tudás fájának gyümölcséből. Milton Elveszett paradicsomában ez a fa a tudomány anyja nevet viseli. A világirodalom tele van a tébolyult és veszélyes tudósok alakjaival, akiknek szellemi termékei katasztrofális következményekkel járnak. Gondoljunk csak Frankensteinre, a Szép új világra vagy dr. Moreau szigetére.

MaNcs: Ön mit gondol a genetikai manipulációval létrehozott növények termesztéséről és felhasználásáról?

LW: Nem hiszem, hogy az a tény, hogy genetikailag módosított növényekről van szó, önmagában veszélyforrás lenne. Ezeket az élelmiszereket ugyanolyan egészségügyi vizsgálatnak kell alávetni, mint bármely más, a boltokba kerülő élelmiszer-ipari terméket. Természetesen fel kell tüntetni a címkén, hogy például genetikailag módosított szója felhasználásával készült, és mindenki eldöntheti, hogy megveszi-e vagy sem. A génsebészet eredményei meglehetősen torzítva jutnak el a közvéleményhez. Frankenstein étele meg fog ölni és ehhez hasonló újságcikkek jelentek meg pár hónapja a brit lapokban. Ezt a jelenséget nevezem én genetikai pornográfiának.

MaNcs: Vajon alkalmas-e bárki arra, hogy "korrekt" döntéseket hozzon a tudomány eredményeinek felhasználásáról?

LW: Ez persze kétséges. Úgy néz ki, nincs más választásunk, mint hogy megbízzunk a demokrácia intézményeiben, a választott képviselőkben és a szabad, életképes és felelősségteljesen működő médiában. Létre lehet hozni mindenféle nemzeti és nemzetközi tudományetikai bizottságot, talán nem is haszontalan. Csak arra lennék kíváncsi, egy ilyen bizottság hogy döntene például a gépjármű-közlekedésről. Hiszen csak az Egyesült Királyságban háromezren halnak meg közúti balesetben évente, és további félmillió ember sebesül meg. Kérdem én, hol vannak hát az autózás etikusai?

Virág Katalin

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.