magyarnarancs.hu: Egy prostitúcióról szóló beszélgetésen elég erős állításokat fogalmaztak meg Dobray György 1989-es K1 – Film a prostituáltakról című alkotásáról, amely a korabeli utcai strichelés részleteibe enged betekintést. Önök szerint a film hazudik, nem mutat hiteles képet a kor prostitúciójáról. Miért?
Léderer Pál: Arról, hogy a magyar társadalom hogyan kötődik ebben az időben a prostitúcióhoz, ez a film az égvilágon semmit nem mond; amit pedig bemutat, nevezetesen a prostitúciót, arról hazudik. A legalapvetőbb dolog ezzel kapcsolatban az, hogyan is néz ki a szegénység Magyarországon – ezt az egészet pedig kihagyták a filmből. Ezen kívül azt is problémásnak érzem, hogy a transzneműek bemutatása rendkívül aljas, az emberi méltóságot sértő és megalázó módon történik.
| ||
Diósi Pál: A film hazug volta jól megragadható abban a jelenetben, amikor Tarzan (az egyik főszereplő – Cs.E.E.) megpofozza prostituált párját, és közben nem tudja elnyomni őszinte vigyorát, amely tulajdonképpen leleplezi, hogy ez egy megjátszott jelenet (a film valódi prostituáltak és futtatók közreműködésével készült – Cs.E.E.). Ezzel a vigyorral Tarzan fityiszt mutat az egész társadalomnak. A szóban forgó kapcsolat is rettentő hazug módon jelenik meg, hiszen egy kedves szerelmi viszonyként van beállítva, ahol csak egy játékos pofon csattan el. Ezzel szemben a valóság az, hogy ha a lány nem tud elég pénzt letenni egy nap az asztalra, akkor olyan ütést kap, hogy a szekrényajtó adja a másikat. Ezek szörnyen álságos viszonyok, a rendszerváltás előtt sokan sportot űztek abból, hogy felváltva jártak a rendőrségre feljelenteni egymást. Engem egyébként annak idején felkért Dobray, hogy legyek a film szakértője, de visszautasítottam. Felvázolt ugyanis egy elképzelt jelenetet, miszerint egy Budapesten prostituáltként működő, vidékről elszakadt lányt követ a kamera hazáig, amikor is elmondja a szüleinek, hogy az a pénz, amit ő rendszeres támogatásként hazaküld, miből származik. Én nagyon sok lánnyal beszéltem a kutatásaim során, de ilyen fajta coming outról senki nem számolt be, nem beszélve, arról, hogy nem kerültek olyan helyzetbe, hogy bármit is haza tudjanak küldeni, mert a stricijük mindent elvett tőlük. A film készítője egy szociális mészárszéket álmodott meg, és én egyetlen jelenethez sem akartam adni a nevemet.
magyarnarancs.hu: Pedig több cikk is fontos forrásként hivatkozik például az ön kutatásai mellett a K filmekre.
Diósi Pál: Nézze, én annak idején olvastam olyan kritikát, amely azt állította, hogy az a jelenet, amikor főszereplő prostituált lebonyolít egy aktust (a nő mereven fekszik a férfi alatt és folyamatosan azt kérdezgeti, hogy mikor fog már végezni – Cs.E.E.), a magyar filmgyártás legmegrendítőbb szex jelenete. Szerintem ez messze távol áll a valóságtól.
| ||
Léderer Pál: Én több éven át tartottam szociológia szakosoknak a prostitúció társadalomtörténetéről szemináriumot, és azt láttam, hogy a lányok ennél a jelenetnél eltakarják a szemüket, de nem a megrendülés miatt, hanem mert annyira gusztustalannak tartják.
magyarnarancs.hu: Beszéljünk a korabeli valóságról. Milyen motivációkkal és történetekkel találkozott a prostituáltakkal készített interjúi során?
Diósi Pál: Direktbe senkitől sem kérdeztem meg, hogy miért csapott fel prostituáltnak, inkább arról faggattam őket, hogyan fedezték fel a szexualitásukat, milyenek voltak az első élményeik. Innen egyenes út vezetett el odáig, hogy elmondják, hogyan csöppentek ebbe bele. Egészen különböző történetek voltak: volt, akit a barátja adott el, de előfordult olyan is, akit a barátnője vitt ebbe bele, mondván, hogy minek ingyen csinálni, ha ezzel pénzt is lehet keresni. Ami közös volt a lányokban az az, hogy szinte mindegyik élt olyan praktikákkal, amelyek segítségével távol tarthatták magukat a megélt helyzettől. Van, aki ennek érdekében durván beszél a partnerével az aktus ideje alatt, vagy elvicceli az egészet, de akadt olyan is, aki annyi alkoholt fogyasztott, hogy teljesen eltompult az agya, egy lány pedig azt mesélte, hogy úgy tudta átvészelni a közösüléseket, hogy közben Villon verseket szavalt magában.
magyarnarancs.hu: A Rákóczi tér mitől lett ilyen emblematikus helye a prostitúciónak?
Diósi Pál: A rendszerváltás előtt Budapestnek egy nagyon rozzant, rossz társadalmi helyzetű emberek által sűrűn lakott része volt. De a Rákóczi tér prostitúcióval kapcsolatos történetének korábbi háttere is van, ugyanis a két világháború között, sőt még az első világháború előtt is jócskán voltak itt bordélyházak. Ezen kívül építészeti okai is vannak, hiszen talán ez az egyetlen majdnem zárt tér az egész nagykörút mentén, ahonnan sok irányba el lehet bújni.
| ||
magyarnarancs.hu: Minek köszönhető, hogy egy idő után megszűnt a tér e funkciója?
Diósi Pál: A rendszerváltás után szétspriccelt a prostitúció utcai ága is a város különböző pontjaira. A nyilvános strichelést elkezdték háttérbe szorítani az újsághirdetések, és különböző masszázs szalonok, amelyeknek nem titkolt üzleti profiljuk nem éppen a masszázs volt. Volt szerencsém kutatásaim során egy olyan családi házba eljutni, amely „Szemérmes Ajkak Masszázsszalon” néven működött. Itt arról készítettem felmérést, hogy mit tudnak a lányok az AIDS-ről. Szomorú tapasztalatom, hogy 17-18 éves fiatal lányoknak alapvető dolgokat kellett elmagyarázni ezzel kapcsolatban…
Léderer Pál: A Rákóczi térről még annyit, hogy az sosem volt egy elit hely, az ötvenes-hatvanas években is megvolt az a réteg, amely megengedhette magának, hogy a szállodai prostituáltakat – más néven a valutás kurvákat – vegye igénybe. A VIII. kerület e részére mindig is a szegényebb keresetű férfiak jártak. A rendszerváltás és később az internet nemcsak új lehetőségeket hozott a prostitúcióba, hanem toleránsabbá is tette a társadalmat e szakma iránt.
