„Az 1965. évet az Illés új felállással kezdte, ekkor kerültek a Szörényi testvérek a bandába. Illés Lajos, mint zenekarvezető, kirúgott két régebbi tagot a zenekarból és a helyükre Leventét és Szabolcsot hívta, viszont a kirúgott tagok elintézték, hogy az általuk alakított Strings nevű együttes maradjon a Bercsényi kollégium házi zenekara, az újjászervezett Illés formációnak meg új helyet kellett keresni. A Hungária körúti Törekvés kultúrház nem volt szerencsés választás, a zenekar válságos időket élt meg. Illés Lajos mentőakciója volt, hogy nyárra három hónapos szerződést kötött a nógrádverőcei Express ifjúsági tábor vezetőjével.
Itt valójában minden este 6-tól 10-ig, négy menetben, a vendéglátóiparra jellemző zenei program volt a feladat, a nemzetközinek nevezhető közönség számára bizonyítandó, hogy Magyarországon is létezik az akkori ifjúsági kultúrában egyre jelentősebb szerepet játszó új zenei hullám, amit akkoriban beatzenének neveztek.
Az Illés együttes repertoárja főként az angol New Musical Express Top 20 slágerlistás számaiból állt, egyébként a legtöbb amatőr öntevékeny ifjúsági zenekar hasonló műsorral igyekezett a közönség kegyébe férkőzni” – emlékezett vissza a verőcei Expressz-táborban töltött időre Bródy János Kossuth-díjas zeneszerző, szövegíró.
Nem álom volt
A táborlakók faházakban tölthették a nyaralás egy-két hetét, a zenekar tagjait lapostetős szolgálati barakkban helyezték el, ezenkívül jogosultak voltak a személyzeti menzára. A tábor vendégei számára szerveztek kirándulásokat és „talán más kulturális programokat is”, de a fő attrakció az esti zenés produkció volt, ahol lehetett táncolni, ismerkedni és „persze alkoholizálni”. „Ha jól emlékszem, a vermut volt a sláger a sör mellett, a vagányok valami kommersz konyakkal erősítettek” – mondta Bródy. Hozzátette, Illés Lajos gyakran került olyan állapotba, hogy azt javasolta: játsszanak Shadows-számokat, mert azokban nincs zongora. „Levente olyan tökéletes akcentussal énekelt angolul, hogy a külföldi vendégek nem hitték el: nem lehet vele angolul beszélgetni. Egyébként velem sem lehetett, mert engem a zenén kívül csak a lányok érdekeltek, és kerültem a férfias ivócimborák társaságát” – mesélte Bródy.
„Sokszor emlegetett és ezért maradandó emlékem az, hogy napközben felköltöztünk a barakkunk tetejére, és felvittük hosszabbítón az áramot és a gitár erősítőket meg két széket, és Leventével ott írtuk meg az első magyar nyelven megszólaló beatdalokat,
melyek azon a nyáron még nem kerültek be a zenekar műsorába, mert Illés Lajos véleménye az volt, hogy a saját számok elidegenítik a nyugati slágerekre vágyó fiatalokat”.
Bródy János úgy emlékezett: „Évekkel később egyszer jártam arra és megpróbáltam felidézni az élményeket, de eltűnt a tábor és olyan bizonytalan érzéseim támadtak, mintha csak álmodtam volna az egészet. De nem álmodtam, van róla egy nemrég előkerült fényképem is.”
Évente ötvenezer vendég
Bródy Jánossal együtt sokan érezhetik úgy, mintha csak álmodták volna a verőcei Expressz-tábort, holott nagy jelentősége volt a magyar beatzene kialakulásában és a korszak fiatalságának életében. A Beatkorszak blog írta róla még 2019-ben, hogy az ötvenes évek végén az IBUSZ párjaként megalapították az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodát, amely a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) fennhatósága alá került. Az iroda tanulmányi kirándulások, üdültetések és rendezvények lebonyolításával foglalkozott, üdülőtelepeiknek köszönhetően ők szervezték az összes iskolai tábort. A balatonföldvári, kiliántelepi (ma: fövenyesi) és velencei létesítmény előtt Nógrádverőcén, vagyis a mai Verőcén épült fel az első táborhely egy egykori katonai bázison, ahol eleinte sátrakban, majd 1962-től faházakban helyezték el a fiatalokat.
1972-től már egy 40-50 szobás, kétcsillagos hotel is fogadta a vendégeket, a faházakat pedig motelépületek váltották fel. A verőcei táborban áprilistól októberig évente ötvenezer vendég nyaralt, a baráti szocialista országok fiataljai is. Az évek alatt a táborhely egyre fejlődött: önkiszolgáló étterem, úszómedence, sportpályák, szabadtéri színpad és nyaralók létestültek. A táborlakók életét a kötelező, szervezett programok határozták meg, de minden este koncertek szórakoztatták a fiatalokat. Az 1965-ös „illéses” év után olyan együttesek léptek fel a táborban, mint az East, a Polarys, a Syconor, a Cini és a tinik, valamint a Pannónia egyik előzményzenekara. Jellemző volt, hogy egy-egy DJ szórakoztatta a nyaralókat az egész szezonban.
Egységbe forraszt
„A KISZ komplett szervezetrendszerrel bíró, magas szervezettségű szövetség volt, ahová a gimnazista évektől kezdve, vagyis már az általános iskola nyolcadik osztálya után be lehetett lépni. Ezért tömegszervezetként tudott működni” – mondta Valuch Tibor, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont történésze. A KISZ főleg a 14-22 év közötti fiatalokat szólította meg, és a munkahelyeken is jelen volt, habár az ipari üzemekben inkább csak formálisan. Kezdetben politikai szervezetként működött, de a pártállami diktatúra puhulásával párhuzamosan a „szórakoztatva szocializálás-nevelés” is mind jobban előtérbe került. Építőtáborokat szerveztek, és ezek mellett működtek gazdasági érdekeltségű táboraik, az Expressz-táborok.
A táboroztatásnak szociális funkciója is volt, vagyis a szegényebbek könnyebben, kedvezőbb térítési díj mellett jutottak be: az üdültetés egy részét nem terhelték a családokra, miközben a valóságos költségek jóval magasabbak voltak. Kulturális programokat szerveztek számukra, az ideológiai tartalom egyre kevésbé vált fontossá; a fiatalok egymásra találása, a társas érintkezés lett hangsúlyosabb, illetve próbálták a szubkulturaként terjedő beatzenét becsatornázni. „Alapeszméket közvetítettek, de nem ideológiai oktatás formájában” – magyarázta Valuch Tibor.
Az Express utazási iroda a rendszerváltást követően részvénytársaságként működött, majd 2002-re a teljes vagyonát felélte, az ingatlanjait értékesítette. 2006-ban felszámolták, az utaztatási tevékenységét 2007 decemberében fejezte be.
A verőcei Expressz-táborok mindennapjairól és az ingatlan mai helyzetéről cikkünk következő részében olvashatnak.
