„Hónapok óta több ezer embernek kinn kellene lennie” – Interjú a kéménymászó ligetvédő aktivistával

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2016.07.11 00:07

Lokál

Komáromy Gergely, zenésznevén Gregory Ras, a Ligetvédők egyik aktivistája a Közlekedési Múzeum kéményére mászva meghirdette a radikális, erőszakmentes ellenállást a környezetromboló „Liget projekttel” és a hatalmi önkénnyel szemben.

magyarnarancs.hu: Úgy tűnik, te vagy most a Public Enemy No.1. A Kossuth téren, az egészségügyisek demonstrációján a szervezők a beszéded után határozottan megkértek, hogy hagyd el a helyszínt, mert a rendőrök szerint kiemelten megfigyelt személy vagy, s mint ilyen, veszélyezteted az egészségügyesek eseményét. Elköszöntél, megköszönted, hogy ott lehettél.

Komáromy Gergely: Nem célom, hogy bárkinek problémát okozzak, Sándor Máriáéknak meg végképp nem! Tökjó fejek voltak, hogy megengedték, hogy a demonstrációjukon beszéljek. Én nem azért vagyok, hogy bajt okozzak. A kedvenc mantrám: LOKAH SAMASTAH SUKHINO BHAVANTU – legyen minden élőlény boldog, és én minden szavammal, gondolatommal, cselekedetemmel járuljak ehhez hozzá valamilyen formában.

magyarnarancs.hu: Amikor kicsúszott a számon, hogy a Ligetvédők vezetője vagy, hevesen tiltakoztál.

KG: A legsúlyosabb tévedés, hogy az emberek kineveznek valakit vezetőnek, és attól fogva az ő szavát lesik, hogy mit kell csinálni. Szerintem egyenrangúak közösségeként kell tekintünk magunkra. Mindenkinek van mit beletennie a közösbe. A zenekaromban valamennyire vezető vagyok, de a civil mozgalomban határozottan nem. Van egy jamaicai közmondás – mindenre van egy jó közmondásuk –, each one teach one. Mindenki tanító.

false

 

Fotó: Németh Dániel


magyarnarancs.hu: Legutóbb 10 órát töltöttél elzárva a XVI. kerületi kapitányságon békés polgári engedetlenségért: leültél a földre egy munkagép elé. Ahogy kiengedtek, már jöttél is vissza a Ligetbe.

KG: Itt alszunk azóta is néhányan a Liget-tábor előtti  járdán. Nem annyira kényelmes, mint a fogdában volt, annyira meg végképp nem, mint a jó kis baldachinos matrac a foglalt házunkban.

magyarnarancs.hu: Három hete, mikor befoglaltátok ezt az épületet, amit aztán közösségi házként üzemeltettek, vegán területté nyilvánítottátok.

KG: Hogy az erőszakmentességet kiterjesszük minden élőlényre, s hogy ezt az elvet átültessük a gyakorlatba. A fő feladat az erőszakmentes aktivizmus gyakorlása. Ilyen volt tavaly a közös ima szervezése a menekültekkel, vagy idén leülni a bontógép elé és imádkozni, vagy felmászni a kéményre. Mikor a 10 óra elzárás után visszaérkeztem a Ligetbe hajnalban a biztonsági szolgálat embereivel, azokkal, akik inzultáltak meg fizikai erőszakot alkalmaztak ellenünk, azzal kezdtünk foglalkozni, hogy valami békés, közös nevezőt találjunk.

magyarnarancs.hu: És mire jutottatok?

KG: Hogy mindannyian erőszakmentes kommunikációra vágyunk, és ezért nem hagyjuk a továbbiakban az egymás lemajmozását, lebuzizását, megpróbáljuk emberszámba venni egymást. Ilyen az én forradalmam.

magyarnarancs.hu: Azért volt azóta is konfliktusotok, azt mondtad.

KG: Volt, de megoldódott. Folyamatosan szóltunk ugyanis a posztoló rendőröknek, hogy tartassák be azokkal is a törvényt, akik a tilosban parkolnak a tábor előtt. Kiderült, hogy épp a biztiőrök parkoltak a tilosban. De mivel nem dörgöltem az orruk alá, hogy bocs’ srácok, beszoptátok, a tilosban parkoltatok, hanem váratlanul azt mondtam, hogy saját pénzből kifizetem a bírságukat, mert én nem őket akartam szívatni, hanem ligetvédőként az autók jogtalan ottléte ellen tiltakoztam…

magyarnarancs.hu: Könnyezni kezdtek?

KG: Bevallották, hogy na jó, csak figyelmeztetést kaptak, nem pénzbírságot. A tapasztalatom az, hogy azt kapom vissza a világegyetemtől, amit én beleteszek. Többszörösen. Az időm nagy részében önkéntesen dolgozom, jó ügyekért. Sok koncertem is karitatív – aztán egyszer csak jön egy telefon, hogy szevasz, egy fesztivál szervezője vagyok, nyomj egy koncertet, kétszáz euró + útiköltség, meg minden. Akárhova megyek, szeretnek, csodás emberek vesznek körül, csodás élmények érnek és cserébe semmi stresszes meló, soha.

false

 

Fotó: Németh Dániel


magyarnarancs.hu: Több eljárás is folyik ellened, dacára a sok jónak, amit tettél, teszel. Egy minap megszületett határozat szerint ötrendbeli „szabálysértésért” folyik eljárás ellened, és rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenségért 200 ezer forint bírságot szabtak ki rád.

