Kiállítás

Játszósdit játszani

Feudaly Termékbemutató

  • - kovácsy -
  • 2006. február 16.

Lokál

Új társasjáték a magyar piacon: "A játékban a kárpótlási jegyek kiosztása után máris megkezdődhet a cégek felvásárlása, később székházakat építhetünk, végül pedig a megfelelő hatalom birtokában bársonyszéket is szerezhetünk. A győztes az, aki a koronát beviszi a Parlamentbe. (...)

A média-mezőre lépve friss hírekről olvashatunk, és újra átélhetjük azt, ami eddig egy szűk elit kiváltsága volt. Az elmúlt 15 év eseményeit így a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk. Ráadásul mindezt az otthonunkban, barátaink társaságában!" Igen, egy vérvalódi termékleírásnak nagyjából így kell kinéznie.

Az érdeklődő nagyközönség fehérbornak, népviseletes hoszteszek jelenlétének, reménybeli tombolanyereményeknek és ismerősök felbukkanásának örülhet, az egyik falra kifüggesztett játszótáblához a tömegben alig lehet hozzáférni, de a szétbontott és bekeretezett, jó ízlésű iróniával gagyira vett grafikai elemekből is tanulmányozni lehet a mai magyar élet visszásságait derűs és elfogulatlan, irányzatosságtól mentes káosszá leképező koncepciót. A termék nevében szereplő feudalizmus kifejezés ugyanis lendületes fogalmi nagyvonalúsággal a jelenkori Magyarországra utal, ahol "a demokrácia és szabadság korában is javában tart az uram-bátyám bratyizás és a vállveregetős mutyizás. Ami korábban kényszernek is tűnhetett, arról mára kiderült, hogy közös játszma." A helyzetelemzés részleteit illető tartalmi és értékelésbeli aggályaink aligha szórakoztatnák a megjelenteket, jobban tesszük hát, ha nagyvonalúan átsiklunk rajtuk, és Forgács Kristóf, Forgács Bálint és László Kiss Dezső munkájának poéndús részletein szórakozunk inkább: a horribilis címletű bankjegyeken mai nagyjaink

feszítenek atillában,

Szent Korona billeg a Parlament tetején, a Szőke Olaj Benzinkútnál értelemszerűen csábos szőkeség feszít típus pózban és megbízhatóan rossz képminőségben.

A játéktípus amerikai eredetije számos csűrés-csavarást átélt már. A Monopoly az 1929-től tartó Nagy Válságnak a terméke (az egyszerűség kedvéért most figyelmen kívül hagyva a korai szellemi elődöket, mint például a Henry George haladó szellemű földértékadó-elméletét népszerűsítő The Landlord's Game-et és társait). A játék feltalálója egy bizonyos Charles Darrow volt, munka nélküli ügynök, alkalmi vállalkozó, aki állapotos felesége ernyedt tiltakozása mellett a konyhaasztal viaszosvászon abroszára rajzolta föl emlékezetből a bőségesebb esztendők családi nyaralásai színhelyének, Atlantic Citynek az utcáit. Ha nem lett volna válság, a rokonok és ismerősök aligha értek volna rá órákig játszani Darrow-éknál, így viszont lassan híre ment a dolognak, a feltaláló pedig már nem győzte egyedül a barkácsolást, érdeklődni kezdtek boltok, majd egész üzlethálózatok stb. stb. Végül megvette az ötletet egy nagy játékgyár, Darrow pedig milliomos lett a jutalékokból.

A folytatás már az utánzások és kreatív továbbfejlesztések története különböző városokra szabott változatokkal és különféle extremitásokkal. A holland Homonopolis tábláján amszterdami melegklubok sorakoznak, egy közelmúltbeli kanadai változatban marihuánamezők cserélnek gazdát, és feljelentő szomszédok ármánya fordít a szerencsén. Természetesen nem hagyhatjuk említetlenül a magyar verziókat sem, elsőként a két világháború közötti, pengőben dolgozó Capitalyt. Úgy hírlik, ennek is comebackje van, de a szocialista eszmei vértezetben pompázó Gazdálkodj okosan! - majd ennek Takarékoskodj! néven futó leszármazottja - hozza igazán a korhangulatot. Vegyük például az egyik "szerencsekártya" hátbavágósan játszi-fenyegető szövegét: "Jól szeretnél mulatni?

No, tessék!

Lépj a 9-es mezőbe, és fizess 800 Ft-ot." Bezzeg a beutaló egy siófoki üdülőbe a töredéke ennek, a szervezett visegrádi hajókirándulás pedig ingyenes.

Nos, ehhez képest a Feudaly kegyetlen világában a való élet, a közelmúlt tényei szabályozzák az egyén sorsát: "Elfelejtettél elhatárolódni szélsőséges politikai partneredtől. Menj vissza három mezőt!" Vagy: "Rágalomhadjáratra költötted az adófizetők pénzét. Egy telkedre bársonyszéket kapsz." Persze mindez csak vicc. A Feudaly nincs, csak úgy csinálunk, mintha lehetne, jelezzük tehát, hogy akár lehetne is. Kiállításon vagyunk ugyanis. Maga a termékbemutató, ezen belül mi is részei vagyunk a műnek, meg a sok játékpénz eldobálása puszta játékból, továbbá a tombola, a reklámfilm, a kamerák. Mindaz, amit a kamerák felvettek, a tévécsatornák pedig lejátszottak. És e cikk közvetítésével része a műnek, a játéknak a kedves olvasó, tehát ön is, akit ez a tény minden bizonnyal felvillanyoz, amint éppen ide, az utolsó sorhoz ér.

 

Liget Galéria, Bp. XIV., Ajtósi Dürer sor 5., február 18-ig

Figyelmébe ajánljuk