Budapest az egyetlen város Európában, ahol már most rosszabb a levegő, mint a járvány előtt

  • narancs.hu
  • 2020. július 6.

Lokál

A többi nagyváros sem áll jó, az autóforgalom újraindulásával ugrásszerűen megnőttek a légszennyezettségi adatok.

Budapest az egyetlen város Európában, ahol már most meghaladja a nitrogén-dioxid-szint a korlátozások előtti időszakét – erre jutott az Európai Környezetvédelmi Ügynökség.

Az mfor által szemlézett tanulmányból kiderül, hogy a koronavírus-járvány alatt világszerte csökkent a légszennyezettség, hiszen a karantén miatt jelentősen csökkent a gépjárműforgalom, de a tömeg-, a légi- és a vasúti közlekedés is minimalista üzemmódba kapcsolt. Indiában például a Himalája csúcsai, Japánban a Fuji vált ismét láthatóvá több száz kilométerről.

A lapnak nyilatkozó Levegő Munkacsoport szerint a magyarországi mérőállomások adatai alapján a NO2 (nitrogén-dioxid) szint az előző év azonos időszakához képest némileg csökkent a korlátozások alatt, és még június során is néhány százalékkal alacsonyabb volt ez, mint például tavaly. Ugyanakkor a legtöbb korai halált okozó légszennyező, a PM2,5 részecskék ("szálló por") koncentrációjában például nem mutatható ki a többi évhez képest csökkenés a korlátozások időszakára, sőt, tavalyi adatokhoz képest némi növekedés volt tapasztalható.

A lap szerint a megdöbbentő adatok mögött az állhat, hogy Magyarországon indokolatlanul hosszú ideig, július 1-jéig ingyenesen lehetett parkolni a nagyvárosokban, ami egyértelműen megnövelte az autósforgalmat, ezzel együtt pedig a légszennyezést.

Általános jelenség, hogy Európa nagyvárosaiban az autóforgalom újraindulásával ugrásszerűen megnőttek a légszennyezettségi adatok. Bár még mindig alacsonyabbak a tavalyi évhez képest. Ugyanakkor az látszik körvonalazódni, hogy az emberek tartanak a tömegközlekedéstől, ami az autóforgalom növekedéshez vezet: a londoni metró mostani utasforgalma mindössze 12 százaléka a járvány előttinek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.