KG: A pénz csak illúzió. Amúgy tavaly is büntetőeljárást kezdeményeztek ellenem, mikor tetten értek, hogy az uszító plakátra azt írtuk: Magyarországra kell a mosoly. De már az ügyészség visszadobta az ügyemet, mert a rendőrök jogtalanul intézkedtek ellenünk.

magyarnarancs.hu: Jamaicából érkeztél a Ligetbe.

KG: Tavaly jött az életembe Jamaica, ahová zenészként jutottam el. Egy pozsonyi fesztivál szervezője, egy barátom hívott meg.

magyarnarancs.hu: Az akkori jamaicai utadról hazatérve mentél ki a menekültek közé a Keleti pályaudvarhoz.

KG: Menekültellenes propagandaplakátok fogadtak, mikor megjöttem. Próbáltam segíteni az elcsigázott embereknek, fizikailag, lelkileg, ahogy csak tudtam. Zenéltünk is együtt.

magyarnarancs.hu: Akkor rongálásért indítottak ellened eljárást az átszövegezett plakát miatt. Ekkor kerültél először a nyilvánosság elé mint civil jogvédő?

KG: Tulajdonképp igen, bár már addig is sok mindenért kiálltam, de inkább beleszürkülve a tömegbe.

false

 

Fotó: Németh Dániel


magyarnarancs.hu: Egy interjúban mesélted, hogy a menekültekkel is közös imádkozást szerveztél, mint ahogy a Liget-tárbor kiürítésekor is néma imádkozással ültél a munkagép elé. Meg azt is mondtad, hogy ne aggódjunk érted, mert rád felülről vigyáznak.

KG: Ha az a kérdés, hogy vallásos vagyok-e, akkor röviden: a szeretet a vallásom. A raszta egyébként nem annyira vallás, mint inkább életmód. Amit Jézus jelent valójában vagy Sziddhárta, vagy a hozzám közelebb álló Gandhi, vagy Martin Luther King, mind olyan inspiráló példák, melyek a legnagyobb hatással voltak az emberekre. Ők spirituálisan is erősek voltak, miközben erőszakmentességet hirdettek. Idén március 17-én én még  javában stúdióztam Jamaicában, amikor a Ligetvédők már megfogalmazták az alkotmányukat, aminek az egyik első pontja az erőszakmentesség volt. Hazajöttem és azt mondtam: ez az én mozgalmam.

magyarnarancs.hu: A ligeti demonstrációkat megelőző tüntetések azzal a zárszóval értek véget: menjetek haza békével!
KG: Én azt mondom, hogy mindenki jöjjön ide – békével! Első lépésként radikálisan ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból, és addig menni, ameddig az erőnk engedi, akár még az írott törvénnyel is szembemenve, de szigorúan erőszakmentesen.

magyarnarancs.hu: Mit szóltál a legutóbbi megmozduláshoz?

KG: Hogy idejött végre kétezer ember, az jó volt. De az, hogy tíz órával később, mikor kiengedtek minket a rendőrségi fogdából, és este 11 után már szinte senkit nem találtunk itt, hogy ennyi idő alatt megelégelték az emberek a szabadságharcot…

magyarnarancs.hu: Csalódtál?

KG: Meglepődtem, hogy ilyen hamar feladták. A Ligetvédők zászlóján ott van a Ligetvédők mottója: a belenyugvás a legnagyobb ellenségünk! Mindenkinek pontosan ugyanakkora, egyszemélyes felelőssége van abban, hogy milyenné válik a világ.

magyarnarancs.hu: Miért van ez máshogy például a franciáknál, akik akár hetekig kinn vannak tömegével az utcán?

KG: Most mondta valaki, hogy a franciák bármiben képesek meglátni a Bastille-t. Nekünk viszont most azzal kell szembenéznünk, hogy az, hogy kitették a Ligetvédők aktivistáit a táborból,  hogy megindultak a munkagépek, az nem a kormány, nem is a rendőrség vagy a biztonságiak hibája. Az súlyosan a budapesti lakosok hibája. Hónapok óta több ezer embernek kinn kellene lennie. Ha az a pár száz rendőr, aki kijött ellenünk, háromezer embert talál itt és nem harmincat, akkor három hét alatt se tesznek ki, nem hogy három óra alatt.

magyarnarancs.hu: Hol szívtad magadba ezt az energiát?

KG: A szüleim mindketten pestiek voltak, igazi belvárosi gyerekek, de miattunk – hárman vagyunk testvérek – kiköltöztek Gödöllőre, hogy mi zöld környezetben nőjünk fel. Mikor az ELTE szociológiára kezdtem járni, akkor költöztem Pestre.

magyarnarancs.hu: Elvégezted a egyetemet?

KG: Elvégeztem, abszolváltam, de nem diplomáztam.

magyarnarancs.hu: Zenészként tudod fenntartani magad?

KG: Is. Voltam már animátor, szállodában, Cipruson, Londonban vegán bárban dolgoztam, itthon is egy krisnás vega helyen. Amíg egyetemre jártam, volt egy-két szociológiai munka, amiben részt vettem.
magyarnarancs.hu: A családból jön ez a felelősségvállalás?

KG: Hogy a tetteim összhangban legyenek az értékrendemmel, ez igen, abszolút így neveltek, mindkét szülőm ilyen. Édesanyám a Kalyi Jag alapítványi iskolában tanár, az egy cigány alapítványi iskola hátrányos helyzetű gyerekeknek. Édesapám kedvenc mondása egyébként ez volt: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ő első generációs értelmiségi, „alulról jött”, de műfordító lett, ő fordította például a Szputnyik szívecskémet Murakami Harukitól. A nagyfaterom, Isten nyugosztalja, ’56-ban valahol vidéken felmászott egy épület tetejére, és kitűzte a lyukas zászlót.

Neked ajánljuk