Az ország legfejlettebb települése az áthaladó autós felől nézve hatalmasra duzzadt falu. A domboldalak viszont jómódú kertvárost sejtetnek. Tízezres nagyságrendben fordulnak meg naponta emberek a huszonötezer lakosú kisváros területén anélkül, hogy ez feltűnne nekik, miközben az M1-M7-es autópálya két oldalára felfűzött áruházakban vásárolnak.
Piktortégla-üregek: a Budai-hegység térképe tünteti fel ezt az elnevezést. Csillebérc felől vezet jelzett turistaút a hegyoldalba vájt járatok felé, be is lehet hatolni némelyikbe. Az innen bányászott agyagból ("budai földből") összegyúrt téglákat valamikor budaörsi mesterek készítették a szobafestők számára, akiknek ez volt az alapozóanyaguk. Mindez már ipartörténet, befejezett múlt.
A folyamatos múltat akkor élhetjük át, ha vonaton utazunk Budaörsre. A vágányok sokasága egykor a Kelenföldi pályaudvar tehermentesítésére épült. A személyvonatok peronja puszta, töredezett beton. Az omlatag állomásépületet már a jegypénztár is elhagyta egy alacsony melléképületből ki-alakított büfé kedvéért. A látszat csal: állítólag ezres nagyságrendben szállnak le-föl az ingázók Tatabánya, Bicske, de Budapest felől is. Kint, az állomás előtt egy-két ide-tévedt bevásárlókocsi. Távolabbról hátsó felüket mutatják a szupermarketek. A helyben lakók inkább autóval járnak el: ezer főre 468 személygépkocsi jut, ami országos rekord.
Az autópálya megépítése már önmagában is új irányt szabott Budaörs fejlődésének, átrendezte a határát. A mellé települő ipari, kereskedelmi és szolgáltató-, kisebb, nagyobb és még nagyobb cégek helyfoglalása pedig lezárta a múltat, amelyre a település belső utcái is inkább csak skanzenszerű zárványként emlékeztetnek. A helynevek, mint Csiki-hegyek, Törökugrató, Huszonnégyökrös-hegy, egykorvolt falvakra, bizonyos mondatöredékekre utalnak, az pedig, hogy a település német neve Wudersch, egykori elhallás, kiejtési variáns lehet. Tény viszont, hogy a török kori elnéptelenedés után
németekkel telepítette be
a területet a Zichy (állítólagos eredeti görög nevén Ziszisz) család. Az országos érdeklődés homlok-terébe egyetlen ízben emelkedett, mégpedig a IV. Károly-féle királypuccshoz fűződő 1921-es budaörsi csata tragikusan abszurd eseményeivel.
A budaörsi svábok először a borukkal jelentek meg a piacon, a XIX. század végi filoxérapusztítás után már inkább gyümölcstermelőkként szereztek hírnevet, miután átálltak a - külön erre a célra kialakított "szőlőszobában" tavaszig is eltartott - csemegeszőlő termesztésére. Meg hát a híres budaörsi őszibarack! A szókapcsolat mára jóformán értelmét vesztette - ugyan hol teremne ilyesmi néhány, úgy maradt zártkerten kívül? -, pedig bizonyos, helyben palackozott keserűvízfajták mellett ez volt a legfontosabb helyi márkanév. Százötven fős, háború előtti kötőüzem, valaha a Gellért tértől Budafokon, Budakeszin át Törökbálintig vezető HÉV-vonal - az utóbbinak még őrzi a nyomát a 41-es villamos külső vonalszakasza.
A svábok nagy többségét 1946-47-ben kitelepítették, és ezzel Budaörs hagyományos társadalmi arculata is elveszett. Az újat pedig mára a többnyire Budapestről idetelepült kertvárosi (a környező domboldalakon építkező, valamint a kamaraerdei) és lakótelepi népesség határozza meg. Az alvóváros címkét azonban Wittinghoff Tamás polgármester nem tartja indokoltnak. "Kétségtelen, hogy a rendszerváltáskor minden ugyanúgy volt, mint a többi agglomerációs települé-sen: tíz százalék fölötti munkanélküliség, egy ingerszegény, gyenge infrastruktúrájú település hiányos intézményhálózattal, hatalmas adósságokkal. Most egy százalék körül van a munkanélküliség. Többen járnak ide dolgozni, mint innen a fővárosba. Számos olyan munkahely települt a városba, amely nagyon kvalifikált munkaerőt igényel. A szórakozási, kulturális lehetőségek terén kell még sokat tennünk, de ebben a tekintetben úgysem tudunk a fővárossal versenyezni. Jó, hogy van egy Játékszínünk, de ez nem lehet versenytársa Budapest színházi kínálatának. Már másodszor volt itt dzsesszfesztivál, tehát pár dolog beindul, ami részben civil kezdeményezés, részben az önkormányzat is tudja támogatni. Úgyhogy alvóvárosnak már nem nevezném, vagy ha igen, sok alvóváros boldog lenne, ha ilyen lehetne."
