Az évszázad nyereményjátéka a Skála Metró előtt zajlott

A négy versenyző hetekig volt összezárva egy Suzuki Wagon R+-ben.

Húsz évvel ezelőtt az egész ország figyelme a Nyugati pályaudvar környékére szegeződött. Akkoriban a Sláger rádió volt a legnépszerűbb adó, benne az újdonság erejével lazázó Boros-Bochkor duóval, így hát nem csoda, hogy hamar híre ment annak a nyereményjátéknak is, amely nem kevesebbel kecsegtetett, mint egy vadonatúj Suzuki Wagon R+ márkájú gépkocsival.

S nemcsak az autó volt vadonatúj ekkor, maga a Wagon R+ típus is. A doboz külsejű kiskerekes járművet 2000-től kezdték gyártani és forgalmazni Magyarországon – nyolcféle színben és hatféle felszereltséggel; a legolcsóbb 2,1-, a legdrágább 2,8 millió forintba került.

Az autót „Szabadság, szeretem!” szlogennel reklámozták, no meg jópofa filmekkel,

de a típus országosan ismertté mégis az említett a Sláger rádiós játék nyomán vált, melynek az volt a címe: „Élj benne, és nyerd meg!” A pofonegyszerű, két hétig tartó játék abból állt, hogy május végén

négy kiválasztott önkéntest beültettek egy, a Skála Metró áruház előtt parkoló Suzukiba azzal, hogy aki a legtovább bírja, azé a kocsi.

Egy ilyen akció ma már valószínűleg nem érné el a lakosság ingerküszöbét, de húsz évvel ezelőtt – amikor ritkaságnak számított internet, és Zámbó Jimmy meg Lagzi Lajcsi műsorai jelentették a kereskedelmi televíziózás csúcsát – hatalmas érdeklődés kísérte a programot. Pedig csak annyi történt, hogy egy közszemlére kiállított autóban, négy közszemlére kiállított ember, és abban versengett, hogy melyikük tud tovább ülve maradni – a játékszabályok betartása mellett. A szervezők csupán annyi kedvezményt engedtek, hogy három óránként 15 percre ki lehetett szállni a kocsiból, ilyenkor lehetett zuhanyozni, vécére menni… De tiltásokból bőséggel kijutott. „Tilos meztelenkedni, illetve egyéni vagy csoportos szexuális tevékenységet folytatni. Az autóban tilos a dohányzás, a drogok használata, a tárgyak gépkocsiból való ki- egy más versenyzőre rádobása, lökdösődés, kiszorítás, ütés, leköpés, a sértő szavak használata, a káromkodás, a többiek külső vagy belső tulajdonságainak becsmérlése, és bármely más fizikai, lelki erőszak alkalmazása, amely a versenytársakat a gépkocsi elhagyására készteti” – állt a játékszabályban, és tilos volt a telefonálás, illetve egyéb szórakozások, például a tévézés vagy a magnózás.

A kocsiban kizárólag a Sláger rádiót lehetett hallgatni.

A versenyre több mint ezren jelentkeztek, a rádió emberei a levelek alapján döntöttek, hogy kiket hívnak be az előválogatásra, végül egy szűkített 20 fős listáról választották ki a négy részvevőt, egy 31 éves asszonyt, illetve három férfit, akik 21, 31 és 38 éveseket. A korabeli sajtó természetesen név szerint is bemutatta őket, ők pedig egymásra túlharsogva igyekezték meggyőzni az olvasókat rátermettségükről.

Kétségtelen, hogy a versenyt folyamatos jópofáskodás kísérte, és a versenyzők sem panaszkodtak, de a sajtó inkább visszatetszőnek, embertelennek tartotta a „produkciót”, ami után a Sláger rádió marketingigazgatója, Petri Andrea azt nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy szerinte „a játék alkalmas volt arra, hogy kedvet csináljon az autó kipróbálásához, ezért a kampány hatékonynak mondható”.

Kétségtelen, hogy az igazgató nem is tévedett, de még inkább nem tévedett a cikkben megszólaló, pszichológus szakértő, Bánki György, aki arról beszélt húsz évvel ezelőtt, hogy veszélyes a társadalomra nézve, ha „a nagynevű cégek, híres emberek ráveszik az átlagembert őrültnél őrültebb tettekre”, s arra figyelmeztetett, hogy

„a rendhagyó akciókkal a társadalom ingerküszöbe csökken, és az extremitások mindinkább elfogadhatóvá válnak”.

Amúgy a négy résztvevő közül egyik sem szállt ki a kocsiból a két hét alatt, ezért másképp kellett dönteni a győztes személyéről, de ez sem okozott gondot. Mivel a szervezők számoltak a lehetőséggel, hogy többen is kibírják a két hetet, verseny idejére az autó mellé kiraktak a négy versenyző nevével felcímkézett perselyeket, amelyekbe a járókelők pénzt dobálhattak, attól függően, hogy melyik résztvevő volt a szimpatikus a számukra. Természetesen szó sem volt koldulásról, az így befolyó pénzt karitatív célokra fordították. Mindenestre az lett a nyertes, aki a legtöbb pénzt gyűjtötte, mégpedig az egyetlen női résztvevő, egy csákvári háziasszony, aki sportszerűségből azt kérte, osszák négyfelé a Suzuki árát. Így ő járt a legrosszabbul, mivel a többiek hárman vigaszdíjként egy-egy robogót, hűtőszekrényt és 150 ezer forintot érő bankkártyát kaptak ajándékba.