Kiállítás

Játszósdit játszani

Feudaly Termékbemutató

  • - kovácsy -
  • 2006. február 16.

Lokál

Új társasjáték a magyar piacon: "A játékban a kárpótlási jegyek kiosztása után máris megkezdődhet a cégek felvásárlása, később székházakat építhetünk, végül pedig a megfelelő hatalom birtokában bársonyszéket is szerezhetünk. A győztes az, aki a koronát beviszi a Parlamentbe. (...)

A média-mezőre lépve friss hírekről olvashatunk, és újra átélhetjük azt, ami eddig egy szűk elit kiváltsága volt. Az elmúlt 15 év eseményeit így a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk. Ráadásul mindezt az otthonunkban, barátaink társaságában!" Igen, egy vérvalódi termékleírásnak nagyjából így kell kinéznie.

Az érdeklődő nagyközönség fehérbornak, népviseletes hoszteszek jelenlétének, reménybeli tombolanyereményeknek és ismerősök felbukkanásának örülhet, az egyik falra kifüggesztett játszótáblához a tömegben alig lehet hozzáférni, de a szétbontott és bekeretezett, jó ízlésű iróniával gagyira vett grafikai elemekből is tanulmányozni lehet a mai magyar élet visszásságait derűs és elfogulatlan, irányzatosságtól mentes káosszá leképező koncepciót. A termék nevében szereplő feudalizmus kifejezés ugyanis lendületes fogalmi nagyvonalúsággal a jelenkori Magyarországra utal, ahol "a demokrácia és szabadság korában is javában tart az uram-bátyám bratyizás és a vállveregetős mutyizás. Ami korábban kényszernek is tűnhetett, arról mára kiderült, hogy közös játszma." A helyzetelemzés részleteit illető tartalmi és értékelésbeli aggályaink aligha szórakoztatnák a megjelenteket, jobban tesszük hát, ha nagyvonalúan átsiklunk rajtuk, és Forgács Kristóf, Forgács Bálint és László Kiss Dezső munkájának poéndús részletein szórakozunk inkább: a horribilis címletű bankjegyeken mai nagyjaink

feszítenek atillában,

Szent Korona billeg a Parlament tetején, a Szőke Olaj Benzinkútnál értelemszerűen csábos szőkeség feszít típus pózban és megbízhatóan rossz képminőségben.

A játéktípus amerikai eredetije számos csűrés-csavarást átélt már. A Monopoly az 1929-től tartó Nagy Válságnak a terméke (az egyszerűség kedvéért most figyelmen kívül hagyva a korai szellemi elődöket, mint például a Henry George haladó szellemű földértékadó-elméletét népszerűsítő The Landlord's Game-et és társait). A játék feltalálója egy bizonyos Charles Darrow volt, munka nélküli ügynök, alkalmi vállalkozó, aki állapotos felesége ernyedt tiltakozása mellett a konyhaasztal viaszosvászon abroszára rajzolta föl emlékezetből a bőségesebb esztendők családi nyaralásai színhelyének, Atlantic Citynek az utcáit. Ha nem lett volna válság, a rokonok és ismerősök aligha értek volna rá órákig játszani Darrow-éknál, így viszont lassan híre ment a dolognak, a feltaláló pedig már nem győzte egyedül a barkácsolást, érdeklődni kezdtek boltok, majd egész üzlethálózatok stb. stb. Végül megvette az ötletet egy nagy játékgyár, Darrow pedig milliomos lett a jutalékokból.

A folytatás már az utánzások és kreatív továbbfejlesztések története különböző városokra szabott változatokkal és különféle extremitásokkal. A holland Homonopolis tábláján amszterdami melegklubok sorakoznak, egy közelmúltbeli kanadai változatban marihuánamezők cserélnek gazdát, és feljelentő szomszédok ármánya fordít a szerencsén. Természetesen nem hagyhatjuk említetlenül a magyar verziókat sem, elsőként a két világháború közötti, pengőben dolgozó Capitalyt. Úgy hírlik, ennek is comebackje van, de a szocialista eszmei vértezetben pompázó Gazdálkodj okosan! - majd ennek Takarékoskodj! néven futó leszármazottja - hozza igazán a korhangulatot. Vegyük például az egyik "szerencsekártya" hátbavágósan játszi-fenyegető szövegét: "Jól szeretnél mulatni?

No, tessék!

Lépj a 9-es mezőbe, és fizess 800 Ft-ot." Bezzeg a beutaló egy siófoki üdülőbe a töredéke ennek, a szervezett visegrádi hajókirándulás pedig ingyenes.

Nos, ehhez képest a Feudaly kegyetlen világában a való élet, a közelmúlt tényei szabályozzák az egyén sorsát: "Elfelejtettél elhatárolódni szélsőséges politikai partneredtől. Menj vissza három mezőt!" Vagy: "Rágalomhadjáratra költötted az adófizetők pénzét. Egy telkedre bársonyszéket kapsz." Persze mindez csak vicc. A Feudaly nincs, csak úgy csinálunk, mintha lehetne, jelezzük tehát, hogy akár lehetne is. Kiállításon vagyunk ugyanis. Maga a termékbemutató, ezen belül mi is részei vagyunk a műnek, meg a sok játékpénz eldobálása puszta játékból, továbbá a tombola, a reklámfilm, a kamerák. Mindaz, amit a kamerák felvettek, a tévécsatornák pedig lejátszottak. És e cikk közvetítésével része a műnek, a játéknak a kedves olvasó, tehát ön is, akit ez a tény minden bizonnyal felvillanyoz, amint éppen ide, az utolsó sorhoz ér.

 

Liget Galéria, Bp. XIV., Ajtósi Dürer sor 5., február 18-ig

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.