Berobbant a hazai queer szubkultúra, idén másodszor szervezik meg saját DIY-fesztiváljukat, igaz, ez pár tucat, esetleg száz-kétszáz embert jelent ma Magyarországon. Mégis, a fotókiállítás a FERi galériában, a felcsúti kirándulásnak álcázott közösségi performansz és a záróbuli (fellép: Dj Jogosultságtudat es Dj Elfojtott Agresszió) jelentősen növeli a hazai queerek láthatóságát — a korábbi nullához képest. Mit akarnak a queerek, mit csinál egy magyar queer, és mit gondol Kövér Lászlóról? Egyáltalán: elveszhet-e a pénisz? Ilyen kérdéseket tettem fel Majercsik Jojónak és Radványi Vikinek a minifesztivál startja előtt.
Magyar Narancs: Hogyan kallódott el a klitoriszotok a Kossuth téren?
Queeruption: Az egész a 2016-os Budapest Pride-os #genderőrület című kiállítással kezdődött. Iwona Demko lengyel művész plüss szobraival készítettünk fotókat a kiállításhoz a Parlament mellett. Negyed óra után megjelent két országgyűlési őr, azt mondták, bentről szóltak, hogy zavaró, amit csinálunk. Megkértek, mutassuk meg a “baba hasát”. A rózsaszín plüss szobrok ugyanis éppen felemelik a szoknyájukat, így szabadon van a puncijuk. Rögtön kijelentette a két őr, hogy közszeméremsértés, amit művelünk, de nem zaklattak minket tovább. Később vettük észre, hogy az egyik baba gyöngyből készült, kis fekete pók formájú klitorisza elveszett, valószínűleg az Országház mellett kallódhatott el valamelyik bokorban. Egy évvel később, a 2017-es Queeruption Fesztiválon ezért rendeztünk egy klitoroszkereső eseményt, és elrejtettünk egy gipsz puncit a téren. Egy háromfős lánycsapat találta meg, örültek neki. Ezt gondoltuk tovább idén — Felcsúton elvisszük vonatozni az „5 éves Orbán Viktort“, aki 3 királynőpuncival, vagyis királyqueerrel fog beszélgetni queerügyekről. Többet erről nem árulunk most el.
MN: Mi az hogy queer, és mikor, milyen helyzetben mondtátok ki életetekben először, hogy azok vagytok?
Q: Elég nehéz úgy definiálni a queer fogalmát, hogy azzal mindenki egyet tudjon érteni. Jelent szexuális orientációt, de használjuk nemi identitás leírására, és politikai tartalommal is bír. A kifejezés eredetileg furcsát jelent, de az angol szó latin eredetije a mai “distort” ige, tehát azon van a hangsúly, hogy szétszedsz, eltorzítasz, elferdítesz valamit, ami a norma része. Mi a queert az LMBTQ közegen belül értelmezzük, tehát szexuális orientációként és nemi identitásként tekintünk rá, de nagyon fontos nekünk a normákat állandóan megcáfoló, megvizsgáló kritikai attitűd. Nem gondoljuk, hogy az lenne egyetlen követendő út a hazai LMBTQ-közeg számára, amit Nyugat-Európában vagy az USA-ban már végigjártak. Ha például a házassághoz való jogot nézzük, azt látjuk, hogy az Magyarországon nem illet meg mindenkit egyenlően. Felháborítónak tartjuk, hogy nem házasodhat vagy fogadhat örökbe gyereket bárki a szerelmével, de azt is valljuk, hogy a hagyományos értelemben vett házasság régies intézménye diszkriminatív és elnyomó gyökerekkel rendelkezik. Egy ideális világban igazából ebben a formában nem létezne. A család tradicionális elképzelésére is kritikusan tekintünk, szerintünk túldimenzionált a vér szerinti család fogalma — sokan éppen a saját családjukon belül szenvedik el a legnagyobb testi-lelki traumákat, és vagy műmosollyal ülik végig felnőttként a családi ebédeket, vagy komoly terápiák után új, alternatív családot hoznak létre. Mindezt a kapitalizmus keretezi, ami a házasságot és a családot is termékké tette, szolgáltatásokat, kihagyhatatlan eseményeket és termékeket kötött hozzá, és ugyanezt teszi most már az LMBTQ-kultúrával is: minden valamit magára adó nagy márka “gayfriendly” lett, a Pride-hónapra saját termékekkel áll elő, sok üzlet szivárványba öltözik, a multi cégek “inclusion” és “diversity” címen ölelik magukba az LMBTQ közeget.
