Hangverseny az expón: Helyes a bőgés

Lokál

Példátlanul nagy érdeklődés mellett tartották meg az immáron negyedik országos szarvasbőgőversenyt, mely nem nélkülözte a drámai fordulatokat sem. Láthattunk testvérharcot, a nevető harmadik győzelmét, ráadásul most már azt is tudjuk,hogy a győztesekre még nagyobb megmérettetés vár: hamarost egész Európát kell felülbőgniük.

Példátlanul nagy érdeklődés mellett tartották meg az immáron negyedik országos szarvasbőgőversenyt, mely nem nélkülözte a drámai fordulatokat sem. Láthattunk testvérharcot, a nevető harmadik győzelmét, ráadásul most már azt is tudjuk,hogy a győztesekre még nagyobb megmérettetés vár: hamarost egész Európát kell felülbőgniük.Az ember hajlamos naivan úgy képzelni, hogy a tizedik FeHoVa (Fegyver, Horgászati és Vadászati Nemzetközi Szakkiállítás) csak a gyér számú szakközönséget érinti meg - ehhez képest a nagyérdemű már délelőtt teljesen ellepi a kiállítási pavilont. Persze nem is csoda: az idei év a vadászatnak szenteltetett, az amúgy békeszerető magyar közönség pedig él-hal a fegyverek látványáért. A kiállítási csarnok is tökéletesen átalakul ez alkalomból: gyeptéglák, élő fák, fabódék, hordozható vadászlesek, továbbá nagy mennyiségű fenyőkéreg, exportból visszamaradt őszi lomb és kisméretű szökőkutas medencék segítségével megkísérlik felidézni az erdő igazi hangulatát: ezek szerint az a hely, ahol kitömött borzok árnyékában expóturisták fotóztatják magukat, kezükben automata fegyverekkel, miközben a levegőben határozottan keveredik a fenyőillatú vécéillatosító és a fokhagymás lángos szaga. A FeHoVa emellett a preparátorok nagy ünnepe is: némi túlzással minden sarkon egy kitömött állatba botolhatunk, a szerencsésebbje egyenest preparált oroszlánba - a szegény jószág még hosszú cirkuszi karrierje után sem találhatott végső nyugalomra, s most üveges tekintettel kell tűrnie, amint oktalan gyermekek s még oktalanabb szüleik cibálják sörényét, s dévajnak vélt pózokban fotóztatják magukat az utókor nagyobb rettenetére.

