1995-ben a parlament az akkor elfogadott szja-törvényben mintegy kötelezte magát, hogy idén megalkotja a szóban forgó paragrafusokat, így a polgárok 1996-os jövedelemadójuk századrészét már kedvük szerint fordíthatják majd dalárdák, múzeumok, meleg klubok meg az isten tudja, milyen civil kezdeményezések felvirágoztatására. A dacos magyar legalább egy kicsit belengethet a közpénzek központi újraelosztóinak, elgondolkodhat, melyik közalapítvány munkájával elégedett, és megítélheti, melyik szervezetre nincs szüksége, adott esetben annak ellenére, hogy az illető szervezet lobbistái magasztos kultúraőrző vagy nemzetmentő célokra hivatkoznak.
Ám a kormány elfelejtette beterjeszteni ezt a törvényjavaslatot; sőt egy igyekvő MSZP-s képviselő vagy három hete előállt helyette egy másikkal, ami ezt az egész utalósdi-cirkuszt a jövő évre halasztaná. Lővey képviselő (hallott-e már valaki erről a fiúról?) ötletét saját frakciótársai is leszavazták, amitől Horn Gyulának biztosan nem lett jobb a kedve. Mert a kormány smúzolása mögött az ő manővereit sejthetjük: valami homályos okból kifolyólag ő próbál egyezkedni a történeti egyházak vezetőivel. Úgy, ahogy csak ő, Horn Gyula tud egyezkedni e hazában. A koalíciós partner, sőt az MSZP-s képviselők többségének a megkerülésével, százhússzal szembe a kormányprogrammal, az állam és egyház teljes szétválasztására és a civil szféra erősítésére vonatkozó ígéretével.
Ám lapzártánkkor úgy fest, hogy ezúttal az MSZP-s képviselők tesznek majd keresztbe a miniszterelnöknek. Az egyszázalékos törvényjavaslatot - az SZDSZ nyomására - most már a szocialista frakció is próbálja rátukmálni a kormányra. Ha a kormány ezek után sem terjeszti be, akkor Horn megint becsapott mindenkit, akinek a hatalmát köszönheti.
Viszont lett néhány új barátja. És abba a templomba mehet gyónni, amelyikbe akar.
