Lokál

Példátlanul nagy érdeklődés mellett tartották meg az immáron negyedik országos szarvasbőgőversenyt, mely nem nélkülözte a drámai fordulatokat sem. Láthattunk testvérharcot, a nevető harmadik győzelmét, ráadásul most már azt is tudjuk,hogy a győztesekre még nagyobb megmérettetés vár: hamarost egész Európát kell felülbőgniük.

A magyar parlament múlt év december 23-án elfogadott drogjogi módosítása nyomán 2003. március 1-jétől hatályba lépő új szabályok kétségtelen enyhítést jelentenek a kábítószerrel való visszaélés büntetőjogi szabályozásában. Hogy hazánkban drogliberalizálásról mégsem beszélhetünk, annak elsősorban az az oka, hogy a hatalmon lévő politikusok ismét elmulasztottak egy fontos lépést: nevezetesen az egyes dogok közötti törvényi különbségtételt. A marihuána tehát az új jogszabály szerint is a heroinnal és a kokainnal tartozik majd azonos kategóriába. Tőlünk függetlenül azonban az élet a kenderszármazékokkal kapcsolatos politikák tekintetében nem állt meg. Könnyen elképzelhető, hogy az elemzők 2003-at rövidesen a "kender évé"-nek fogják nevezni.

Este tíz előtt két perccel esek be a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. II. kerületi, Kisrókus utcai felvételi irodájába. A hómunkások által csak "káté"-ként emlegetett helyiségben vagy harmincöt alkalmi munkás várja, hogy csoportokba osszák. Szerencsére kevesen vannak, így én is leadhatom az irataimat (személyi, taj- és adókártya), és leülök a többiek közé. A szomszédom, egy alacsony, foghíjas férfi, rám néz, lassan végigmér, megint hosszan az arcomba bámul, de a gondos mustrát semmilyen megjegyzés nem követi. Ülünk egymás mellett a neonfényes teremben, olyan érzés, mintha frissen bukott diák lennék az első tanítási napon az új osztályban. Az asztalon magnó, a halk férfihang duruzsolásából egy szót sem érteni. Mint később kiderül,

Nem csak a magyar, fogy a budapesti is: évente tízezrek hagyják el a fővárost. Igaz, nem mennek messzire, többségük megyén belül marad, kertes házat, egészséges és emberléptékű környezetet keres az agglomerációban. A befogadó települések persze nem növekedni szeretnének, hanem fejlődni, mégis bőkezűen osztják a földet.

Kifejezetten mozgalmas volt az idei év a drogpolitikában, a parlamentben jelenleg is folyik a vita a büntető törvénykönyv kábítószer-paragrafusainak módosításairól. Az új törvény valószínűleg jobb lesz, mint a jelenleg hatályos, de korántsem nevezhető liberálisnak.

Soha nem lehetett még ennyi lakás közül választani, és tucatnyi bank kínál kedvezményes kamatozású kölcsönöket. A hitelügyletek kapcsán azonban akad néhány apróság, amelyekre nem árt odafigyelni, nehogy a végén becsapva érezzük magunkat.

Lapunk megjelenésének napján dől el, hol rendezik meg 2008-ban a labdarúgó- Európa-bajnokságot. A házigazda szerepére Magyarország is pályázott, és az elképzelések szerint a rendezvény legfontosabb helyszíne a szeptember óta Puskás Ferenc nevét viselő Népstadion lenne. De mi lesz vele, ha az UEFA más országnak adja a rendezés jogát?

A Dorottya Udvar tiszta vizű és kihasználatlan medencéje mellett állok, és arra biztatom a komplexum őrzésével megbízott fiatalembert, hogy tenyésszen pisztrángot, mert a körülmények ideálisak. A gyakorlat nem hiányzik, hiszen Irén nevű pontyát hosszú ideig nevelte a mesterséges tóban, mielőtt összeboronálta volna egy adag majonézes krumplival.

Még véget sem ér a nyilatkozatháború, máris megoldódni látszik a probléma: Budapestnek egy újabb színháza lesz. Ez jó hír.

Az ázsiai ország, miután az 1950-es években ajtót nyitott a Mount Everestre igyekvő hegymászóknak, szédületes karriert futott be. A végtelen kenderföldek és a nem létező drogtörvények nyomában járó hippik és az aktív pihenésüket a nyolcezres hegyek tetejére vagy szomszédságába megálmodó nyugatiak dömpingszerű beáramlása nyomán az ország bevételeinek stabil tartóoszlopa az idegenforgalom lett. Egészen addig, míg a Shangri-la, a Béke országa nem lett "Maoland".

Nyáron az Alkotmánybíróság (AB) kimondta a HIV-szűrést és a fertőzés terjedésének megelőzését szabályozó rendelet alkotmányellenességét és megsemmisítette azt, ezért a jövő év elejétől újra kell szabályozni. A tervezett módosítást az érintettek kifogásolják, pontosabban úgy vélik: a kormányzat elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy egy korszerű jogszabályt alkosson, és igazából nem történik semmi, csak a mintegy tizenöt éves rendeletet törvényi szintre emelik.

Példátlanul sikeres toborzódélutánt tartott a Magyar Honvédség a Bolyai Katonai Műszaki Főiskola udvarán, ahol a hamisítatlan KGST-technikával történt beható ismerkedés mellett válogatott popsztárok alázták a b. résztvevőket. Mint ez utóbbiból is kiderül: zaklatott korunkban immáron fegyverek között sem hallgatnak a múzsák.

Vannak emberek, akik úgy érzik néha, álláspontjuk érvényesítése érdekében demonstrálniuk kell. Ilyenkor kivonulnak az utcára, és egy kihangosító szerkentyűn keresztül világgá ordítják a fájdalmukat, még akkor is, ha egyedül vannak, ha nincsen komoly súlya a szavaiknak. Talán abban a hitben ringatják magukat, hogy elég jeleket adni, aztán felgyorsulnak majd az események.

A posta használata küldemények továbbítása céljából úgyszólván kézenfekvő megoldásnak tűnik. Feladom a levelet, megérkezik. Ha ajánlva adom fel, még jobban megérkezik - a dolog ilyen prózainak tűnik. De hogy nem így van! Ajánlott levél címzettjének lenni az egyik legveszélyesebb kaland ma Magyarországon. És ha valaki elkallódott ajánlott levele miatt akarna reklamálni, nem árt, ha áttanulmányoz néhány vonatkozó jogszabályt. Legalább idejekorán megtudja: harca igazságos, de reménytelen lesz.