Magyar Narancs: Viselkedéskutatóként milyen szempontból vizsgálja a mesterséges intelligenciát (MI)?
Dávid-Barrett Tamás: Jelenleg egy új céget építek, amely sokat használja a mesterséges intelligenciát, illetve épít is egyet. Miután előregondolkodó, támogató rendszert csinálunk, sokat gondolkozunk rajta, milyen hatással van ez az emberiségre. Három felületen érünk hozzá az MI-hez: egyik a használat, a másik az újfajta építése, a harmadik pedig az ezen való gondolkodás. Az utóbbi úgy jó, ha kicsit hátralépünk: mit látna vajon egy Marsról jött biológus? Annak a megfigyelésével indulna, hogy vannak élőlények, és létezik egy gondolkodási testrészük, az agy. Ez egy háló, és van néhány faj, ami az atmoszférában való nyomáshullámok változtatásával át tudja adni a hálóstruktúrát egyik agyból a másik agyba. Ez a beszéd. És van egy faj, ami ezt olyan jól csinálja, hogy képes a világ leírását is átadni, ezáltal több ember is képes közös tudással rendelkezni, és már a generációk közt is megszülethet a közös tudás. A Tavaszi szél vizet áraszt című népdalban nagyon fontos ökológiai tudás jelenik meg: amikor nagy szelek vannak, akkor jön az áradás. Magyarországon mindenki tudja ezt. Ezután lehet mindezt tovább vinni; például ha kövekbe vésnek valamit, vagy később azzal, hogy leírják. Ezután könyvtárakba raktuk ezeket. Aztán azt láthatta a marslakó, hogy valahogy köveket olvasztunk fel, azokból picike szobrocskákat csináltunk, és ezeken az elektronmintázatok ugyanazt a reprezentációt végzik, mint a hangullámokban lévő mintázatok. Ezt pedig valahogy manipuláltuk, valahogy úgy, mint a fejünkben lévőket: lett egy komputerünk. Ez volt az első pillanat a Föld történetében, hogy az intelligencia nem biológiai, hanem fizikai rendszeren fut. A világról alkotott tudásunkban specializált faj vagyunk, ebbe érkezik ez az egészen újfajta intelligencia, ami újrahuzaloz mindent, amit csinálunk a gazdaságtól kezdve a születéseken át az ökológiai kihívásokig. Most vagyunk ebben a pillanatban, most kezdünk erre rájönni.
MN: Tényleg annyira félelmetes és mindent megváltoztató ez? Egyelőre pont azt nem tanulja meg az MI, amit intelligensnek gondolunk, hiszen nem ért semmit, csak gyárt.
DBT: Az MI most ott tart körülbelül, mint amikor a gyerek bölcsibe megy; nem várhatjuk tőle egy PhD-dolgozat megírását. A tudás és intelligencia két különböző dolog. A kreativitást még nem találtuk ki, az absztrakció kérdése nincs megoldva. Részben most ezen dolgozunk, találtunk egy absztrakciós megoldást, és ha az összejön, akkor lesz ilyen, ami működik. Ha ez működik és általánosítható, akkor az a kreativitás generálásához vezethet. De még nagyon az elején vagyunk, ez a bölcsőde utolsó éve lesz!
MN: Egyáltalán miért olyan dolgokat akarunk állandóan tanítani és kiszervezni gépeknek, amiket mi is szeretünk csinálni? Képek festése és szövegalkotás helyett nem lehetne, ha végre a szobánkat festenék ki?
DBT: Amit ezek a gépek tudnak csinálni, abban előreszaladtak. Az emberi evolúcióban a test előreébb volt az agynál, mi most fordítva dolgozunk. Nekem van otthon takarítórobotom, egy karja már van! Benne van az MI, ezekkel együtt kell élni és tapasztalni őket. De azt tudom, lehet-e kérni tőle, hogy építsen házat, mert nem tart ott, ám azt már igen, hogy a komputeren fessen valamit, mert ahhoz csak kód kell. Mégis kicsit az is megy már: tőlünk párszáz kilométerre repülő gyilkos robotok öldösik az embereket, csak nem így hívjuk őket, hanem drónnak. Jelentős részük már önmagában tud döntéseket hozni, és hoz is. Innen már csak pár lépés az, hogy házakat építsen. Szerintem amit a mostani nyelvi modellek csinálnak, az tanulás: az emberek használatával tanulnak, nem fizikai visszajelzésekkel. Épp ahogy az agy használja a szemet vagy a szájat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
