Édesanyja írása szerint többnyire egyedül ücsörgött a folyosón Levente, aki egyébként egy autizmus-specifikus osztály tanulója.
Arról, hogy milyen az élet két autista gyermekkel, Tóth-Turgonyi Dóra évek óta vezet egy blogot, amelyen részletesen dokumentálja életüket, ezzel is segítve a hozzájuk hasonló családokat. Az autizmus-specifikus mentorszülőként is munkálkodó anya leírása szerint a jelenlegi ügy oda nyúlik vissza, amikor a Leventét is oktató, egyébként túlterhelt óbudai iskolában tagozat-átszervezést hajtottak végre. A fiú egy másik osztályba került.
A kényszermegoldás nem vezetett eredményre. A túlzsúfoltság és szakemberhiány miatt az iskola nem tudja megoldani, hogy a speciális igényekkel élő, befelé forduló, hangosságtól irtózó autista gyerekek folyamatosan izgő-mozgó diákokkal tanuljanak együtt. Leventének az osztályban sem lett saját asztala, a hiperaktív diákok egyike bántalmazta is. Emiatt az érzékeny, ép elméjű kisfiú egy idő után egyszerűen nem volt hajlandó bemenni a terembe, további atrocitásoktól tartva.
| ||
Az arcába harapott, a nyakánál rángatja
Probléma, hogy a két szóba jöhető osztály egyikét sem rá szabták. A magasabb színvonalú, ép elméjű gyerekek közé hiába férne be, ott nem tudnak foglalkozni vele. Levente autizmusában közép-súlyosan érintett.
„Kértem a viselkedésterápiát ezredszerre, továbbá megállapodtunk egy tavalyi tanévre vonatkozó (!) viselkedési napló vezetésében. Jeleztem, hogy X. és Y. állandóan zaklatja Leventét, Y. fizikai értelemben is. X. az arcába harapott, napi 7 órán keresztül az arcába dübörög, a nyakánál fogva rángatja, beleordít a fülébe, mert arra rájött, hogy Levente hangérzékeny, és azonnal kiborul. Így pedig milyen jó vicc végignézni, amikor Levit megbüntetik. Kértem, hogy távolítsák el az agresszív Y. mellől, mert nem szeretném több kék folttal hazavinni” – mondta az anyuka.
A nyár elején véget ért tanévben a laikus számára is kiderül, az iskolában a gyermek jogait többször megsértették. Sérül a hozzátartozóknak a gyermekkel kapcsolatos tájékozódási joga is, s amikor a gyermeket egyedül hagyják, akkor érthetetlen, magyarázat nélkül maradt fizikai és lelki sérüléseket szenvedett el, amelyről a szülők csak később kapnak – s akkor is hiányos – tájékoztatást. Nyáron a család mindent elkövetett, hogy valamelyest visszaadják Levente önbizalmát. Nem sikerült, a gyereket már a tanévnyitóról ki kellett vinni, mert a korábbi osztálytársai ismét bántalmazták.
Kikerült a terem ajtaja elé
Az új tanévben sem javult a helyzet. Az intézmény az édesanya szerint folyamatosan hárította a felvetett problémákat, nem intézkedtek érdemben. Szeptember 16-án, a Fogyatékos Gyermekek Világnapja alkalmából szervezett állatkerti kirándulásra pedig csak úgy voltak hajlandók elvinni a fiút, ha egy családtag is elkíséri. Dóráék szerint mindez végül oda vezetett volna, hogy Leventét végül kivegyék az egyébként körzetes iskolából, és magántanulóvá váljon. Ezt anyagi és más szempontból sem tudnák vállalni.
| ||
„A tanév második hetében újra leültünk beszélni pedagógussal, osztályfőnökkel. Jeleztük és kértük a gyerekek egymástól való elszeparálását, mert lehetetlen, hogy Leventét többször is össze-vissza rúgták és csipkedték a nap folyamán. Azt is kértük, hogy ez vonatkozzon a reggeli ügyeletre is. Illetve azt is nyomatékosan igényeltük, hogy a fiunk oktatása autizmus-specifikusan történjen, az illetékes bizottság által előírt módon. Kértük a Leventére vonatkozó törvények betartását, az SNI-oktatást és azt is, hogy számára legyen egyéni asztal és szék, pont úgy, ahogy a tavalyi tanév végén két hétig jól működött. E kéréseinknek szeptemberben háromszor is hangot adtunk” – mesélte tovább a történteket Tóth-Turgonyi Dóra.
Október elején viszont történt valami addig nem tapasztalt. Levente kikerült a folyosóra, a terem ajtaja mellé. Az intézmény illetékesei szerint ülhetne a teremben is, csakhogy ott – mivel korábbi bántalmazóit nem távolítják el a közvetlen közeléből, sőt, egy asztalhoz ültetik vele – elég szakember hiányában és hallásérzékenysége miatt ismét kiborulna és zavarná a többieket.
Nem mert bemenni az osztályba
Az intézmény azt a megoldást választotta, hogy kitette a tízéves fiút a teremből a folyosóra. A szülőknek nem szóltak előre, csak délután szembesültek a helyzettel, amikor a gyerekért mentek.
