Országos akció indult június 5-én, a környezetvédelmi világnapon: húsz település ötvenhét gerillakertész-csapata látott munkához, hogy az éj leple alatt virágültetéssel vagy egyéb szépítéssel takarja el környezete tájsebeit. A Lágymányos zöldvadz/Lágymányos guerillaz nevű budapesti csapat egyik "bevetését" nyomon követtük.
*
"Arról szól az egész, hogy mindenki megmozdítja a kisujját, hogy egy kicsit normálisabban nézzen ki a környék, ahol él, és az utca, amin sétálni szokott hazafelé. Olyan, mint a graffiti, csak virágokkal." Így foglalják össze a Hegyalja rockfesztivál szervezői Zöld vadművelet akciójukat, amit először tavaly rendeztek meg. Akkor még csak négy helyszínen (Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza) okoztak meglepetést a gerillakertészek, most viszont - a harsányabb és hatékonyabb propagandának köszönhetően - olyannyira megnőtt a jelentkezők száma, hogy már a "gerillakertészeti világrekord" szókapcsolat is előkerült. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
"Nagyon szimpatikus volt az a gerillakertész-megmozdulás, amit a Kultiplex bezárását követően csináltak. A Zöld vadműveletbe a neten futottam bele. Hároméves korom óta lakom a Körtér mellett. Napközben elültettem a virágokat, az akció pedig annyi lesz, hogy elmegyünk a 4-es villamos végállomására, és az utasbódéra odadrótozzuk a ládákat. Inkább afféle gesztusnak szánjuk, bár reméljük, nem szedi le őket a BKV.
Ez már a harmadik akciónk
Az előző kettő komolyabb volt: a Fehérvári úton, a Bocskai út és az Eszék utca között van néhány kör alakú földterület, ahol valaha fa lehetett. Egy-kettő még megvan, ahol viszont már nincs, az teljesen elhanyagolt, belepte a gaz - csikkek, szemét mindenütt. Nos, ezeket igyekeztünk rendbe hozniÉ" - ezt már Edina, idegenforgalmiközgazdász-hallgató, a Lágymányos zöldvadz/Lágymányos guerillaz vezetője mondja, miközben társaival - Danival (leendő programtervező matematikus), Előddel (rendszerinformatikus) és Lajossal (vezető elemző egy kommunikációs tanácsadó cégnél) - egy nyolcadik kerületi presszóban várják, hogy csillapodjék a Múzeumok éjszakája okozta csatazaj, és nyugodtan megközelíthessék a kiszemelt objektumot.
Egyikük sem izgatott, de még akkor sem, amikor a témáról kezdünk beszélgetni. Nem tartoznak a vadulós zöldek közé, szelektíven gyűjtik a szemetet, villamossal közlekednek, de egyikük sem láncolná magát egy atomerőmű kerítéséhez. Dani azért elmeséli, hogy egyszer a barátai teljes vegyvédelmi szerelésben keresték fel az egyik gyorséttermet. "Képzelheted a hatást! Csak akkor vezette ki őket a biztonsági őr, amikor egy sült krumplit próbáltak belegyömöszölni egy kémcsőbe." Egyébként nincsenek illúzióik, legfeljebb abban reménykednek, hogy az előző akcióik során ültetett virágok a helyükön maradnak, nem lopja el őket senki. "Először még az éj leple alatt, kicsit félve ültettünk, de tegnap már világosban - mondja Edina. - Gyakorlatilag minden második ember odajött, érdeklődött, megdicsért. Volt, aki beállt segíteni. Az ott élő hajléktalanok megígérték, hogy vigyáznak rá."
A villamosmegállós kaland ötlete onnan jött, hogy sok kritika érte az üvegből készült építményeket: átfúj rajtuk a szél, nyáron "áttüzesíti" őket a nap. Edina abban bízik, hogy növényei idővel futni kezdenek, és árnyékosabbá teszik a üvegtetőt, de látszik rajta, hogy ezt azért ő sem gondolja komolyan. "Egy szimbolikus dologról van szó, aminek az a lényege, hogy ne csak a Demszkytől várd el, hogy szép legyen a város, tegyél is érte valamit - mondja Lajos. - Ha kiültetsz három muskátlit, és a jövő héten ellopják, akkor annyi, de legalább három napig látták, hogy ott van. Te most cikket írsz erről, mások is írnak róla, a csapatok fényképeznek, videóznak, dokumentálva lesz a dolog. És ha van nyoma, hogy ilyesmi történt, az valamiféleképpen előremutató."
Éjjel kettőkor indulunk a célpont felé, útba esik a Fehérvári út, az előző napok "műveleti tevékenysége" háborítatlanul zöldell, ráadásul profi munkának látszik. "Talán azért nem nyúlt hozzá senki, mert 'hivatalosnak' gondolják - jegyzi meg Előd -, túlságosan szép."
Előbb Edinához megyünk, a virágosládák már ki vannak készítve, majd irány a megálló. Sehol egy lélek, a semmiből előbukkanó villamos (fél háromkor!) csak látomás lehet. Pillanatok alatt elkészülnek, még arra sincs idő, hogy elgondolkodjanak rajta, hogy most izgulniuk kellene, vagy mégsem. A fiúk bakot tartanak, Edina az üvegkalitka tetejére rakja a növényeket. Két perc alatt végeznek, de ebben már benne van, hogy a végállomás végében álló kőépítményre is kerül egy láda. "Direkt olyan virágokat választottam, amelyek bírják a strapát, mert ide senki nem fog felmászni, hogy meglocsolja őket - mondja Edina. Inkább azért aggódik, hogy nem kellene-e rögzíteni a ládákat. A fiúk szerint felesleges.
Szerintünk is. Másfél nappal az akció után a virágok a helyükön vannak, sőt mintha nagyobbak lennének. Talán mégis befutják a karriert, amit a gerillák szántak nekik. Mert mit is mondott egyikük indulás előtt? "Az első Critical Massnak még csak pár résztvevője volt, a mostaninak több tízezer. Ha a gerillakertészet csak fele ilyen népszerű lesz - és miért is ne lehetne pár év múlva? -, máris virágba borul az egész város."