Hajtók dala

A pavilonok közötti céltalan sétálgatás persze csak felkészülés az igazi, embert próbáló versenyre: negyedik alkalommal gyűlnek össze az ország legjobb szarvasbőgői (tkp. szarvashang-imitátorai), hogy összemérjék tudásukat - mint megtudjuk, ez egyben válogató is, a legjobbak mehetnek tovább az Eb-re. A győzelemhez három feladatot kell teljesíteniük - három különböző élethelyzetben kell magukat a vad helyébe képzelniük, hogy a tökéletes átélés révén állatiasan élethű hangok törjenek ki torkukból s a segítségként felhasznált instrumentumokból. Az utóbbiak alapján három, egymástól élesen elkülönülő csoportra válik szét a megjelenését tekintve (legalábbis első pillantásra) homogénnek (barna cipő + olajzöld vadászruha + vadászkalap) tűnő mezőny. Vannak, akik a hagyományos szarutülköt kultiválják, mások a nagyméretű, viszont teljesen tájidegen tengeri csigára esküsznek, egy versenyző pedig egyedüli kuriózumként saját tenyerét használja membrán gyanánt. A megjelölt feladatok közül különösen az utóbbi kettő hangzik izgalmasan: előbb a domináns hím szólítja a kelleténél messzebbre elbitangolt nőstényét, majd a vezérbikának kell egy kíméletlen hangkombinációval rendreutasítania s egyben megaláznia a nőstényekhez túl közel merészkedő vetélytársait. A feladatok ilyen megközelítésben határozottan ismerősnek tűnhetnek a humán falkatagok számára is, s a joviális ceremóniamester nem is hagyja ki a kínálkozó lehetőséget: narrációjában az emberivel szembeállított szarvasvilágban a hím még megengedheti magának azt a hangütést, amely után minálunk már röpül az eszcájg - hiába, a természetben még rend van - zárul a példabeszéd, a közönség jelentőségteljes helyeslése mellett. A versenyzők által prezentált hangok alapján léhán levonhatnánk azt a következtetést, hogy akár mi magunk is képesek lennénk hasonló funkciójú effektek előállítására, ám a látszat csal. Évek kitartó munkája kell hozzá, míg a profi szarvasbőgő elsajátítja szakmája minden csínját-bínját, és a továbbiakban nem keveri össze, mikor kell performálnia egy gyors, staccatoszerű kaffogásokkal kísért figyelmeztető hörgést (erre, állítólag, előjön a nőstény) és a Privat Gold-rajongók számára jól ismert, üzekedést imitáló, mély elnyújtott bőgést (erre meg a konkurencia elhúz a vérbe/halálba). Az amatőrizmus más szempontból is kockázatos lenne, elvégre a jó bőgő dolga az, hogy a lesből történő vadászattól már megcsömörlött puskás közelébe csalogassa a vadat (lám, egy újabb tanulság: aki folyton a farka után szalad, annak előbb-utóbb a falon köt ki az agancsa), ám ha elcseszi, úgy meglehet, hogy csak egy másik szarvasimitátort csal a fegyver lőtávolán belülre, s abból olyan baj lehet, amihez képest csak apró balfogás az előző esti diszkóbaleset. S ha már itt tartunk, meg kell említenünk, hogy e rendezvényről nem maradt távol a szakirányú zene sem: a Baranyai Vadászkürt Együttes produkciója láttán egyértelmű, hogy vadászkürtöt fújni baromi nehéz, ráadásul ez az egyetlen hangszer, amelyet csípőre tett kézzel kell megszólaltatni, s ez tovább nehezíti a kürtösök dolgát, akik kétpercnyi fújás után is sivatagi fejadagnyi kondenzált vizet öntenek ki a hangszer spirális rézcsövéből.

Gímnem, nőnem

A sikeres s kellő átéléssel (szem: kidülled, arc: vörösbe vált/eltorzul) bemutatott gyakorlatok után, melyeket a szereplők, az esetleges elfogultságot kizárandó anonim hajtanak végre, a zsűri visszavonul, majd némi tűnődés után kihirdeti a végeredményt. A tucatnyi versenyző mindegyike nyert valami díjat, közöttük Iván bácsi is, a burgenlandi veterán szarvasbőgő, aki még most, nyolcvan felett is szakmája nagymestere (a teljesen kívülálló szerző véleménye szerint csúnyán lepontozta őt a zsűri), legtöbbet mégis az a fiatalember, aki végül kristályvázák és herendi porcelánok meg a bajnoki cím birtokában utazhat haza. Utána rögvest a Homolya testvérek következnek - a kisebbik fivér, Sándor tavaly még Európa-bajnok volt: akkor még a dobogó harmadik helyére utasította az idei magyar bajnokot, ám most még az ezüstérmet is át kellett engednie bátyjának, Károlynak. A testvérpár azonban így is felhőtlenül boldognak tűnik, különösen, mikor átveszik testvérlapunk, a Kés Mánia magazin különdíjait, a darabonként huszonöt centis pengéjű machetét. Aki pedig ezek után balgán azt hinné, hogy legközelebb már juhászkutya-imitátor versenyről olvashat e hasábokon, az egyrészt téved, másrészt elfogult és rosszindulatú. Inkább örülnünk kéne annak, hogy végre akadt megint egy sportág, melyben vitathatatlanul mi, magyarok vagyunk a vezérhímek.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.