Az évszázad nyereményjátéka a Skála Metró előtt zajlott

Lokál

A négy versenyző hetekig volt összezárva egy Suzuki Wagon R+-ben.

Húsz évvel ezelőtt az egész ország figyelme a Nyugati pályaudvar környékére szegeződött. Akkoriban a Sláger rádió volt a legnépszerűbb adó, benne az újdonság erejével lazázó Boros-Bochkor duóval, így hát nem csoda, hogy hamar híre ment annak a nyereményjátéknak is, amely nem kevesebbel kecsegtetett, mint egy vadonatúj Suzuki Wagon R+ márkájú gépkocsival.

S nemcsak az autó volt vadonatúj ekkor, maga a Wagon R+ típus is. A doboz külsejű kiskerekes járművet 2000-től kezdték gyártani és forgalmazni Magyarországon – nyolcféle színben és hatféle felszereltséggel; a legolcsóbb 2,1-, a legdrágább 2,8 millió forintba került.

Az autót „Szabadság, szeretem!” szlogennel reklámozták, no meg jópofa filmekkel,

de a típus országosan ismertté mégis az említett a Sláger rádiós játék nyomán vált, melynek az volt a címe: „Élj benne, és nyerd meg!” A pofonegyszerű, két hétig tartó játék abból állt, hogy május végén

négy kiválasztott önkéntest beültettek egy, a Skála Metró áruház előtt parkoló Suzukiba azzal, hogy aki a legtovább bírja, azé a kocsi.

Egy ilyen akció ma már valószínűleg nem érné el a lakosság ingerküszöbét, de húsz évvel ezelőtt – amikor ritkaságnak számított internet, és Zámbó Jimmy meg Lagzi Lajcsi műsorai jelentették a kereskedelmi televíziózás csúcsát – hatalmas érdeklődés kísérte a programot. Pedig csak annyi történt, hogy egy közszemlére kiállított autóban, négy közszemlére kiállított ember, és abban versengett, hogy melyikük tud tovább ülve maradni – a játékszabályok betartása mellett. A szervezők csupán annyi kedvezményt engedtek, hogy három óránként 15 percre ki lehetett szállni a kocsiból, ilyenkor lehetett zuhanyozni, vécére menni… De tiltásokból bőséggel kijutott. „Tilos meztelenkedni, illetve egyéni vagy csoportos szexuális tevékenységet folytatni. Az autóban tilos a dohányzás, a drogok használata, a tárgyak gépkocsiból való ki- egy más versenyzőre rádobása, lökdösődés, kiszorítás, ütés, leköpés, a sértő szavak használata, a káromkodás, a többiek külső vagy belső tulajdonságainak becsmérlése, és bármely más fizikai, lelki erőszak alkalmazása, amely a versenytársakat a gépkocsi elhagyására készteti” – állt a játékszabályban, és tilos volt a telefonálás, illetve egyéb szórakozások, például a tévézés vagy a magnózás.

A kocsiban kizárólag a Sláger rádiót lehetett hallgatni.

A versenyre több mint ezren jelentkeztek, a rádió emberei a levelek alapján döntöttek, hogy kiket hívnak be az előválogatásra, végül egy szűkített 20 fős listáról választották ki a négy részvevőt, egy 31 éves asszonyt, illetve három férfit, akik 21, 31 és 38 éveseket. A korabeli sajtó természetesen név szerint is bemutatta őket, ők pedig egymásra túlharsogva igyekezték meggyőzni az olvasókat rátermettségükről.

Kétségtelen, hogy a versenyt folyamatos jópofáskodás kísérte, és a versenyzők sem panaszkodtak, de a sajtó inkább visszatetszőnek, embertelennek tartotta a „produkciót”, ami után a Sláger rádió marketingigazgatója, Petri Andrea azt nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy szerinte „a játék alkalmas volt arra, hogy kedvet csináljon az autó kipróbálásához, ezért a kampány hatékonynak mondható”.

Kétségtelen, hogy az igazgató nem is tévedett, de még inkább nem tévedett a cikkben megszólaló, pszichológus szakértő, Bánki György, aki arról beszélt húsz évvel ezelőtt, hogy veszélyes a társadalomra nézve, ha „a nagynevű cégek, híres emberek ráveszik az átlagembert őrültnél őrültebb tettekre”, s arra figyelmeztetett, hogy

„a rendhagyó akciókkal a társadalom ingerküszöbe csökken, és az extremitások mindinkább elfogadhatóvá válnak”.

Amúgy a négy résztvevő közül egyik sem szállt ki a kocsiból a két hét alatt, ezért másképp kellett dönteni a győztes személyéről, de ez sem okozott gondot. Mivel a szervezők számoltak a lehetőséggel, hogy többen is kibírják a két hetet, verseny idejére az autó mellé kiraktak a négy versenyző nevével felcímkézett perselyeket, amelyekbe a járókelők pénzt dobálhattak, attól függően, hogy melyik résztvevő volt a szimpatikus a számukra. Természetesen szó sem volt koldulásról, az így befolyó pénzt karitatív célokra fordították. Mindenestre az lett a nyertes, aki a legtöbb pénzt gyűjtötte, mégpedig az egyetlen női résztvevő, egy csákvári háziasszony, aki sportszerűségből azt kérte, osszák négyfelé a Suzuki árát. Így ő járt a legrosszabbul, mivel a többiek hárman vigaszdíjként egy-egy robogót, hűtőszekrényt és 150 ezer forintot érő bankkártyát kaptak ajándékba.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.