Verseket duruzsol a fülbe a piros erdei telefon a Pilisben

  • 2019. október 8.

Lélek

Jó és szép és hasznos.

„Inspirálni akarunk arra, ami számunkra fontos. Hasznavehetetlen tárgyaknak új jelentést, új funkciót adni, védeni környezetünket, csökkenteni a hulladékot. Élményt szerzünk vele, meghökkentünk, és szórakoztatunk. Művészetet társítunk egy tárgyhoz, ami ezáltal élettel telik meg. Innoválunk“ — írták a Facebookon a Piliszszentlászlón induló erdei túraútvonal mellé telepített telefonról az ötletgazdák.

A páratlan piros telefonon hívást kezdeményezni nem lehet, a kagylót leemelve viszont verseket kezd duruzsolni a szerkezet, többek között Ápriliy Lajos vagy Grecsó Krisztián műveit.

Az eset előzménye egyébként az Örkény-telefonfülke, amit még 2013-ban állított fel Remeteszőlős önkormányzata.

false

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.