Wittinghoff is kívülről érkezett, és 1991 óta áll a budaörsi önkormányzat élén. Ha számít valamit az ilyesmi - és a helyi politizálásban talán még számít -, ebben a városról mint olyanról vallott nézetei is szerepet játszhatnak. Mi teszi tehát a várost? "Az, hogy miként tudja kiszolgálni a lakóit, milyenek az iskolái, az egészségügyi ellátása, az egyéb intézményi ellátottsága. Meg hát a közterületek állapota." Ez utóbbi vonatkozásban kétségkívül csak néhány ferdén álló utcai virágtartó láda sutaságát sikerül fölemlíteni a főutca mégoly tüzetes és kötözködésre kész vizsgálata után.
A legsúlyosabb problémaként egy üdülőövezeti településrész helyzetét nevezi meg a polgármester, "amelyet még a tanácsi időkben parcelláztak föl esztelenül. Hihetetlenül meredek, nincsen semmilyen közmű, mégis építkeztek oda, és a tulajdonosok részéről hatalmas nyomás nehezedik ránk, ami érthető, de egyszerűen megoldhatatlan, mert amit itt vízvezetékre, csatornázásra kellene költeni, az több milliárd forintra rúgna." A múltbeli hibát kijavítani már nem lehet, ez a probléma tehát prob-léma marad - legfeljebb önerős konstrukciók jöhetnek szóba. A város egyébként eljutott befogadó-képessége határáig, még egy száz négyszögöl alatti, nem túl jó helyen lévő építési telket sem kínálnak tízmillió alatt.
Az 1986-ban városi rangra emelkedett település főutcáján mostanában kezdenek látszódni a városias jelleg érdekében tett erőfeszítések nyomai, habár a fejlettségi rangsor első helyéhez természe-tesen kellettek a kiemelkedő inf-rastruktúra-mutatók is. Nem látszik, mert a föld alatt van, de a vízhálózat például több mint 98 százalékos lefedettséget biztosít. Az egykori büszke, nagykapus sváb házak többsége új keletű kereskedelmi funkciójának megfelelően átépült, alig maradt valami az eredeti arányokból, eleganciából. A lakótelep meg hát mégiscsak lakótelep, még ha az élhetőbb fajtából is.
Ami viszont nemcsak a számok alapján, hanem látványban is kiemeli Budaörsöt az évtizedek során formátlanná és jellegtelenné fejlesztett kisvárosok közül, az az októberben átadott új városháza, amelybe észrevehetetlenül beleolvasztották a régi tanácsháza-pártház borzalmat. Lelkesült hangú építészeti elemzést érdemel belépésre invitáló,
agoraszerű, oszlopsoros
előterével, szintén kifelé nyitott belső udvarával, tág belső tereivel, az pedig, hogy az ügyfelet az aulában halk dzsessz fogadja, nem éppen a szokványos hazai adminisztráció-felfogásról tanúskodik. Mintha valóban a XXI. századi Európában járnánk - mint később kiderül, egy fillér európai támogatás nélkül. "Országos, nyílt tervpályázatot hirdettünk úgy, hogy a bírálóbizottságban nem mi voltunk többségben. Na most, szerintem ilyen nincsen - hatalmas rizikót vállaltunk. Amikor megláttam a győztes tervet, először megijedtem, aztán rájöttem, hogy nagyon jól megoldották a feladatot." Zsuffa Zsolt és Kalmár László tervei alapján megszületett tehát a Közösségi Városháza, a hivatali időn kívül különféle rendezvények, koncertek helyszíneként. Kávézó, étterem is nyílhat az épületben, amelynek hátsó szárnyához egy a környezetbe simuló szabadtéri színpadféle csatlakozik. "Egyrészt attól közösségi, mert arra törekszünk, hogy az önkormányzat működésébe is minél jobban be tudjuk vonni az embereket, hogy minél jobban elérhetőek legyünk - internetes ügyintézéssel például. Van már posta, gyermekmegőrző, az előcsarnokban számítógépről is el lehet indítani egyes ügyeket, és egyszerűen internetezni is lehet. Egyébként WIFI-vel is be van sugározva az épület környéke. A másik része a dolognak, hogy az épület kulturális rendezvények helyszínéül is szolgál."
A polgármesteri iroda tetőkert-re nyílik. Vendégként szívesebben bámulja az ember a sziklás dombokat, mint az autópálya irányában a szögletes raktárépületeket, amelyek beszorítják a várost. A sok pénz viszont onnan érkezik. Milliárdos adóbevételekből könynyű nagyvonalúnak lenni - sok-sok szegény település vezetői gondolják így alighanem. Ha viszont könnyű, akkor nemcsak lehet, de kell is. Gördeszkapálya elkészültéről számol be a városházi honlap. Cseh Tamás, Pege Aladár lép fel az új épületben. Kis dolgokból szövődik az a valami, ami a várost élhetővé teszi. A kis dolgokat viszont a kemény tények támasztják alá: hat és fél milliárdnyi adóbevétel, csak iparűzési adóból öt és fél milliárd forint (2004-ben). Ilyen adottságokkal már be lehet rendezni egy kellemes, élhető, szolgáltató várost.