A piac itt is megtalálta a lehetőséget a profittermelésre. A queerség viszont magában foglalja a kísérletezést és a kudarc lehetőségét is, ahogy ezt Jack Halberstam is kifejtette könyvében: a queer sosem a járt utat választja, hanem sajátot próbál kitaposni, legyen szó akár öltözködési stílusról vagy életmódról. Visszatérve a kérdés személyes részére: egyikünk sem írható le a “standard” leszbikus vagy biszexuális címkékkel, a szexuális orientációnknak része, hogy bárkihez vonzódhatunk: nőhöz, férfihez vagy nem-bináris emberhez is, és azt is alapvetésnek kezeljük, hogy a szexuális orientáció nem feltétlenül állandó, bármikor változhat. A mi felfogásunkban a queer szexuális orientáció és nemi identitás önmagában az LMBTQ közegen belül is formabontó, és a már létező LMBTQ-normát is megzavarja.
| ||
MN: Mi a célja a Queeruption minifesztiválnak, aminek deklarált programja, hogy "megqueereli a queert"?
Q: Szerettünk volna nekünk tetsző programokat, hozzánk közel álló zenei és művészeti közeget találni és létrehozni az LMBTQ közösségen belül. Persze, az LMBTQ közösség már önmagában egy kisebb halmaz a mainstreamen belül, de ez nem azt jelenti, hogy LMBTQ-embernek lenni egyet jelent azzal, hogy az élet minden területén, politikában, közéleti és társadalmi kérdésekben, kultúrában, öltözködésben, önkifejezésben a mainstreamtől eltérően gondolkodsz. Egy olyan közegre vágytunk, ami vállaltan kritikus a kapitalista berendezkedéssel szemben, DIY alapokon működik, és mer bátran, akár provokatívan reagálni közéleti kérdésekre is.
MN: Egyáltalán, mit jelent az, hogy Queeruption?
Q: A Queeruption a queer és az eruption szavakból áll, és nem a mi találmányunk. A punk kultúra részeként jött létre 1998-ban Londonban, utána mindig más városban szervezték meg New York-tól Berlinig 2010-ig szinte minden évben, de mindig más csapat állt mögöttte. Networkingeltek és szervezkedtek a radikális queerek, az volt a lényeg, hogy inspirálják egymást, alapvetően az anarchista queer politikai gondolkodás keretei között. 2010-ben ennek vége lett, mondhatni mi élesztettük újra, és most már úgy gondoljuk, nem véletlenül egy kelet-európai városban.
Az úgynevezett nyugati államokban hozzánk képest jóval kényelmesebben lehet LMBTQ embernek élni: nem csesztetnek nap mint nap, fősodorbeli politikusok nem fogalmaznak meg bántó üzeneteket, nem uszítanak, a többségi társadalom kevésbé foglalkozik LMBTQ-kérdéssel, mert egyszerűen elfogadottá vált. Egy nyilvános klitoriszkeresés ott csak üres geg lenne, tét nélkül. Itt viszont még iszonyat sok tennivaló van, és a politika vagy a közbeszéd szinte minden nap ad okot felháborodásra. Hasonló félelem és ellenállás hajt minket, mint a putyini Oroszországban a Pussy Riotot vagy a Chto Delatot. Mi vállaltan és jellegzetesen magyar és kelet-európai ízű programokat akartunk.
MN: Van Magyarországon queer szubkultúra rajtatok kívül?
Q: Egyelőre csak szórványosan, de a handpoke tetoválások vagy a zine-ok iránt érdeklődő szubkultúrában sok queer arc van, velük együttműködve létrejöhet egy queer mag.
MN: Mi a queer közösség viszonya az LMBTQ-közösséghez? Ti egyszerre Pride-szervezők is vagytok, miközben „alulról“, a szubkultúra szubkkultúrájaként queerelitek is magát az LMBTQ jelentését és a hetero normatívát is? Lehet, hogy belebonyolódtam, de értitek, mire gondolok.
Q: Nem a legkönnyebb helyzet, de tökre inspiráló is. A Pride célja, hogy tízezreket mozgasson meg, széles tömegekhez érjen el, egész generációk életét változtassa meg, edukáljon és bátorítson. Ez iszonyat izgalmas, de sok minden nem fér bele, például egy csomó kreatív ötletünk, művészi koncepciónk vagy az a személyes törekvésünk, hogy a házasság intézményét radikálisan átalakítsuk. Természetesen ezek eleve olyan kérdések, amikről a Pride-ot szervező csapaton belül is folyamatosan vitázunk, nem mindenben értünk egyet. Sokat tanulunk egymástól, és formáljuk egymás álláspontját.
MN: Hogyan van ez nyugati országokban, mennyire élő a queer szubkultúra?
Q: Vannak olyan városok, ahol több Pride felvonulás van, akár egy napon. Vonulnak pár százan az alternatív queerek, és van a több tízezres felvonulás, ahol a nagy cégek osztogathatják a termékeiket. Itthon egy felvonulás van, ami politikai demonstráció és buli — gyakran érezzük a felvonuláson úgy, hogy ez a nyár legszabadabb napja, függetlenül attól, mi a szexuális orientációd vagy a nemi identitásod. Különben a queer szubkultúra mondhatni virágzik nyugaton, többen vannak, jobban szervezettek, nyilván nem szenvednek attól, hogy bezár egyik napról a másikra az a hely, ahova programot szerveztek volna, velünk ez idén előfordult. Viszont kicst úgy is működik nyugaton, mint a hipszterek: ez az új cool, és mivel kevesebb elnyomó dolog ellen kell lázadni, üresebb is az egész.
| ||
MN: Kövér László témában tett hozzászólásaira már többször felfigyeltetek. Nemrég azt mondta, hogy szerinte a normális homoszexuális nem tartja magát egyenrangúnak, Gulyás Gergely szerint meg önzés, ha egy gyereknek két apja van. Nektek mi az első gondolatotok ilyenkor?
