"Nagydarab kopasz biztonsági őrök állnak a templom bejárata előtt, és jegyeket kezelnek" - mondom egy kedves, idős néninek, aki cserébe elmondja, hogy szerinte hat darab fehér paripa húzza majd a Jimmy koporsóját szállító hintót.
Három toprongyos férfi mászik fel erőlködve a sarki trafik tetejére, amikor futótűzként terjed a hír, hogy az utca túloldalán, kivetítőről "élvezhetjük" a szertartást. Feltűnő, hogy a gyászolók valamiért nagyon sietnek, már-már tülekednek. A templom mögötti beton kézilabdapályán és a környező parkban vagy kétezren állnak mozdulatlanul, és
nézik a sötét kivetítőt
Csak pillanatokra fordítják el fejüket, például ha valaki meglöki őket, vagy ha feltűnik egy-egy Jimmy-hasonmás. A bejáratnál háromszázötvenért egy Jimmy-szertartáskönyvet árulnak, amiben "a Király két dalának teljes szövege is benne van".
A meghitt várakozást a pap ezerwattos gyászbeszéde töri meg, aki fülsértő hangerővel sorozatgyilkossággal vádolja a halált. A kivetítőn nehezen lehet kivenni a kontúrokat, amikor a kamera egy fejet mutat hosszú tinccsel, akkor a tömeg elégedetten nyugtázza, hogy ez maga Kozsó. Nem tudom, miért, de a gyászbeszédet mondó énekes valamiért nagyon népszerű a Jimmy-rajongók körében. Többen azt állítják, hogy a Király trónjára ő a legesélyesebb, hiszen "ő is érzelmes dalokat énekel, nem játssza meg magát, és valóban jó barátja volt Jimmynek". Schmuck Andorról azonban szinte senki sem hallott, amikor megmutatjuk a szertartáskönyvben azt a részt, hogy "köszönet... Schmuck Andornak, a jó barátnak", mindenki hülyén néz ránk.
Nem várjuk meg a ceremónia végét, inkább helyzetbe hozzuk magunkat a temetési menet útvonalán. A templomhoz vezető utca két oldalán ezrek
bámulnak a templom irányába,
amely előtt már ott áll a fekete üveghintó fekete lovakkal. A bakon lehajtott fejű gyászhuszár, mozdulatlanul.
"Mert szívünkből szólt. Hitet, reményt adott nekünk, nem csak magát kaserolta" - mondja egy ötvenes nő, és talán ez a legkimerítőbb válasz arra a kérdésre, hogy miért éppen Jimmy volt a király. Egy tinédzserlány-csapat közli, hogy ha tudnák, miért szeretik Jimmyt, akkor mindent tudnának. De ha megtudom a titkot, akkor szóljak nekik. A szószátyárabbak azzal indokolják rajongásukat, hogy szép volt a hangja, esetleg azzal, hogy jó ember volt. Sokan egyáltalán nem tudják szavakba önteni, miért vannak itt, állnak kisírt szemmel, virággal kezükben, és rendületlenül néznek a hintó felé. Aztán elindul a temetői gyászmenet, a felvezető rendőrautó bekapcsolja villogóját.
A hintót két, koszorúkkal megrakott halottaskocsi követi, az egyik koszorú gitár alakú. Jimmy édesanyja egy fekete autóból fehér kendővel integet, őt a család követi, aztán újabb autók jönnek, és a barátok gyalogszerrel, Schmuck Andor, Delhusa Gjon és a többiek.
Nem értjük, miért, de a tempó egyre gyorsul. Sikerül jó ütemben beállnunk a menetbe, és egészen közel kerülni a jó barátokhoz, de a hintó egyszer csak befordul egy szűk utcába. Talán a keresztmetszet hirtelen csökkenése miatt vagy a rajongók fürgeségének köszönhetően, őrült hajsza veszi kezdetét. Mindenki rohanásba és lökdösődésbe kezd,
az addig meghitt
és kegyeletteljes hangulat hirtelen eszeveszett pánikká fajul. A nem sokkal korábban még könnyeikkel küszködő emberek minden erejüket összeszedve szaladnak előre. Az egyik halottaskocsi tetejéről éppen Jimmy Élni akarok című dala szól, amikor egy nyúlszőr bundás asszony mellettem elesik. Felsegítem, de amint lábra áll, kitépi magát kezeim közül, és rohan tovább. Egy alacsony pufidzsekis nő rám kiabál, hogy ha nem érdekel az egész, akkor ne álljam el az útját. Négy kilométerre vagyunk a temetőtől.
Fél óra múlva egy kiszélesedő placcra ér a menet eleje. A hintó megáll, egyesek szerint a lovak nem bírják a tempót. A környező házak ablakaiból fürtökben lógnak az emberek, a párkányokon gyertyák égnek. Egy lihegő, kalapos nő szerint csak a legigazabb rajongók vannak itt. Akik otthon, kényelmes karosszékben, a tévében nézik a temetést, azok legfeljebb csak Jimmy-szimpatizánsoknak nevezhetők.
Szinte futólépésben érkezünk a temető elé. Mivel először csak a közvetlen hozzátartozók mehetnek be a sírhelyhez, a tömeg a kerítésnél foglalja el állását, és a rácsokon keresztül néz befelé. Nem látni a sírt, csak azt, amint a keresztek tövében, a köveken riporterek és operatőrök üldögélnek cigarettázva. Aztán rengeteg galamb az égnek, végül megnyílik a temető kapuja a rajongók előtt is. Újabb tülekedés, lökdösődés, valaki bosszankodik, mert eltört az otthonról hozott sárga rózsa, Jimmy kedvenc virága, és a szemközti üzletben nyolcszázért vehet másikat.
Kovács Róbert
