Az ajánlott küldemények és az alkotmány: Jóska, levelet orzott a pósta

szerző
Reich Orsolya
publikálva
2002/38. (09. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A posta használata küldemények továbbítása céljából úgyszólván kézenfekvő megoldásnak tűnik. Feladom a levelet, megérkezik. Ha ajánlva adom fel, még jobban megérkezik - a dolog ilyen prózainak tűnik. De hogy nem így van! Ajánlott levél címzettjének lenni az egyik legveszélyesebb kaland ma Magyarországon. És ha valaki elkallódott ajánlott levele miatt akarna reklamálni, nem árt, ha áttanulmányoz néhány vonatkozó jogszabályt. Legalább idejekorán megtudja: harca igazságos, de reménytelen lesz.

A posta használata küldemények továbbítása céljából úgyszólván kézenfekvő megoldásnak tűnik. Feladom a levelet, megérkezik. Ha ajánlva adom fel, még jobban megérkezik - a dolog ilyen prózainak tűnik. De hogy nem így van! Ajánlott levél címzettjének lenni az egyik legveszélyesebb kaland ma Magyarországon. És ha valaki elkallódott ajánlott levele miatt akarna reklamálni, nem árt, ha áttanulmányoz néhány vonatkozó jogszabályt. Legalább idejekorán megtudja: harca igazságos, de reménytelen lesz.Történetünk hősének levelet küldött a Hivatal. A hazánkban bevett gyakorlatnak számító állami ceremóniára invitálta a honvédség. Sorozásra. Bár Jóskánk nem akar bevonulni, elfogadta volna a meghívást. Van még néhány éve a felsőoktatásban, az a veszély nemigen fenyegette, hogy benntartják. A behívót azonban nem kapta meg.

Senki nincsen itthon!

Ajánlott levelet általában akkor kap az ember, ha valami fontos áll benne, és ha nagyon fontos (lenne), hogy megkapja. Az ajánlott levél ún. könyvelt küldemény: "(a) szolgáltatás igénybevétele esetén a Posta a levél felvételét az általa díjmentesen biztosított nyomtatványon írásban elismeri, a küldeményt azonosító adatai alapján nyilvántartja a postai kezelés teljes folyamata alatt, és átvételét a jogosult átvevővel elismerteti." (Régi üzletszabályzat, Jóska esetének idejéből.) A posta ezért többletkötséget számol fel (alapjáraton 96 forintot).

Az átvétel elismertetése azonban - amire tehát kötelezettséget vállal a Magyar Posta - időnként akadályba ütközik.

Kezdjük a legkézenfekvőbbel. A leveleket a Magyar Posta természetesen munkanapokon, munkaidőben hordja ki. Elvégre a postás is ember, bérből és fizetésből él, és a szokásos időben dolgozik. Az átlagos címzettel ugyanez a helyzet. A levélkihordók a posta ügyfélszolgálatának információja szerint délelőtt 10 és délután 2 óra között viszik ki az ajánlott leveleket. Ha tehát mind a címzett, mind a postás a munkáját végzi, akkor nem lesznek egyazon helyen egyazon időben. Valószínűleg megközelítőleg sem.

Mit tehet ilyenkor a posta?

Odaadja a levelet valaki másnak - mégpedig az üzletszabályzatában meghatározott személyek valamelyikének: "a) a címhelyen tartózkodó 14. életévét betöltött és személyazonosság igazolására alkalmas okirattal rendelkező közeli hozzátartozó, b) az élettárs, c) a gondnok vagy a házfelügyelő, d) a bérbeadó vagy a szállásadó, ha a címzettel azonos címen lakik, e) a munkahelyre címzett küldemény esetében a szervezet képviselője vagy annak meghatalmazottja." Noha az ember nem feltétlenül szeretné, hogy bizonyos levelei, küldeményei a sajátján kívül más kezébe kerüljenek. Még akkor sem, ha az üzletszabályzat szerint jogosult átvevőnek számít az illető. Még akkor sem, ha közvetett kézbesítés esetén a helyettes átvevő felelős velem szemben, s a magántitok védelme rá is vonatkozik. E levelek igencsak személyes adatokat is tartalmazhatnak: vélt vagy valós adótartozásainkról, bírósági ügyeinkről, politikai meggyőződésünkről s a többi. Ezeket az adatainkat nem más, mint a magyar alkotmány védi, mely szerint: "A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet (...) a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog." (1949. évi XX. Tv. 59. §) A személyes adatokról az 1992. évi LXIII. Törvény a következőképpen rendelkezik: "1. § (1) E törvény célja annak biztosítása, hogy - ha e törvényben meghatározott jogszabály kivételt nem tesz - személyes adatával mindenki maga rendelkezzen. 10. § (1) Az adatkezelő, illetőleg tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek.

(2) Az adatokat (...) védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, illetőleg sérülés vagy a megsemmisülés ellen."