Q: Azt, hogy mi sosem tartanánk beszédeket arról, hogy szerintünk üres élet az, amit csak jacuzziból nézett focimeccsekkel és Rolex-órákkal lehet kitölteni, szóval nekik sem kéne mások életét meghatározni. Jobb lenne, ha egyik kormány sem gondolná, hogy előírhatja embereknek, hogyan éljenek. A kormányoknak az volna a dolga, hogy az aktuális társadalmi csoportokat és berendezkedéseket támogassa, de ne szelektáljon aszerint, melyiket tartja többre a másiknál. Mindeközben arról se feledkezzünk meg, hogy ez a sok szép fehér heteró férfi elég sokszor inspirált már minket. Kövér genderőrületes beszédét használtuk is a 2016-os kiállításunkhoz, Szilvay Gergely egyenlő házasságot hihetetlen buta érvekkel támadó könyvének egyik része miatt lett a kakas a 2017-es Queeruption egyik jelképe. Nem panaszkodhatunk, termékeny itthon a politikai talaj.
MN: Elképzelhető, hogy valamelyik jövőbeli Queeruptionön péniszt is kereshetünk majd a Kossuth téren vagy bárhol máshol?
Q: A péniszkeresésben nem lenne semmi forradalmi, sőt — a világunk a férfi szexualitás körül forog, a férfiak akaratáról szól. Alabamában 24 férfi szavazta meg azt az abortusztörvényt, ami még vérfertőzés és nemi erőszak esetén is tiltja az abortuszt. Vulvákról beszélni, ábrázolni őket ellenben tabu, az iskolai felvilágosító órán még csak el sem hangzik, hogy van olyan, hogy női orgazmus. A tamponreklámban pedig világoskék színű és víz-állagú a “menstruációs vér”.
| ||
MN: Miért fontos nektek a melltartóégetés, amire állítólag a záróbulitokon sor kerül?
Q: Az öltözködés mint önkifejezési forma igenis fontos szerepet tölt be sokunk életében, de ennél is fontosabb az a kérdés, hogy mennyire létezhetünk szabadon a testünkben. A fesztivál fő vázát alkotó Distort the Rules című kiállítás központi témája a body positivity és az önreprezentáció, főként nők és nem-bináris művészek szemszögéből. Tervezünk egy beszélgetést is a queer önkifejezésről, a queer öltözködési jegyekről, hajviseletről, tetoválásról, illetve az ismert ciklikusságról: egy szubkultúra kitalál valamit, azt eleinte megveti a többség, majd beszivárog a mainstreambe, és onnantól fogva a szubkultúra kvázi rá van kényszerítve, hogy találjon magának valami újat.
MN: Az említett záróbulin a dühös nők dalaival "szórtok átkot a fuckboyok, softboyok, és sadboyok mérgező kultúrájára". Erről az jutott eszembe, hogy hogyan nézne ki ennek az eseménynek a gendertükrözése? Milyen lenne az, amikor a mainstream kódokat queer férfiak queerelik meg?
Q: Queer férfiaknak szerintem elsősorban a mainstream férfiszereppel kell foglalkozniuk. A saját jogosultségtudatukkal, a beléjük nevelt agresszív viselkedésmintákkal, és azzal, hogy hogyan köti őket is béklyóba a patriarchátus, mivel nem felelnek meg az előirányzott férfiképnek. A queer férfiak önkifejezése, feminin külső atribútumokkal való kísérletezése ugyancsak érdekes téma lehet. És úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy egy kevésbé erőszakos és korlátozó társadalomban éljünk, a férfiaknak el kell kezdeni foglalkozni a férfiszereppel.
| Jojó ovisként darukezelő akart lenni, de már nem emlékszik, ez miért nem jött össze. Meg akart volna tanulni dánul, de sajnos összejött egy sráccal, és miatta Franciaországba költözött, így maradt a francia. Később a japánnal és a koreaival is kacérkodott, az is kudarc. Meg akarta csinálni tavaly a Queeruption honlapját, a webdesign rész még ment, de a kódolásnál feladta. Emellett saját bevallása szerint arrogáns, türelmetlen és a csaja szerint túlzásba viszi a puffogást. Privátban egy reklámügynökségnél melózik. Viki oviban szemétszállító akarta lenni. A mai napig nem diplomázott le, mert iszonyatosan unatkozott az egyetemen, és elkezdett dolgozni. A csaja szerint túl sokat monologizál, ez gyakran túlgesztikulálással párosul. Neki is van dayjobja, HR-es, mert önkéntesmunkából nem lehet megélni. |
