Barátkozó fák, megható kis madarak és finom makk – Rendesen túltolták a Liget-propagandát

  • narancs.hu
  • 2017. április 12.

Lokál

Az új kommunikációs irány centruma: kutya, gyerek, madár, mókus.

Nincs abban semmi meglepő, hogy a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt.-nek gyakorlatilag vég nélkül rendelkezésére áll pénz és paripa, és az erőforrásokat használják is: pár hetenként kiplakátolják, hogy milyen csodálatos lesz a megújult és hatalmas épületekkel telerakott új park.

Eddig a propaganda inkább csak arról szólt, hogy milyen szép zöld lesz a park, nőni fog a zöldfelület, a múzeumba meg jönnek majd a turisták és a bolygó összes lakosa jól jár, a környékbeliekkel együtt. A mindennek ellenére csupán tízezres követőtáborral rendelkező Liget-Facebook-oldal viszont most felkapcsolt egy fokozatot: már nem beszélnek másról, mint „fakéreg-akrobata csuszkákról”, a „boldogság érzését átélő gyerekekről” és kutyafürdetők tengeréről.

Hosszan írnak arról például, hogy a „megható nevű csilcsapfüzike” mellett erdei fülesbagoly is fészkel a Városligetben, és persze ezek a cuki kismadarak is jobban fognak járni projekttel – hogy pontosan miért jó egy „múzeumnegyed” a csilcsapfüzikének, arra nem térnek ki.

Ehelyett inkább arról írnak, hogy „a gyermekek természetének egyik alapvető jellege, hogy mindenben keresik a játék lehetőségét, s hogy játék közben képesek legjobban megérteni, elsajátítani a környezet által nyújtott lehetőségeket, miközben átélik a boldogság érzését” – oké, ezzel nyilván senki nem fog vitatkozni. A Liget játszóterei tehát olyanok lesznek, ahol a gyerkőc a természethez kapcsolódhat, és „ez segíti őket az élet általános törvényeinek megértésében”. Sőt, a fa, a homok „által hívott asszociációk lényeges eleme” a „melegség”, „a puhaság, az élet”. Hát, ilyen ihletetten talán még senki sem beszélt egy homokozóról, ami a fővárosi játszótereknek azért nagyjából alapeleme.

Zöld, gyermekbarát és okos -- a megújuló ...

Zöld, gyermekbarát és okos – a megújuló Városliget. Tudjátok, hogy majdnem félmillió gyermek él Budapesten? Azt szeretnénk, ha ők is és a szüleik is nagyszerűen éreznék magukat a Ligetben és törzsvendégekké válnának. No és állandó célpontja lenne a vidéki családoknak is ez a fővárosi „100 holdas pagony”.

Máshol azt írják, hogy a Liget játszótereinek ennél még nemesebb céljuk lesz: megmutatni a gyerekeknek a Liget lényegét. És ez nem más, mint a kultúra, a művészetek és a tudomány találkozása, ami segít megismerni a környező világot. Úgy fest, a Liget-projekt nélkül esélyünk sincs többé arra, hogy magyar „kultúra, művészetek és tudomány” előrelépjen!

Mindez elsőre vicces, másodikra kicsit ijesztő: a propagandaszöveg mantrázása úgy megy el az abszurd lózungok ismételgetéséig, hogy semmiféle konkrétumot, valódi hírt, információt nem közölnek a nyilvánossággal.

És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a Liget Budapest egyik posztja szerint az agg kocsányos tölgy, név szerint Baltazár „odvában vidám barátcinegék élnek”. Persze Baltazár jóban van a mókusokkal is, akik szerint ő adja a környék legfinomabb makkjait. Ez még mókás, de az kevésbé, hogy természetesen Baltazár „örömmel követte a pavilonok építését”, és minderről tárgyalt a Liget titkos manóival is. Aha, ujjonganak a fák, hogy jönnek a múzeumépületek, világos.

No, de a legjobb mégis az, ahogy a Liget Budapest beszélget a hozzászólókkal, vagyis a néppel. Például valaki felteszi az oldalon a Ligetben fészkelő 40 madárfajról szóló poszt alatt, hogy a madarak rosszul fognak járni, csak ezen az oldalon már csak ingatlanfejlesztő hívek maradtak, ezért olyan remek a hangulat. „Nagyon nehéz úgy beszélgetni, ha ignorálja a tényeket. Nem lesz kevesebb fa, s a Liget csodálatos élővilága marad továbbra is egyebek mellett a madaraknak is” – jött a riposzt a Liget Budapesttől, de a tényekkel adósak maradtak.

Mindeközben a projekt nyúlik, mint a rétestészta, az Új Nemzeti Galéria átadását és a park rendezését 2020 végére tervezik. Legutóbb a Zene Háza terveinek felülvizsgálatáról érkeztek hírek, persze nem a Liget oldalán. Az M1-nek nyilatkozó Sághi Attila, a Városliget Zrt. műszaki igazgatója azt mondta, hogy a Zene Házának megvalósításához nincs meg Magyarországon a megfelelő építőipari szaktudás. Állítólag már a japán sztárépítész, Fujimoto is tud arról, hogy módosítania kell a terveket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.