„Mi valóban egy csapatként működünk” – fociterápia a pécsi közösségi pszichiátriában

Riport

A pszichiátriai betegek elsősorban személyes törődést igényelnek, kalandokra, élményekre vágynak – vélekednek a nappali ellátást biztosító pécsi Kapcsolat Klub munkatársai. A közösségi pszichiátria dunántúli fellegvárában jártunk, hogy megnézzük, mit tud a „csodaszer”, a fociterápia. Riport.

A Sétatér végén, a bazilika tövében kezdődik az Apáca utca. Itt működik az önkormányzati fenntartású Integrált Nappali Szociális Intézmény (INSZI) egyik telephelye, a Kapcsolat Klub, amely pszichiátriai betegek nappali ellátását biztosítja. Mihaldinecz Csaba addiktológiai és pszichiátriai betegekre szakosodott szociális munkás 1990-ben részt vett a Leo Amici Alapítvány komlói terápiás közösségének létrehozásában, és 2011-ig mint programvezető tevékenykedett itt. Az évek során a komlói rehab országosan ismertté vált – aki itt nem tudott lejönni a szerről, annak máshol se nagyon sikerült. Komlóról 22 évvel ezelőtt ebben a riportunkban írtunk. Csaba tizennégy évvel ezelőtt váltott, s egy kitérő után a pécsi INSZI-ben landolt, ide invitált minket, hogy bemutasson egy olyan közösségi terápiás módszert, amit, rendszerszinten, egyedül az országban ők alkalmaznak.

A Pécsi Közösségi Alapítvány Adj bele brancs! címmel, október végéig gyűjtés szervez, a Dinamó INSZI focicsapatát az ITT található űrlap segítségével lehet támogatni.

 
Kell egy hely - az INSZI udvara Zsolnay-kúttal
Fotó: Petri Krisztina
 

Pécsen a közösségi pszichiátriai ellátás 2007-ben indult mint törvényben nevesített ellátási forma, az Apáca utcai ellátóhely is állami normatívából működik. Mint Endre Szilvia pszichológustól, az intézmény szakmai és részközpont vezetőjétől megtudjuk, itt meghatározott diagnózissal élő pszichiátriai betegeket tudnak fogadni, akik kezelés alatt állnak, és legtöbb esetben gyógyszeres kezelést is kapnak.

Ha a gondozó orvos úgy látja, hogy a páciensnek szüksége lehet segítségre a mindennapi életviteléhez, akkor szoktak minket megkeresni.”

Három ellátási forma működik az intézményben: a közösségi ellátás, amikor a klienseket az otthonukban (lakóközösségükben – innen a közösségi ellátás elnevezés) látogatják, a pszichiátriai betegek nappali ellátása, melynek keretében különböző csoportfoglalkozásokat tartanak, valamint a fejlesztő foglalkoztatás. „Régen ezek nagyon elkülönültek egymástól, mi viszont inkább közösen gondolkodunk, s nincs igazán szétválasztva a három terület”, mondja Szilvia, miközben végigvezet minket az intézményen.

 
Endre Szilvia intézményvezető
Fotó: Petri Krisztina
 

Szilvián kívül még nyolc segítő dolgozik az intézményben: Virág, Hajnalka, Kitti, Boglárka, Csilla, Lilla, Kristóf és Csaba. „Mi nem csak egy szakmai csapat vagyunk, hanem igyekszünk valódi közösségi teret biztosítani az ide járóknak. A célcsoport számára ez nagyon fontos.” Kik a célcsoport? „Klienseinknél a skizofrénia az egyik fő diagnózis, de sokan élnek az ide járók közülük bipoláris affektív zavarral (mániás depresszióval), vagy a depresszió közepesen súlyos formájával."

Hivatalosan 75 fős a nappali klub, jelenleg összesen 100 fő körüli az ellátottak száma, a napi megjelenés 20-30 fő. Egyesek csak bizonyos csoportfoglalkozásokra jönnek, mások szinte minden hétköznapjukat itt töltik. Van mozgás-, mese-, világjáró, színjátszó, festő-, nyelvi, irodalmi és zenecsoport, de relaxáció, kreatív műhely és filmklub is. Működik egy kifejezetten fiataloknak szóló zárt csoport is, ugyanis

rendkívül megnőtt a fiatal kliensek száma, sokaknál egyetem környékén, vagy után kezdődik a betegség.

A betegség mellett, vagy annak következtében jellemzően jelentkeznek náluk készségcsökkenések. „Lehet valakinek magas az iskolai végzettsége, ugyanakkor komoly funkciók tudnak sérülni, például a társas kapcsolatokban: sokan családban élnek, de magányosan. Mások ténylegesen egyedül. Sokszor mire hozzánk kerül a beteg, már teljesen elszigetelődött.”

„A családdal közösen dolgozunk a közösségi ellátásban, de

az is fontos, hogy a klienset a családi közegből időnként kivegyük.

Elmegyünk például sétálni a klienssel, vagy ha szeretne dolgozni, de nincs megfelelő ruhája és nehézséget okoz neki a vásárlás, elkísérjük.”

 
Bogi, a művészetterapeuta és a kreatív szoba. Amikor a fejlesztő foglalkoztatás mint ellátási forma megjelent, akkor jött az ötlet: miután a kreatív tevékenységeket szeretik az ide járók, kezdjenek el ékszereket, apróbb ajándéktárgyakat készíteni, amiket aztán értékesíthetnek, és vihetik a jó hírét az intézménynek
Fotó: Petri Krisztina
 

Szilvia a doktoriját arról írta, hogy a közösségi, illetve a nappali ellátás hogyan hat a betegekre. „Az elvégzett vizsgálat egyértelműen megmutatta: önmagában az, hogy közösségben lehetnek, gyógyítólag hat rájuk. Hogy aztán valaki mikor jut el a fociig, tehát, hogy szimbolikusan és a valóságban is mikor érkezik meg az a focicipő az edzésre, azon egy egész stáb dolgozik.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.