„Mára ott tartunk, hogy Levente a bizalomvesztés és a folyamatos abúzus miatt teljességgel elzárkózik szinte mindentől és mindenkitől. A gyógypedagógusától tanulási helyzetet sem fogadja el, viszont más, az iskolában tanító gyógypedagógustól, vagy asszisztenstől igen. Az őt bántalmazó osztálytársa elől folyamatosan menekül, reggelente nem hajlandó a saját osztályába bemenni, más osztályba viszont igen. Viszont miután más osztályba nem mehet, mert státusza a speciális 'C' osztályhoz köti, így a gyermek az iskolai folyosón tölti az intézményben töltött időt” – folytatta a kisfiú anyja.
Tóth-Turgonyi Dóra ezt nem hagyta szó nélkül és időpontot kért az intézmény vezetőségétől. A megbeszélésen főképp azt hallgathatta, mi is a baj a fiával. Meglátása szerint az iskola nem igazi partner a helyzet megoldásában.
„A harmadik napon az iskola vezetésével egy értekezlet miatt nem lehetett érdemben tárgyalni. De már aznap azt is tapasztaltam, hogy az osztályban lévő korábbi külön íróasztalánál, amit a gyermek igazgatói utasításra kapott, már másik osztálytársa ül. Levente folyamatábráit és jutalmazási rendszerét is eltávolították onnan, ő pedig továbbra is a folyosón, kirekesztett helyzetben kénytelen 'tanulni'. Kértem a helyzet azonnali megszüntetését” – hangsúlyozta az édesanya.
| ||
Pozitív diszkriminációnak felel meg
Hozzátette, Levente egy péntek reggel már egyáltalán nem akart iskolába menni. Ismételten jelezte az iskolavezetésnek, hogy a probléma továbbra sem oldódott meg, a gyakorlat kirekesztő és diszkriminatív. Beszélt az iskolában kialakult helyzetről az intézmény pszichológusával is, aki nem is tudott a történtekről. Majd újfent nyomatékosan kérte a folyosói elhelyezés azonnali megszüntetését. Főként, mert a gyermek jó szándékú, magasan funkcionáló, minden agressziót nélkülöző autista, aki sértett ebben a helyzetben, mégis neki kell a büntetést viselnie.
Dóra a tagozatvezetőt is megkereste. Tőle azt a választ kapta, meg fogják oldani a helyzetet. A tagozatvető szerint egy jó gyakorlatról van szó, ami pozitív diszkriminációnak felel meg. Végül közölték, hogy hasonlóra már máskor is volt példa.
Válasz nélkül
Kérdéseinkkel megkerestem az Óbudai III. Kerületi Óvoda, Általános Iskola és Egyesített Módszertani Intézményt. Ott elzárkóztak a válaszadástól, és a fenntartó Észak-Budapesti Tankerületi Központhoz irányítottak, ám október 14-e óta onnan sem érkezett válasz.
Arra voltam kíváncsi, mi indokolja a folyosói tanítást, amikor lenne más, szakmailag megfelelő megoldás. Az is érdekel, miként értelmezi integráció és a tolerancia jegyében létrehozott intézmény a diszkrimináció fogalmát? Szerintük történt-e jogsértés? Érdeklődtem Levente tanulási előmenetelének garanciájáról és az iskola esetleges dolgozói létszám- és eszközhiányáról is.
A család gyermekjogi szervezeteket is megkeresett, de nem sikerült ilyen jellegű segítséget kapniuk.
Hátszél
Az intézmény honlapja szerint jelenleg is keresnek osztálytanítót, logopédust, egyéni fejlesztőt. Mint írják, a speciális tagozaton a “Mindent a gyermekért!” elv alapján dolgoznak.
A tízéves Levente cikkünk megjelenésekor elvileg már nem a folyosón tölti az iskolai napjait. Az iskolavezetés intézkedésére (Dóra azt gyanítja – bár erre bizonyíték nincs –, hogy az időközben lezajlott önkormányzati választások olajozták meg egy kicsit az ügymenetet, a nagy fia ugyanis ellenzéki képviselőként bejutott az egyik fővárosi testületbe) a teremben van asztala, amelyhez vonakodva bár, de le is ült. Ám a helyzet bármikor változhat, az intézmény ugyanis az alapprobléma nem szűnt meg, a fiú ugyanúgy a bántalmazó osztálytárs közelében kénytelen tölteni a napjait. A szülők szerint így lehetetlen rávenni, hogy tartósan a teremben maradjon majd, csak idő kérdése, hogy ismét a folyosóra kerüljön, ha ott érzi magát biztonságban.
| ||
„Ő nem egy tárgy!”
„Az én gyermekem nem kezelhetetlen, agresszív autista! – mondja Dóra. – Autista, igen, de oktatható, normál IQ-övezetű gyermek. Joga van autizmus-specifikus környezetben tanulni. Joga az állapotához mért oktatás. Joga, hogy feltételek nélkül iskolai programokon részt venni és autizmus-specifikus, az állapotához mért legempatikusabb környezetben eltölteni az iskolai szabadidejét. Ő nem egy tárgy, aki csak úgy ide-oda pakolható.”
