Magyar Narancs: Mi történt a rendõrségen?
Juhász Péter: Bejelentkeztünk a portán, de egy negyedórába telt, míg kerítettek valakit, aki lejött értünk. A Teve utcában ugyanis nincs kábítószerügyekkel foglal-kozó osztály, így végül a rablási alosztály nyomozói hallgattak ki bennünket. Elmondtuk, kábítószert fogyasztottunk, ezt jegyzõkönyvezték, a kérdésekre viszont nem válaszoltunk. Ezután átvittek vizeletvizsgálatra a Gyorskocsi utcába. Ennek nyilvánvalóan pozitív lesz az eredménye.
MN: Mit vártok ettõl az akciótól?
JP: Civil szervezetként nagyon kevés olyan eszközünk van, amivel hatni tudnánk a törvényhozásra. Bízom abban, hogy a polgári engedelmességi mozgalom ezek közé tartozhat, hiszen alapvetõen arról van szó, hogy vegyük komolyan a törvényeket. Márpedig a jelenlegi törvény szerint - vagyis hogy minden drogfogyasztó ellen eljárást kell indítani - legalább négyszázezer ember törvényellenes cselekedetet hajt végre. Azt gondolom, ha hozzánk hasonlóan az összes fogyasztó feladná magát, bebizonyosodna, a törvény egyszerûen rossz. Hány rendõr, mennyi pénz kellene ennyi eljárás lefolytatásához?
MN: Nem tartasz attól, hogy magatokra maradtok? Hogy a közvélemény ezt a lépést úgy ítéli meg, mint egy happeninget, és holnap már el is felejti? Ráadásul a többség fél egy ilyen eljárástól, és nem csak a rendõrség miatt: kirúghatják az iskolából, betarthatnak neki a munkahelyén.
JP: Bizakodó vagyok, hogy sikerül felrázni az embereket. Nyilvánvaló, ennek a bevállalásnak különbözõ szintjei vannak. Mi a nevünket és az arcunkat adtuk hozzá, de ha valaki például írásban jelenti föl magát, az megõrizheti inkognitóját. Mi is igyekszünk különféle lehetõségeket találni azok számára, akik szolidaritást vállalnának a mozgalommal, ám félnek a büntetéstõl. Ha van rá igény, biztosítunk ügyvédet, a közismert személyiségektõl pedig azt várjuk, hogy az elévülési idõn túli fogyasztásukat vallják be, ami után nyilvánvalóan nem indul eljárás.
MN: Ellenetek viszont valószínûleg indul. Milyen büntetésre számítotok?
JP: Ha a szokásos gyakorlatból indulunk ki, akkor pénzbírságot, ügyészi megrovást kapunk, esetleg felfüggesztett szabadságvesztésre ítélhetnek, de már az is nagyon durva lenne.
MN: A törvény ennél jóval durvább.
JP: Valóban. Két évig terjedõ szabadságvesztéssel sújtható a kábítószer-fogyasztás, de elenyészõ azon esetek száma, amikor ilyen ítélet születik. Volt már rá példa, sõt nem egészen egy éve három és fél év fegyházbüntetést kapott valaki kizárólag fogyasztói típusú magatartás miatt, de nyilvánvalóan nem ez a jellemzõ.
MN: Viszont ha veletek példát statuálnak, ráijeszthetnek mindazokra, akik csatlakoznának a mozgalomhoz.
JP: A rizikót vállalnunk kell. Persze leginkább annak örülnék, ha mire a mi ügyünk a bíróságra kerül, már annyian csatlakoznának hozzánk, hogy akkor már a tömeges önfeljelentés ténye is bizonyos védelmet nyújtana.
MN: Jó, de mi az a "tömeg"? Valószínûnek tartom, hogy titeket eleve gyûlöl a fél ország, hiszen mást sem hall kedvenc politikusaitól, mint hogy a kábítószer-fogyasztás a "polgári értékek" ellen való. A szemükben nagyobb gazemberek vagytok, mint egy bankrabló.
