A cikk első része itt érhető el.
Monokiniző német lányok
Hogy zajlott az élet a verőcei Expressz-táborban, miként néztek ki az 1960-as, 1970-es évek itt nyaraló fiataljainak mindennapjai? Lapunk több egykori táborozóval beszélt erről. Egy hetvenes éveiben járó kismarosi születésű férfivel is, aki a tábor mellett lakik; korábban volt KISZ-titkár, párttitkár, sőt táborvezető, így szabad bejárása volt a területre. Mint elmondta, itt élte le az ifjúságát. Emlékszik rá, amikor az Illés elindult a pályán, és hogy jó zenekarok léptek fel a fiatalok nagy örömére. Mivel Kismaros sváb község, ezért megérttette magát az NDK-s diákokkal, de oroszul is beszélt valamennyit. Lengyelek, bolgárok, sőt még franciák („négerek”) is jöttek a táborba. „Nagyon jól érezték magukat, igyekeztük őket egybekovácsolni.”
Egy kismarosi helytörténettel foglalkozó, egykori pedagógus kiskamaszként a tábortól mintegy ötven méterre lakott. Elmesélte: a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején mindent látott, hallott, ami ott folyt. „Illést hallgattunk a nyitott ablaknál. Mintha teljes hangerővel szólt volna a rádió” – teszi hozzá. A szüleik nem örültek, hogy éjjel kettőig ment a zene, de csendrendelet híján nem volt mit tenni.
Habár a tábor a jelenlegi Verőce területén található, a bejárata Kismarosra nyílik, az idelátogatók ezért mindig itt szálltak le a vonatról. Rengeteg szerelem, párkapcsolat született a táborban, több kismarosi férfi az NDK-ban nősült meg.
Egy helyi lakos szülei palacsintázót, lángosost működtettek a tábor bejáratánál, az illető nővéreivel évekig dolgozott a büfében. Úgy emlékezett vissza, hogy a táborban három kis focipálya, két kosárpálya, és egy viszonylag nagy medence volt, a környékbeli fiatalok itt tanultak meg úszni. Kertmozi, éttermek, fagyizó is működött, a diszkó hajnalig szólt. Külkereskedelmi olimpiát, lovas és íjász bemutatót is tartottak itt. A német lányok monokiniztek, a fiatal fiúk megnagyobb örömére. Évtizedekkel később, a ’90-es években rendeztek egy több napos Depeche Mode-találkozót, amire az együttes is eljött: a község tele volt fekete ruhás fiatalokkal.
„Az 1970-es évek Magyarországa a házibulik, egyetemi klubok világa volt, akkor még nem létezett számítógép. A 18-20 éves gyerekek nem érezték a szocialista-kommunista politikai vezetés ténykedését, ezzel nem törődtek” – emlékezett vissza egy hetvenes éveiben járó férfi, aki Vácról napi rendszerességgel járt be a táborba, főleg nyáron. A váciak számára olykor kockázatos volt a bejutás, mert jegyet nem kaptak, be kellett lógniuk, ezért a verőcei állomáson szálltak le és egy hegygerincen át jutottak el a hátsó bejárathoz. Közben figyelték a rendőröket, akik időnként elrejtőztek. „Egyszer, amikor mentünk befelé, négy rendőr oldalról belénk karolt, majd elkísért a tábor túlsó bejáratához. Beültettek egy autóba és visszavittek Vácra. Néha egy-két pofon el is csattant, mielőtt utunkra bocsátottak.”
Ha a váciak mégis belógtak, akkor legtöbbször elvegyültek, de volt olyan, hogy a táncparketten valaki azt mondta: „jönnek a zsaruk”. Ekkor elkezdtek futni: a menekülőút a szomszéd egyházi intézmény, a Migazzi-kastély kertje volt, amelyen keresztül a kerítésen átugrálva eljutottak a verőcei vasútállomásig. „Az egyik barátunk ült a kerítés tetején, figyelte, hogy hol vannak a rendőrök. Majd kapott egy akkorát a gumibottal, hogy hiába futottunk jóval előtte, ő fénysebességgel elrobogott mellettünk, csak a vasútállomáson értük utol.” A lapunk által megkérdezett férfi mindezek ellenére jó szívvel emlékezik vissza a táborokra: minden este volt zene és tánc, a bulikon ellépett a Kati és a Kerek Perec, a Bergendy a nagyon fiatal Demjén Rózsival, Bódi Magdi, Zorán, Balázs Fecó.
