Hangverseny az expón: Helyes a bőgés

Lokál

Példátlanul nagy érdeklődés mellett tartották meg az immáron negyedik országos szarvasbőgőversenyt, mely nem nélkülözte a drámai fordulatokat sem. Láthattunk testvérharcot, a nevető harmadik győzelmét, ráadásul most már azt is tudjuk,hogy a győztesekre még nagyobb megmérettetés vár: hamarost egész Európát kell felülbőgniük.

Példátlanul nagy érdeklődés mellett tartották meg az immáron negyedik országos szarvasbőgőversenyt, mely nem nélkülözte a drámai fordulatokat sem. Láthattunk testvérharcot, a nevető harmadik győzelmét, ráadásul most már azt is tudjuk,hogy a győztesekre még nagyobb megmérettetés vár: hamarost egész Európát kell felülbőgniük.Az ember hajlamos naivan úgy képzelni, hogy a tizedik FeHoVa (Fegyver, Horgászati és Vadászati Nemzetközi Szakkiállítás) csak a gyér számú szakközönséget érinti meg - ehhez képest a nagyérdemű már délelőtt teljesen ellepi a kiállítási pavilont. Persze nem is csoda: az idei év a vadászatnak szenteltetett, az amúgy békeszerető magyar közönség pedig él-hal a fegyverek látványáért. A kiállítási csarnok is tökéletesen átalakul ez alkalomból: gyeptéglák, élő fák, fabódék, hordozható vadászlesek, továbbá nagy mennyiségű fenyőkéreg, exportból visszamaradt őszi lomb és kisméretű szökőkutas medencék segítségével megkísérlik felidézni az erdő igazi hangulatát: ezek szerint az a hely, ahol kitömött borzok árnyékában expóturisták fotóztatják magukat, kezükben automata fegyverekkel, miközben a levegőben határozottan keveredik a fenyőillatú vécéillatosító és a fokhagymás lángos szaga. A FeHoVa emellett a preparátorok nagy ünnepe is: némi túlzással minden sarkon egy kitömött állatba botolhatunk, a szerencsésebbje egyenest preparált oroszlánba - a szegény jószág még hosszú cirkuszi karrierje után sem találhatott végső nyugalomra, s most üveges tekintettel kell tűrnie, amint oktalan gyermekek s még oktalanabb szüleik cibálják sörényét, s dévajnak vélt pózokban fotóztatják magukat az utókor nagyobb rettenetére.

