„Az ilyen part igen ritka. Elpusztítja: Tarlós Pista.”

  • narancs.hu
  • 2017. április 7.

Lokál

Csatát vesztettünk, de a háború most jön, mondják a partvédő civilek.

Szerdán szavazta meg a Fővárosi Közgyűlés, hogy a római-parti és a Nánási–Királyok útjai nyomvonalak közül az előbbit támogatja. Ezzel alighanem megpecsételődött a főváros utolsó természetes partszakaszának és így a parti fák sorsa, igaz, nem először. A javaslat úgy ment át simán, hogy a helyszínen több civil és zöld szervezet demonstrált a parti gát ellen.

A hivatalos szakértői vélemény szerint (amit persze más szakértők nem tartanak megalapozottnak) a part menti változat 7 milliárd forinttal kerülne kevesebbe, mint a Nánási úti gát.

A természetes partszakasz megőrzéséért küzdő civilek egyik hangadó csoportja, a Maradjanak a FÁK a Rómain Facebook-oldal így reagált a döntésre:

„A düh és a szomorúság a mostani fővárosi döntés miatt teljesen érthető. Ezt az energiát kell most magatokban cselekvéssé átfordítani. Jelenleg a nyomvonalról döntöttek, ahová a részletes terveket kidolgozhatják. Ilyen döntés volt már, Dunát is lehet velük rekeszteni, mégis sorra véreztek el az engedélyezésen a tervek. A tervezők most vízjogi engedélyt kísérelnek meg szerezni. Azért nem lesz nekik egyszerű, mert ez a nyomvonal több ponton ellentmond a területre érvényes városrendezési szabályoknak. Ha jogszerűen akarnak eljárni, ezeket a kerületnek elébb módosítania kell. A módosítást csak a kerületi közgyűlés hagyhatja jóvá. Kérdés, hogy a közgyűlés tagjai akarnak-e tagok lenni a választások után is? Ti vagytok azok, akik nyomás alá tudjátok helyezni a képviselőiteket. Aztán a tervnek környezetvédelmi engedélyt is kell szereznie. Ott meg lakossági fórumot kell tartani. És még mindig ott van a polgári engedetlenség. Választási évben elég neccesek tudnak ám lenni azok a híradások, ahol kopaszokat vezényelnek ki békés civilek ellen. Mozgalmas év elé nézünk, megszervezzük magunkat. De a Rómait nem adjuk. Közösen fogjuk megvédeni!”

Ők tették ki pénteken az alábbi kreatív falvédőt is.

A Természetesen szeretjük a Rómait – Civilek aktívan, önkéntesen nevű Facebook-oldal szintén azon az állásponton van, hogy az igazi harc most jön.

„Csak csatát vesztettünk, nem háborút! Reméljük Tarlós házi emberei is be fogják látni, ahogy a korábbi két tervező cég, hogy a part nem alkalmas egy ekkora védmű megépítésére. Ha pedig nem, akkor továbbra is nagy civil ellenállásba fognak ütközni, ha kell, testünkkel fogjuk védeni a partot. Hajrá Római!”

Maga Tarlós egyébként már kissé belefáradt az egész gátmizériába, ezt a Greenpeace küldöttségének mondta még a közgyűlés előtt. Vagyis állítása szerint neki személyesen nem annyira fontos, hogy mindenképp a parti gát épüljön meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.