Abszolút design, Hajógyári-sziget
A magyar lakberendezési magazinok - Lakáskultúra, Otthon, Atrium, Szép Házak, Stílus, Házi Praktika, Tér és Rend - nem hivatalos felmérések szerint exkluzív lakásokról vagy a lakások tulajdonosairól szólnak, aztán - csökkenő arányban - a tanácsadásról, az ismeretterjesztésről (kivéve talán a Házi Praktikát), végül a berendezések alkotóiról. A kiállításon viszont megtört a szigorú tematika. A tárgyakat még képeken sem kellett luxuslakások kontextusaiban megélnünk. Puritán, raktárfal hátterű környezeti valójukban láthattuk őket, így nem szomorodott el az a vásárló sem, aki prémiumhoz jutott, és csupán egy frissebb darabbal szeretett volna hozzájárulni beázó padlásszobája berendezéséhez, de személyesen is beszélgethetett a készítőkkel, ha mondjuk cinege alakú szekrénysort akart a sufniba.
Sz. Szófia termékmenedzser például abban a pillanatban, ahogy ráléptünk a védelme alatt álló Sova típusú, igen tetszetős, citromszínű amorf szőnyegre, azonnal olyan eligazítási élményben részesített minket, amelyet egy automata információs telefonszolgálat sem múlhatna felül. Megtudhattuk többek között, hogy a "handtufting" technológiával előállított szőnyegek arra is képesek, hogy felvegyék egy csigaház formáját, és így kreatívan kövessék a tréfás és modern építészeti tereket, nem konkurálva az igényes burkolattal. Az ára is kifejezetten baráti, ami azt jelenti, hogy nem csupán a designlapok által preferált kétszáz négyzetméteres családi fészkek lakói engedhetik meg maguknak. Névjegykártyacsere, mosolyváltás, húsos hasé. Ez nagyjából jellemző volt az egész kiállításra, melynek megtekintése során megerősítést nyert, hogy a magyar lakberendezési kultúrára bizony leginkább az eklektikus jelző illik. Egyébként is eklektikától hangos nálunk maga az egész ezredvég, mivel az elmúlt évtizedekben nem maradt kis országunkban olyan tenyérnyi terület, amelyet megvádolhatnánk azzal, hogy egységes. Legyen szó lakónegyedekről, városrészekről, fogszabályozásról, marhapörköltről vagy alsónadrágméretről. A nagy stílusdiverzióban mamuttá nőtt toleranciaszintünk, ízlésünk pedig elkenődött, mint Mágenheim Julcsi felső ajkán a sebtében felrakott smink. Lakótereinken belül jól megfér hát egymás mellett az igen divatos újgazdag, klasszicista kovácsoltvas konzol, a high-tech radiátor, a futurisztikus gömblámpa, a felújított antik szekrény, az Ikeától ihletett raktárpolc, a szürrealista vadásztrófea (egyszarvú malac három üvegszemmel) vagy rosszabb esetben a gyerek gyakorló hipperrealista graffitója az olasz csempéken.
Ebből a radikális eklektikából láthattunk most itt egy-egy apró darabot. Előre is elnézést azoktól, akiket kifelejtettem a bőség zavarában: a kovácskultuszt felélesztő Dorime stúdió által tálalókkal és bortartókkal definált világ trendjei a jól ismert gömbvastól most a fekete, lapos vas felé tartanak. A vasat fenyőfával receptjére esküszik a rusztikusat kedvelő, provence-i stílusú Authentic design.
A Style Antique nevű cég antik bútorokat szeretne velünk felújíttatni, és guberálásra buzdít, bár mindkét eljárás drágább, mintha kivásárolnánk a trianoni kastély lomjait. Munkatársuk még autodidakta önképzőkört is tartott nekünk, és amiért nem haragudott meg, hogy fél órán keresztül négykézláb mulattunk a francia akcentusán, decens, hajlított üvegcsempe hamutartót vettünk tőle.
A Gepetto stúdió szakadár szociológus bútorkészítőinek nem okoz gondot a random stílusú bútorkészítés. Ha kell, réz vízcsapból gyártanak fiókgombot, de márvány bidéből is készítettek már liftaknát.
A W-Deco stúdió az űr-art-deco székeivel, a Sony a fából készült hardvereivel, a Casa Nostra latin melegségével, a Das Bad színes fürdőszoba-tejüvegeivel nyűgözött le minket, egy tehetséges textiltervező pedig, aki egyébként mell és sperma alakú kitömött drapériákban utazik, olyan konszolidált párnákat mutatott, melyeken még talán aludni is lehet.
Ezután már csak kölcsön kell kérnünk valakitől Terence Conran belsőépítészeti útmutatóját és a Házi Praktikát, hogy könnyedén összeboronálhassuk lehasznált tonettszékeinket a konyha falán megjelenő öntapadós Donald kacsákkal, méghozzá úgy, hogy a véletlenül megörökölt csippendél komód se érezze kifejezetten szarul magát. És mi sem.
- sisso -