Hajtók dala

A pavilonok közötti céltalan sétálgatás persze csak felkészülés az igazi, embert próbáló versenyre: negyedik alkalommal gyűlnek össze az ország legjobb szarvasbőgői (tkp. szarvashang-imitátorai), hogy összemérjék tudásukat - mint megtudjuk, ez egyben válogató is, a legjobbak mehetnek tovább az Eb-re. A győzelemhez három feladatot kell teljesíteniük - három különböző élethelyzetben kell magukat a vad helyébe képzelniük, hogy a tökéletes átélés révén állatiasan élethű hangok törjenek ki torkukból s a segítségként felhasznált instrumentumokból. Az utóbbiak alapján három, egymástól élesen elkülönülő csoportra válik szét a megjelenését tekintve (legalábbis első pillantásra) homogénnek (barna cipő + olajzöld vadászruha + vadászkalap) tűnő mezőny. Vannak, akik a hagyományos szarutülköt kultiválják, mások a nagyméretű, viszont teljesen tájidegen tengeri csigára esküsznek, egy versenyző pedig egyedüli kuriózumként saját tenyerét használja membrán gyanánt. A megjelölt feladatok közül különösen az utóbbi kettő hangzik izgalmasan: előbb a domináns hím szólítja a kelleténél messzebbre elbitangolt nőstényét, majd a vezérbikának kell egy kíméletlen hangkombinációval rendreutasítania s egyben megaláznia a nőstényekhez túl közel merészkedő vetélytársait. A feladatok ilyen megközelítésben határozottan ismerősnek tűnhetnek a humán falkatagok számára is, s a joviális ceremóniamester nem is hagyja ki a kínálkozó lehetőséget: narrációjában az emberivel szembeállított szarvasvilágban a hím még megengedheti magának azt a hangütést, amely után minálunk már röpül az eszcájg - hiába, a természetben még rend van - zárul a példabeszéd, a közönség jelentőségteljes helyeslése mellett. A versenyzők által prezentált hangok alapján léhán levonhatnánk azt a következtetést, hogy akár mi magunk is képesek lennénk hasonló funkciójú effektek előállítására, ám a látszat csal. Évek kitartó munkája kell hozzá, míg a profi szarvasbőgő elsajátítja szakmája minden csínját-bínját, és a továbbiakban nem keveri össze, mikor kell performálnia egy gyors, staccatoszerű kaffogásokkal kísért figyelmeztető hörgést (erre, állítólag, előjön a nőstény) és a Privat Gold-rajongók számára jól ismert, üzekedést imitáló, mély elnyújtott bőgést (erre meg a konkurencia elhúz a vérbe/halálba). Az amatőrizmus más szempontból is kockázatos lenne, elvégre a jó bőgő dolga az, hogy a lesből történő vadászattól már megcsömörlött puskás közelébe csalogassa a vadat (lám, egy újabb tanulság: aki folyton a farka után szalad, annak előbb-utóbb a falon köt ki az agancsa), ám ha elcseszi, úgy meglehet, hogy csak egy másik szarvasimitátort csal a fegyver lőtávolán belülre, s abból olyan baj lehet, amihez képest csak apró balfogás az előző esti diszkóbaleset. S ha már itt tartunk, meg kell említenünk, hogy e rendezvényről nem maradt távol a szakirányú zene sem: a Baranyai Vadászkürt Együttes produkciója láttán egyértelmű, hogy vadászkürtöt fújni baromi nehéz, ráadásul ez az egyetlen hangszer, amelyet csípőre tett kézzel kell megszólaltatni, s ez tovább nehezíti a kürtösök dolgát, akik kétpercnyi fújás után is sivatagi fejadagnyi kondenzált vizet öntenek ki a hangszer spirális rézcsövéből.

Gímnem, nőnem

A sikeres s kellő átéléssel (szem: kidülled, arc: vörösbe vált/eltorzul) bemutatott gyakorlatok után, melyeket a szereplők, az esetleges elfogultságot kizárandó anonim hajtanak végre, a zsűri visszavonul, majd némi tűnődés után kihirdeti a végeredményt. A tucatnyi versenyző mindegyike nyert valami díjat, közöttük Iván bácsi is, a burgenlandi veterán szarvasbőgő, aki még most, nyolcvan felett is szakmája nagymestere (a teljesen kívülálló szerző véleménye szerint csúnyán lepontozta őt a zsűri), legtöbbet mégis az a fiatalember, aki végül kristályvázák és herendi porcelánok meg a bajnoki cím birtokában utazhat haza. Utána rögvest a Homolya testvérek következnek - a kisebbik fivér, Sándor tavaly még Európa-bajnok volt: akkor még a dobogó harmadik helyére utasította az idei magyar bajnokot, ám most még az ezüstérmet is át kellett engednie bátyjának, Károlynak. A testvérpár azonban így is felhőtlenül boldognak tűnik, különösen, mikor átveszik testvérlapunk, a Kés Mánia magazin különdíjait, a darabonként huszonöt centis pengéjű machetét. Aki pedig ezek után balgán azt hinné, hogy legközelebb már juhászkutya-imitátor versenyről olvashat e hasábokon, az egyrészt téved, másrészt elfogult és rosszindulatú. Inkább örülnünk kéne annak, hogy végre akadt megint egy sportág, melyben vitathatatlanul mi, magyarok vagyunk a vezérhímek.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.