Visszavette a természet
A tábor területére ma már nem lehet csak úgy bemenni. Az egykori szállodaépület az enyészeté, a faházakat leszerelték. A terület egy részét magánvállalkozó vette meg, itt épültek fel a Csattogó Völgyi Üdülőházak. Ez a csodálatos börzsönyi környezetben étteremmel, horgásztóval, sportpályákkal, medencével működő szálláshely középiskolai és egyetemi gólyatáboroknak, autós találkozóknak, nyelvi, zenei, néptánc- és egyházi táboroknak ad helyet. Egy időben itt szervezték meg a szélsőjobbos rockfesztivált, a Magyar Szigetet. A régi tábor többi részére lakóparkot terveztek, de ez a projekt elakadt.
A szálloda és közvetlen környezete már jó ideje kihasználatlanul áll. Néhány évvel ezelőtt felkerült pár videó a YouTube-ra, melyeket az elhagyatott épület belsejében forgattak: üresen tátongó szobák, folyosók, omladozó vakolat, tönrement szocreál bútorok láthatók a képsorokon. A telket mára teljesen visszavette a természet.
Egy 2021-ben készült felvételen így nézett ki a tábor és a környezete:
Mit lehetne kezdeni vele?
Az ingatlan Kismaros és Verőce határán, de már az utóbbi közigazgatási területén található (e települések alkották Verőcemarost, amely 1990-ben vált ketté). Kismarosi polgármestere, Neubauer Rudolf gyerekkorában járt a táborban. Az utolsó rendezvény számára egy 2000-es évekbeli EFOTT volt, a Magyar Szigetre nem ment el. Neubauer szerint a ’90-es évek első fele, közepe táján a Médiahajó nevű rendezvény a táborban végződött: a MAHART nagyobb személyszállító hajói Budapestről indulva erre hozták az akkor népszerű televíziós személyiségeket, a művészvilág, közélet jeles képviselőit, újságírókat, akiket busszal szállították a táborba. A polgármester úgy vélte, az Expressz-táborokat a Ratkó-korszak fiatalsága töltötte meg élettel, az idősebbek pedig nem panaszkodtak a pezsgő hétköznapokra, noha a koncertek hangereje beterítette a környéket.
Grauszmann György verőcei polgármester is sokat járt ide fiatalon a medence, a sportpályák és a közösségi tér miatt. Elmodása szerint itt lépett fel először a (megújult) Illés zenekar, valamint Szikora Róbert.
Ahogyan azt a településvezetőktől megtudtuk, bár az elmúlt 20-25 évben nem egyszer felmerült ötletként egy a két települést kiszolgáló, sportolási, kulturális lehetőséget nyújtó oktatási-nevelési intézmény kialakítása csarnokkal, uszodával, az önkormányzati tulajdonlásnak és hasznosításnak semmi realitása nem volt. „Ezek szerethető gondolatok, de nem volt realitása, hogy továbbvigyük” – mondta Neubauer Rudolf, aki szerint renoválás esetén akár nemzetközi cserkésztáboroknak, vagy Erzsébet-táboroknak is megfelelő lenne a terület.
Grauszmann György úgy vélte, nagy vagyonról, feladatról és felelősségről van szó, ennél kevesebbek miatt is tönkrementek már önkormányzatok. Már csak a régi szállodaépület található a területen; statikailag rendben van, de a kis (12-15 négyzetméteres) szobák már nem felelnek meg a kor igényeinek, komoly átalakításra lenne szükség.
A szálloda magánkézben van. A terület most magában áll; a tulajdonos gondoskodott az állagmegőrzésről, védelemről, jelenleg is őrzik. Balesetveszélyesnek, kritikusnak ugyan nem nevezhető, de mivel benőtte az erdő, minden épített műtárgya használhatatlan.
„Megvan még a régi platánsor, több értékes fa jó állapotban van. Nagyon értékes a terület”
– tette hozzá a kismarosi polgármester, aki úgy tudja, ma már értékesítenék a tulajdonosok, de ez nem egyszerű, mert az elmúlt években megugrott árak miatt bármilyen beruházás minden bizonnyal milliárdos nagyságrendű lenne.
A tulajdoni lap szerint a terület az Ingatlan Projektek Ingatlanberuházó és Hasznosító Kft. birtokában van. A cég ügyvezető igazgatója Jeney Zsolt Ákos, az FTC kézilabda szakosztályának elnöke. Megkeresésünkre azt mondta, a központi épület megmarad, a használhatatlan állapotban lévő épületeket lebontják. Az elmúlt években állagmegóvást végeztek, felújítás és fejlesztés nem történt. „A jelenlegi tulajdonos értékesíteni kívánja az ingatlant” – válaszolta Jeney Zsolt Ákos.
