A virág a helyén van - Zöld vadművelet

  • - legát -
  • 2008. június 26.

Lokál

Országos akció indult június 5-én, a környezetvédelmi világnapon: húsz település ötvenhét gerillakertész-csapata látott munkához, hogy az éj leple alatt virágültetéssel vagy egyéb szépítéssel takarja el környezete tájsebeit. A Lágymányos zöldvadz/Lágymányos guerillaz nevű budapesti csapat egyik "bevetését" nyomon követtük.

Országos akció indult június 5-én, a környezetvédelmi világnapon: húsz település ötvenhét gerillakertész-csapata látott munkához, hogy az éj leple alatt virágültetéssel vagy egyéb szépítéssel takarja el környezete tájsebeit. A Lágymányos zöldvadz/Lágymányos guerillaz nevű budapesti csapat egyik "bevetését" nyomon követtük.

*

"Arról szól az egész, hogy mindenki megmozdítja a kisujját, hogy egy kicsit normálisabban nézzen ki a környék, ahol él, és az utca, amin sétálni szokott hazafelé. Olyan, mint a graffiti, csak virágokkal." Így foglalják össze a Hegyalja rockfesztivál szervezői Zöld vadművelet akciójukat, amit először tavaly rendeztek meg. Akkor még csak négy helyszínen (Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza) okoztak meglepetést a gerillakertészek, most viszont - a harsányabb és hatékonyabb propagandának köszönhetően - olyannyira megnőtt a jelentkezők száma, hogy már a "gerillakertészeti világrekord" szókapcsolat is előkerült. De ez legyen a legnagyobb bajunk.

"Nagyon szimpatikus volt az a gerillakertész-megmozdulás, amit a Kultiplex bezárását követően csináltak. A Zöld vadműveletbe a neten futottam bele. Hároméves korom óta lakom a Körtér mellett. Napközben elültettem a virágokat, az akció pedig annyi lesz, hogy elmegyünk a 4-es villamos végállomására, és az utasbódéra odadrótozzuk a ládákat. Inkább afféle gesztusnak szánjuk, bár reméljük, nem szedi le őket a BKV.

Ez már a harmadik akciónk

Az előző kettő komolyabb volt: a Fehérvári úton, a Bocskai út és az Eszék utca között van néhány kör alakú földterület, ahol valaha fa lehetett. Egy-kettő még megvan, ahol viszont már nincs, az teljesen elhanyagolt, belepte a gaz - csikkek, szemét mindenütt. Nos, ezeket igyekeztünk rendbe hozniÉ" - ezt már Edina, idegenforgalmiközgazdász-hallgató, a Lágymányos zöldvadz/Lágymányos guerillaz vezetője mondja, miközben társaival - Danival (leendő programtervező matematikus), Előddel (rendszerinformatikus) és Lajossal (vezető elemző egy kommunikációs tanácsadó cégnél) - egy nyolcadik kerületi presszóban várják, hogy csillapodjék a Múzeumok éjszakája okozta csatazaj, és nyugodtan megközelíthessék a kiszemelt objektumot.

Egyikük sem izgatott, de még akkor sem, amikor a témáról kezdünk beszélgetni. Nem tartoznak a vadulós zöldek közé, szelektíven gyűjtik a szemetet, villamossal közlekednek, de egyikük sem láncolná magát egy atomerőmű kerítéséhez. Dani azért elmeséli, hogy egyszer a barátai teljes vegyvédelmi szerelésben keresték fel az egyik gyorséttermet. "Képzelheted a hatást! Csak akkor vezette ki őket a biztonsági őr, amikor egy sült krumplit próbáltak belegyömöszölni egy kémcsőbe." Egyébként nincsenek illúzióik, legfeljebb abban reménykednek, hogy az előző akcióik során ültetett virágok a helyükön maradnak, nem lopja el őket senki. "Először még az éj leple alatt, kicsit félve ültettünk, de tegnap már világosban - mondja Edina. - Gyakorlatilag minden második ember odajött, érdeklődött, megdicsért. Volt, aki beállt segíteni. Az ott élő hajléktalanok megígérték, hogy vigyáznak rá."

A villamosmegállós kaland ötlete onnan jött, hogy sok kritika érte az üvegből készült építményeket: átfúj rajtuk a szél, nyáron "áttüzesíti" őket a nap. Edina abban bízik, hogy növényei idővel futni kezdenek, és árnyékosabbá teszik a üvegtetőt, de látszik rajta, hogy ezt azért ő sem gondolja komolyan. "Egy szimbolikus dologról van szó, aminek az a lényege, hogy ne csak a Demszkytől várd el, hogy szép legyen a város, tegyél is érte valamit - mondja Lajos. - Ha kiültetsz három muskátlit, és a jövő héten ellopják, akkor annyi, de legalább három napig látták, hogy ott van. Te most cikket írsz erről, mások is írnak róla, a csapatok fényképeznek, videóznak, dokumentálva lesz a dolog. És ha van nyoma, hogy ilyesmi történt, az valamiféleképpen előremutató."

Éjjel kettőkor indulunk a célpont felé, útba esik a Fehérvári út, az előző napok "műveleti tevékenysége" háborítatlanul zöldell, ráadásul profi munkának látszik. "Talán azért nem nyúlt hozzá senki, mert 'hivatalosnak' gondolják - jegyzi meg Előd -, túlságosan szép."

Előbb Edinához megyünk, a virágosládák már ki vannak készítve, majd irány a megálló. Sehol egy lélek, a semmiből előbukkanó villamos (fél háromkor!) csak látomás lehet. Pillanatok alatt elkészülnek, még arra sincs idő, hogy elgondolkodjanak rajta, hogy most izgulniuk kellene, vagy mégsem. A fiúk bakot tartanak, Edina az üvegkalitka tetejére rakja a növényeket. Két perc alatt végeznek, de ebben már benne van, hogy a végállomás végében álló kőépítményre is kerül egy láda. "Direkt olyan virágokat választottam, amelyek bírják a strapát, mert ide senki nem fog felmászni, hogy meglocsolja őket - mondja Edina. Inkább azért aggódik, hogy nem kellene-e rögzíteni a ládákat. A fiúk szerint felesleges.

Szerintünk is. Másfél nappal az akció után a virágok a helyükön vannak, sőt mintha nagyobbak lennének. Talán mégis befutják a karriert, amit a gerillák szántak nekik. Mert mit is mondott egyikük indulás előtt? "Az első Critical Massnak még csak pár résztvevője volt, a mostaninak több tízezer. Ha a gerillakertészet csak fele ilyen népszerű lesz - és miért is ne lehetne pár év múlva? -, máris virágba borul az egész város."

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.