JP: Ezzel nem értek egyet. A Kendermag Egyesület egy olyan pártpolitikától mentes szervezet, amelyben a liberálisokat vagy a balosokat ugyanúgy megtalálod, mint a jobboldaliakat.
MN: Akiket 2003 májusában, a Vörösmarty téren még kordonnal kellett elválasztani, különben meglincseltek volna benneteket.
JP: Két év alatt sok minden megváltozott. Nap mint nap tapasztalom, hogy olyan emberek keresnek meg, olyanok biztatnak, akikrõl a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Nem hinném, hogy e tekintetben ketté lenne osztva az ország, inkább arról van szó, hogy kevesen mernek beszélni róla, az érintettség titokban marad.
MN: A magyarok legendás feljelentési kedvének ismeretében ez egyáltalán nem meglepõ.
JP: Ha hozzánk csatlakoznak, önmagukat jelenthetik föl. Ilyen még úgysem volt.
MN: Vannak-e adatok arról, hogy évente mennyibe kerül a fogyasztókkal szembeni rendõri munka?
JP: A közelmúltban a Társaság a Szabadságjogokért kikérte az erre vonatkozó adatokat, de szolgálati titokra hivatkozva megtagadták a választ. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy minimum több tízmillió forintos nagyságrendû lehet az erre fordított rendõri költség. Gondolj bele, csak egy átlagos hétvégi diszkórazzia - ami kizárólag a fogyasztók ellen irányul - mennyibe kerül! A felvonulás, az épület biztosítása, a tömeg ellenõrzése... Aztán vizeletvizsgálatra vinni a gyanús személyeket. De említhetném azt is, hogy csupán egyetlen olyan szakértõi véleményezés, amely a "gyanús anyagról" megállapítja, tartalmaz-e THC-t, több mint százezer forintba kerül. Mindez természetesen az adófizetõk pénzébõl, miközben, a becslések szerint, jelenleg Magyarországon a drogprevencióra fordított összeg tizenötöde a kábítószer rendõrségi üldözésének.
MN: Hangsúlyoztad, hogy a Kendermag politikamentes. Mégis, nem lenne célravezetõbb, ha megkeresnétek egy politikust, aki a magyar parlamentben - szigorúan gazdasági megfontolásokat hangsúlyozva - állna az ügy mellé? Néhány éve Nagy-Britanniában a drogtörvényt éppen azért enyhítették, mert kiderült, mennyit vesz ki az államkasszából a fogyasztók üldözése.
JP: Amikor felmerült, hogy változtatni kell a törvényen, szerettünk volna találkozni Gyurcsány Ferenccel. Azért vele, mert ez a probléma rengeteg minisztériumot érint. A miniszterelnökhöz nem jutottunk be, ellenben Göncz Kinga esélyegyenlõségi miniszter fogadott, õ sem tudott azonban választ adni kérdéseinkre. Ez nem is csoda, hiszen nem õ az egyedüli illetékes.
MN: Nem lenne elég megkeresni egy országgyûlési képviselõt azzal, hogy a parlamentben napirendre kerüljön a téma?
JP: Nem vagyunk kapcsolatban országgyûlési képviselõkkel. Nem hinném, hogy szerencsés lenne, ha mi bármit is kérnénk a politikusoktól. Különben is, biztos vagyok abban, hogy a tényeket a képviselõk is ismerik. Vagyis kizárólag az õ akaratukon, illetve a pártérdekeken múlik, hogy foglalkoznak-e a témával. Márpedig a kábítószer olyan téma, amivel nem lehet szavazatokat gyûjteni.
MN: Mi kellene ahhoz, hogy kijelentsd, célba ért a polgári engedelmességi mozgalom?
JP: Ha megváltozna a törvény. Lehet, hogy demagógiának tûnik, de én valóban komolyan gondolom, hogy egy normális országban, törvénytisztelõ állampolgárként szeretnék élni. De ehhez olyan törvények kellenek, amiket be lehet tartani.
Legát Tibor