E jogszabályokban nincs olyan passzus, hogy munkahelyi főnökünktől, a szomszéd nénitől vagy akár családtagjainktól nem kell védeni a szexuális szokásainkra, politikai meggyőződésünkre, vallásunkra, származásunkra vonatkozó adatokat. Sőt: a törvény, vélnénk, kifejezetten adataink védelmére kötelezné a postát. Amelynek ezt a követelményt igencsak lazán kezelő üzletszabályzatát - fájdalom - egy kormányrendelet (a 254/2001. számú) legitimálja, mely kimondja, hogy "Ha a címzett nem tartózkodik a címben megjelölt helyen, (...) a postai küldemény (...) helyettes átvevőnek is kézbesíthető." Kormányzatunk tehát keményen védte jogainkat.

Ládafia

Az átvevőnek - elvileg - igazolnia kell magát. A hírközlési törvény 21.§-ának 3. bekezdése szerint "A könyvelt küldemény átvételének elismerése előtt a személyazonosságot a külön jogszabályban meghatározott hatósági igazolvánnyal igazolni kell. Nem könyvelt küldemény kézbesítése esetén a szolgáltató a személyazonosság igazolását kérheti." Ugyanakkor a postás az ajánlott levelet a második sikertelen kézbesítést követően kézbesítheti a postaládába is. Nem világos, vajon a láda a jogosult átvevők mely kategóriájába tartozik, miként az sem magától értetődő, hogy tudná igazolni magát.

Cetlin üzennek

Tény viszont, hogy a már nem létező "biztosított ajánlott küldemények" (Jóskáé feltehetőleg ilyen volt) vagy a helyüket gyakorlatilag átvevő "hivatalos iratok" esetében a levélszekrénybe történő kézbesítés nem játszik. Ha az ember de. 8 és du. 4 között nem tartózkodik otthonában, és nem veszi át a levelet, a postás köteles értesítést hagyni, mikor jön másodszor (többször nem), illetve a küldemény a közeli nagyobb postahivatalban öt munkanapon belül ekkor és ekkor átvehető. Mi történik ekkor?

Tegyük fel a való világ körülményei között előforduló legjobb esetet. A szomszéd néni nincs otthon. A postás üzenetet hagy. Az értelmezhető. Ráadásul a postaládában hagyja. A dolgozó értesül arról, hogy be akarják hívni katonának, rövidesen kiszáll hozzá az APEH, be kell vonulnia letöltendő börtönbüntetésére, ellopott autója ügyében lezárták a nyomozást. Bemegy a postára, véletlenül nincs is fél- órás sor. A postáskisasszony kedvesen, gyorsan szolgál ki. A dolog már oly szép, hogy szinte elképzelhetetlen. A postahivatalokban az ajánlott küldeményeket nem számítógépen, hanem nyűtt füzetekben tartják nyilván: és az is mindennapos élmény, hogy a postáskisasszonyok, legyenek bármilyen kedvesek is, hosszú percekig kutatnak különféle rekeszekben, szekrényekben és fiókokban a küldemény után.

De még ha rendben megy is minden: fizet a címzett is, akivel a posta semmilyen jogviszonyban nem áll. Alaphangon két vonaljegy árát, esetleg némi benzint és parkolási díjat (a belvárosban például 150 Ft/fél óra) - és akkor nem számoltuk bele a rohangálással eltöltött időt, ami - a közgazdasági alapaxióma szerint - pénz. Az egész jóval többe van a címzettnek, mint a feladónak: e relációban a posta már nem mint a levelek kézbesítője szerepel, hanem mint egy olyan hely, ahová el lehet menni a leveleinkért.

A Magyar Postát azonban a címzett idegrendszere és pénztárcája nem nagyon érdekli, a szerződést ugyanis a feladóval köti. A levelet megkapni viszont a címzettnek fontos. Aki nem csak azért kerülhet kellemetlen helyzetbe, mert a

"Légy önmagad postása!"

mozgalom résztvevőjeként neki magának kell rohangálnia a leveléért.

Tegyük fel, hogy nem az eddig tárgyalt "ideálisnak nevezhető" eset következik be, és a postás valamiért nem dobja az értesítést a levélszekrénybe. Tegyük fel továbbá, hogy ennek következtében súlyos forintokat kell büntetésként fizetni, mint hősünk esetében történt. Ezt - hatályos üzletszabályzatának tanúsága szerint a posta is feltette: "Nem felel továbbá a Posta a postai szolgáltatások körében keletkezett kárért, ha b) az közönséges küldemények téves kézbesítéséből, elveszéséből, sérüléséből vagy megsemmisüléséből ered, c) az a szolgáltatás késedelmes teljesítéséből ered, kivéve az időgarantált postai szolgáltatásokat, e) a közvetett kárért, elmaradt haszonért." Valamint - az eggyel korábbi üzletszabályzat szerint -: "A Posta az ügyféltől kérheti a kár igazolását, bizonyítását. (...) Az ügyfél a kártérítésre vonatkozó igény érvényesítésének jogát a címzettre ruházhatja át." Jóskának a honvédség kiküldte a levelet. Bizonyíthatóan. Be van írva a postai nyilvántartóba. Jóska nem kapta meg. Kára származott: pénzbüntetést fizethet az önkormányzatnak. Jogállamban szegény postás azonban nem vádolható csakúgy ártatlanul, be kell bizonyítani, hogy "bűnös", mert valójában nem hagyott értesítést. Azt azonban még a Jóisten sem tudja bizonyítani, hogy valaki mit nem csinált. Ha Jóska sokszor és sok helyen mondja, hogy ő márpedig semmiféle levelet, értesítést nem kapott, és hagyják ki az egészből, talán elhiszik. De ez is idő. Pénz.

