Szegény Tarlós belefáradt a római-parti mobilgát ügyébe

  • narancs.hu
  • 2017. április 4.

Lokál

A főpolgármester szerint a kérdés eldöntéséhez nincs szükség szociológusokra meg természetvédelmi szakemberekre.

Ellenzéki képviselők nyílt levélben kérték Tarlós Istvánt, hogy halassza el a szerdán esedékes fővárosi döntést a római-parti mobilgát ügyében, és várja meg a helyi népszavazás eredményét. Az Együtt, a Jobbik, az LMP, az MSZP és a Párbeszéd óbuda-békásmegyeri képviselői ugyanis március 13-án kezdeményeztek helyi népszavazást az ügyben, aminek hitelesítéséről a helyi választási bizottság még nem döntött. A kérdés így hangzik: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat képviselő-testülete oly módon alkossa meg a kerület településképi rendeletét és építési szabályozását, hogy a Csillaghegyi-öblözet védelme kapcsán a Duna főmedre mentén csak a Nánási út és a Királyok útja nyomvonala mentén legyen építhető elsőrendű árvízvédelmi védmű?” A képviselők emlékeztették Tarlóst, hogy 2013-ban és 2016-ban is szorgalmazta a helyi népszavazás kiírását, várjon tehát a döntéssel addig, amíg a helyi lakosok is kinyilvánítják véleményüket.

A főpolgármester közben ma délelőtt a Greenpeace Magyarország kampányfelelősével, Gadó György Pállal, Bardóczi Sándorral, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagjával és Kálló Évával, római-parti lakossal találkozott. Gadó elmondta, hogy majdnem három óráig tárgyaltak Tarlóssal, de azon kívül, hogy rájuk szánta az időt, sok pozitívumot nem tud elmondani a találkozóról. „Támadásnak fogta fel, hogy konkrét kérdésekre konkrét válaszokat szeretnénk kapni.” Gadóék négy kérdést tettek fel Tarlósnak. Elsőként azt, hogy elérhetők-e nyilvánosan a parti gát tervei költségvetéssel megtámogatva, ami alapján a képviselők felelősen tudnak dönteni. Tarlós válaszában kifejtette, erre nincs is szükség, az eddig elkészült tanulmányok bőven elégendők. A szóban forgó tanulmányokról és biztonsági kérdésekről is faggatták a főpolgármestert, aki vagy nem válaszolt egyértelműen, vagy közölte, hogy „ezek nem olyan kérdések, amibe mindenféle filozófusok vagy szociológusok beleszólhatnak”, különben is ez „árvízvédelmi kérdés, ehhez nincs szükség urbanistákra, természetvédelmi szakemberekre.”

Zárásul közölte, hogy belefáradt már ebbe az egészbe, csak szakmai becsületből és politikai szükségszerűségből viszi véghez, de ha arra kerül a sor, hogy a képviselők a Nánási út - Királyok útja nyomvonal mellett döntenek, nem fogja megvétózni. A Greenpeace Magyarország ezért azt kéri mindenkitől, írjon levelet a képviselőknek, hogy induljon el a párbeszéd és hozzanak felelős döntést a kérdésben.

Greenpeace Magyarország

ÉLŐ! Most jöttünk ki Tarlós István főpolgármesteri irodájából, ahol a Római-partra tervezett gát ügyéről egyeztettünk. A Fővárosi Közgyűlés ugyanis már most szerdán szavazna a Római jövőjéről. Csakhogy a tervek máig nem nyilvánosak, az összehasonlító tanulmány alapján nem garantálható a lakók védelme, és nem született olyan megfelelően kidolgozott terv, mely egyaránt garantálná a lakók és a fák védelmét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.