Annyi sok jó esemény szerepelt a „Csillagos házak” programfüzetében, hogy már a választás, az időbeli sakkozás és az útvonaltervezés is komoly logisztikát igényelt. Ismét meg kellett állapítanom: kár, hogy nem tudok osztódni, vagy nincs legalább egy időnyerőm. Így hát két színházi formáció délelőtti és kora délutáni rendezvényére esett a választásom.
Egészen nagy tömeg – vagy hatvan ember – gyűlt össze a Falk Miksa utca 18–20. szám alatt. A sárga csillagos matricával ellátott ház előtt nagy kerek asztal, rajta sütemények, mögötte Borgula András, a Gólem Színház vezetője állt. Előzetesen közös sütést, főzést, egy nagy közös asztalnál emlékezést hirdettek meg a színház szervezői, amely projektet aztán az élet felülírta. A program rendezői – az utolsó pillanatban – mégsem kaptak engedélyt a ház lakóitól, hogy a kis belső udvarban készítsék el a Szakácskönyv a túlélésért című különleges dokumentum néhány receptjét.
| ||
Öt éhező zsidó nő 1944-ben a lichtenwörthi lágerben azzal tartotta egymásban a lelket, hogy otthoni ízeket, családi ebédeket idéztek fel. Recepteket meséltek egymásnak, amelyeket egyikük, Endrei Istvánné Weisz Hedvig kis papírcetlikre szénnel, ceruzabéldarabkákkal lejegyzett. A sok évvel később, véletlenül előkerült receptekből Czingel Szilvia könyvet írt, amely „recepteskönyv” legfőképp kordokumentum, de interjúkötet és receptek gyűjteménye is, meg persze kortárs reflexió a holokauszt újabb történeti irodalmára.
Mentőakcióként a gólemesek maguk sütöttek otthon a receptek közül, így volt egy kis kóstoló a csokoládébomba névre keresztelt édességből meg a vaníliás kifliből. A falatozás közben a ház egyik, hazafelé tartó lakóját észleltük. A néni kedvesen invitálta is a jelenlévőket a ház belső tereibe, és értetlenkedett, hogy vajon melyik szomszédja vétózhatta meg az eredeti elképzelést. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy a kedves hölgy a Kossuth-díjas Solti Gizella textilművész (aki simán visszautasította Fekete György MMA-s meghívását a klubba). De a ház egy másik kedves lakója például „megvédte” az ekkor már a lépcsőházban nézelődőket a gondnoktól, akinek azt mondta: vegye úgy, hogy a sokaság tagjai az ő barátai.
Miközben Borgula a Gólem Színház készülő, őszi bemutatójának hátteréről mesélt, amelynek alapja a Szakácskönyv, legalább öt idős hölgy osztotta meg spontán a jelenlévőkkel, hogy ők maguk is Lichtenwörthből tértek vissza, sőt egyikük a könyvben szereplő receptekhez hasonló, kincsszámba menő cetliket is mutatott.
Pizsamában
Úgy tűnik, a Hegedűs Gyula utca 20/b ház lakói nyitottabbnak és empatikusabbnak bizonyultak: beengedték házuk kis zöld udvarába a Krétakör programját. A hivatalos rész előtt Fenyvesi András Nick Barlay Szellemek nyomában című könyvéből olvasott fel egy részletet, amelyben a Népszínház utca 59. lakóinak történetét meséli el.
A valós események által ihletett irodalmi produkció után a Kontra Bajusz Kórus civiljeinek magyar és zsidó dalai következtek. A dallamokat harmonikán Spányik Teodor kísérte, és volt, aki pizsamában, a saját ablakában ülve a harmadikról hallgatta a zenét. Aztán egyszer csak egy kis, fehér rácsos, első emeleti ablakban egy már egészen öreg hölgy jelent meg, aki héberül mondott áldást a jelenlévőkre. A 92 éves Hajni néninek nagyon tetszett a kezdeményezés, és bár először szabadkozott, végül olyannyira kedvet kapott, hogy kis segítséggel ő maga is a kertből hallgatta a minikoncert hátralévő dalait – csak a cicájáért aggódott kicsit. A víg dallamokba csak egy agresszív, türelmetlen férfihang rondított bele, amely „hazahúzásra” szólított fel mindenkit a szobája rejtekéből. A zenélés után a csillagos házak emléke gyanánt egy fát ültettek el a kiskertben. A szervezők választása egy akácra esett.
Az emléknap egy másik izgalmas programjáról itt írtunk.