Felelőssé tehető-e Jóska káráért a posta?

A Ptk. szerint "(h)a alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. 348. § (1)"

Eddig rendben van, vélné az egyszeri jogértelmező. A postás nem hagy cetlit, a posta a sáros. Az egyszeri jogértelmező - ez esetben is - tévedne. A postai szolgáltatásokkal kapcsolatban támasztható ugyan követelés az alkalmazottért való kárfelelősség címén, de a küldemény kézbesítése során okozott kárért a posta mint jogi személy csak korlátozott mértékig felelős. Ez esetben ugyanis nem a Ptk. általános, hanem a postatörvény speciális szabályai irányadók.

Még akkor is, ha valamely látnok, biztonsági kamera, postaláda alatt lakó hajléktalan stb. segítségét igénybe véve be lehet bizonyítani, hogy a postás nem hagyott üzenetet. Hősünk akkor sem számíthatna kártérítésre. Az ugyanis akkor jár, ha elveszett vagy megsemmisült az ajánlott küldemény. Akkor is a feladónak. És akkor sem sok: a kártérítés jelenleg a felár 25-szöröse, azaz 2400 forint. A feladó ugyan átruházhatja a kártérítésre vonatkozó igény érvényesítésének jogát a címzettre - de miért tenné? A kártérítés összege leginkább a szórakoztató kategóriába sorolható. Lapunk nem tud olyan emberről, aki nekiállt volna szarozni ezen. A törvényhozó szinte tökéletesen levédte a postát, az meg saját magát - az eredmény az, hogy a címzett joghátrányba kerülhet azért, mert valakik rosszul végezték a munkájukat.

A törvény szövedéke

A Magyar Köztársaság alkotmányának 9. §-a kimondja, hogy "(1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát." A piacgazdaság elvének ellentmond, hogy ezzel az átalánnyal az állam ilyen súlyosan diszkrimináljon az állami vállalat javára - amely ráadásul koncessziós tevékenységként végzi az adott szolgáltatást - harmadik féllel szemben. Jóskát viszont - alkotmány ide vagy oda - igazságosan büntetik meg. Bár nem vette át a küldeményt (mert nem tudott róla), a vonatkozó jogszabály szerint ez az ő problémája. A Hivatal ezen felbuzdulva immáron teljesen igazságosan róhatja ki a bírságot. Mert akár átvette a címzett, akár nem: úgy kell kezelni, mintha átvette volna.

Jóska története egyébiránt még nem zárult le. Kétnapi futkorászás után megtudta a teendőket. Nem fizetett bírságot (ez évben legalábbis már nem, tavaly még 10 ezer forintja bánta, hogy el merészelt menni nyaralni). Kérvényt nyújtott be az önkormányzathoz, hogy legyenek oly kedvesek, és tekintsenek el a visszaesőként immár 20 ezer forintra rúgó büntetés megfizetésétől. Ügyét elvileg egy hónap alatt kéne elbírálni. Hatodik hónapja várja az eredményt. Lehet, hogy megszületett, de ajánlott levélben adták postára: hősünk ugyanis nem kapta meg. Az újabb behívóját sem.

Reich Orsolya

A posta küldetése

Az emberek életminőségének javításáért, mi, postások küldetésként vállaljuk alapvető céljainkat. Küldetésünk, hogy megbízható és sokoldalú, sikeres, közérdekű vállalkozás legyünk a hírközlési, pénzügyi, informatikai és logisztikai piacon. A magyar gazdaság fejlődésének szolgálatában el kell érnünk, hogy:

- vevőink bizalommal számítsanak szolgáltatásainkra;

- felkészüljünk összetett és minőségi igényeikre is;

- hatékonyan szervezzük munkánkat;

- elérhetők legyünk az egész országban;

- képességeinkkel vegyünk részt a postai világhálózatban.

Kitűzött céljaink elérését valamennyi munkatársunk sikereként értékeljük."

Küldetésünk: a Magyar Posta Rt. alapvető céljainak bemutatása, www.posta.hu

szerző
Reich Orsolya
publikálva
2002/38. (09. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...