Barátkozó fák, megható kis madarak és finom makk – Rendesen túltolták a Liget-propagandát

  • narancs.hu
  • 2017. április 12.

Lokál

Az új kommunikációs irány centruma: kutya, gyerek, madár, mókus.

Nincs abban semmi meglepő, hogy a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt.-nek gyakorlatilag vég nélkül rendelkezésére áll pénz és paripa, és az erőforrásokat használják is: pár hetenként kiplakátolják, hogy milyen csodálatos lesz a megújult és hatalmas épületekkel telerakott új park.

Eddig a propaganda inkább csak arról szólt, hogy milyen szép zöld lesz a park, nőni fog a zöldfelület, a múzeumba meg jönnek majd a turisták és a bolygó összes lakosa jól jár, a környékbeliekkel együtt. A mindennek ellenére csupán tízezres követőtáborral rendelkező Liget-Facebook-oldal viszont most felkapcsolt egy fokozatot: már nem beszélnek másról, mint „fakéreg-akrobata csuszkákról”, a „boldogság érzését átélő gyerekekről” és kutyafürdetők tengeréről.

Hosszan írnak arról például, hogy a „megható nevű csilcsapfüzike” mellett erdei fülesbagoly is fészkel a Városligetben, és persze ezek a cuki kismadarak is jobban fognak járni projekttel – hogy pontosan miért jó egy „múzeumnegyed” a csilcsapfüzikének, arra nem térnek ki.

Ehelyett inkább arról írnak, hogy „a gyermekek természetének egyik alapvető jellege, hogy mindenben keresik a játék lehetőségét, s hogy játék közben képesek legjobban megérteni, elsajátítani a környezet által nyújtott lehetőségeket, miközben átélik a boldogság érzését” – oké, ezzel nyilván senki nem fog vitatkozni. A Liget játszóterei tehát olyanok lesznek, ahol a gyerkőc a természethez kapcsolódhat, és „ez segíti őket az élet általános törvényeinek megértésében”. Sőt, a fa, a homok „által hívott asszociációk lényeges eleme” a „melegség”, „a puhaság, az élet”. Hát, ilyen ihletetten talán még senki sem beszélt egy homokozóról, ami a fővárosi játszótereknek azért nagyjából alapeleme.

Zöld, gyermekbarát és okos -- a megújuló ...

Zöld, gyermekbarát és okos – a megújuló Városliget. Tudjátok, hogy majdnem félmillió gyermek él Budapesten? Azt szeretnénk, ha ők is és a szüleik is nagyszerűen éreznék magukat a Ligetben és törzsvendégekké válnának. No és állandó célpontja lenne a vidéki családoknak is ez a fővárosi „100 holdas pagony”.

Máshol azt írják, hogy a Liget játszótereinek ennél még nemesebb céljuk lesz: megmutatni a gyerekeknek a Liget lényegét. És ez nem más, mint a kultúra, a művészetek és a tudomány találkozása, ami segít megismerni a környező világot. Úgy fest, a Liget-projekt nélkül esélyünk sincs többé arra, hogy magyar „kultúra, művészetek és tudomány” előrelépjen!

Mindez elsőre vicces, másodikra kicsit ijesztő: a propagandaszöveg mantrázása úgy megy el az abszurd lózungok ismételgetéséig, hogy semmiféle konkrétumot, valódi hírt, információt nem közölnek a nyilvánossággal.

És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a Liget Budapest egyik posztja szerint az agg kocsányos tölgy, név szerint Baltazár „odvában vidám barátcinegék élnek”. Persze Baltazár jóban van a mókusokkal is, akik szerint ő adja a környék legfinomabb makkjait. Ez még mókás, de az kevésbé, hogy természetesen Baltazár „örömmel követte a pavilonok építését”, és minderről tárgyalt a Liget titkos manóival is. Aha, ujjonganak a fák, hogy jönnek a múzeumépületek, világos.

No, de a legjobb mégis az, ahogy a Liget Budapest beszélget a hozzászólókkal, vagyis a néppel. Például valaki felteszi az oldalon a Ligetben fészkelő 40 madárfajról szóló poszt alatt, hogy a madarak rosszul fognak járni, csak ezen az oldalon már csak ingatlanfejlesztő hívek maradtak, ezért olyan remek a hangulat. „Nagyon nehéz úgy beszélgetni, ha ignorálja a tényeket. Nem lesz kevesebb fa, s a Liget csodálatos élővilága marad továbbra is egyebek mellett a madaraknak is” – jött a riposzt a Liget Budapesttől, de a tényekkel adósak maradtak.

Mindeközben a projekt nyúlik, mint a rétestészta, az Új Nemzeti Galéria átadását és a park rendezését 2020 végére tervezik. Legutóbb a Zene Háza terveinek felülvizsgálatáról érkeztek hírek, persze nem a Liget oldalán. Az M1-nek nyilatkozó Sághi Attila, a Városliget Zrt. műszaki igazgatója azt mondta, hogy a Zene Házának megvalósításához nincs meg Magyarországon a megfelelő építőipari szaktudás. Állítólag már a japán sztárépítész, Fujimoto is tud arról, hogy módosítania kell a terveket.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.